Argentarius

Arcus Argentarii ( A pénzváltók diadalkapuja )
avagy Arcus Septimi Severi ( Septimus Severus diadalkapuja ),
vagy Monumentum Argentariorum ( A pénzváltók emlékműve )

A soknevu történelmi emlék neve diadalkapura utal, bár inkább egy bejárati kapu volt, ami a Forum Boariumra, illetve onnan a Velabrumra vezetett. Elképzelhető az is, hogy valamely épület, talán egy schola, az állíttatók kollégiumának díszes bejárata volt.

Ma a S. Giorgio in Velabro templom délnyugati sarkánál található, annak harangtornya részben a kapu egyik ívén nyugszik, s egyszersmind magában foglalja annak egy oldalát. Külso szemlélőként ma a templom melléképületének tűnik. A valóság azonban az, hogy a templom épült a kapura, amit a középkori metszetek jól megőrizek.

Ezt a szerény kaput Kr. u. 204-ben állíttatták a pénzváltók és bankárok, valamint a Forum Boarium kereskedői Septimius Severus császár tiszteletére. A dátum egészen pontosan nem ismert, de a felirat a császár 12. tribunusságára utal, ami 203. dec. 10–204. dec. 9. tartott, ami megadja az építés valószínű idejét, s ami egyszersmind egybeesett uralomra lépésének tizedik jubileumával.

Állíttatásának indítéka nem teljesen tisztázott, hiszen a császár alatt a gazdaság helyzete nem volt túl rózsás, a pénz jelentősen romlott. Előfordulhat, hogy a császári család, vagy ez év consulja valamilyen kiváltságban vagy könnyítésben részesíttette az állíttatókat, s ezért készült. A diadalív felirata az egész császári családnak ajánlja az emléket, így a császáron kívül annak fiainak, Caracallának és Getának, Caracalla feleségének, Fulvia Plautillának, Plautianus lányának. A feliratot, így tűnik, háromszor változtatták meg. A családtagok némelyike aztán az idők során lekerült az ívről, összhangban azzal, ahogyan kiestek a császári kegyekből, s ennek következtében nem természetes halállal volt szerencséjük kimúlni e világból. Az első „kivakarás” 205-ben, Caius Fulvius Plautianus praefectus praetorio halála után történt, majd 211-es halála után Plautilla is lekerült a feliratról, végül 212-ben a császár kisebbik fiának, Getának nem csak nevét, de alakját is kivésték a domborművekről. A ma olvasható felirat:

IMP(ERATORI) · CAES(ARI) · L(VCIO) · SEPTIMIO · SEVERO · PIO · PERTINACI · AVG(VSTO) · ARABIC(O) · ADIABENIC(O)· PARTH(ICO) · MAX(IMO) · FORTISSIMO · FELICISSIMO ·…. PONTIF(ICI) · MAX(IMO) · TRIB(VNICIA) · POTEST(ATE) · XII ·IMP(ERATORI) · XI [decorative delimiter]CO(N)S(VLI) [decorative delimiter]III [decorative delimiter]PATRI · PATRIAE · ET IMP(ERATORI) · CAES(ARI) · M(ARCO) · AVRELIO · ANTONINO · PIO · FELICI · AVG(VSTO) · TRIB(VNICIA) · POTEST(ATE) · VII · CO(N)S(VLI) · III · P(ATRI) · P(ATRIAE) · PROCO(N)S(VLI) · FORTISSIMO · FELICISSIMOQVE · PRINCIPI · ET · IVLIAE · AVG(VSTAE) · MATRI · AVG(VSTI) · N(OSTRI) · ET · CASTRORVM · ET · SENATVS · ET · PATRIAE · ET · IMP(ERATORIS) · CAES(ARIS )· M(ARCI) · AVRELI · ANTONINI · PII · FELICIS · AVG(VSTI)·
P [image ALT: a blank space]A [image ALT: a blank space]R [image ALT: a blank space]T [image ALT: a blank space]H [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space]C [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space][decorative delimiter][image ALT: a blank space]M [image ALT: a blank space]A [image ALT: a blank space]X [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space]M [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space][decorative delimiter][image ALT: a blank space]B [image ALT: a blank space]R [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space]T [image ALT: a blank space]A [image ALT: a blank space]N [image ALT: a blank space]N [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space]C [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space][decorative delimiter][image ALT: a blank space]M [image ALT: a blank space]A [image ALT: a blank space]X [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space]M [image ALT: a blank space]I [image ALT: a blank space][decorative delimiter]
ARGENTARI · ET · NEGOTIANTES · BOARI · HVIVS LOCI QVI INVEHENT DEVOTI · NVMINI · EORVM ·

Ami fordításban így hangzik: Lucius Septimus Severus Pertinax imperatur Caesar Augustusnak, az arabok, adiabeniek és parthusok legyőzőjének, a legerősebb és legboldogabb….(..)…pontifex maximusnak, a tizenkétszeres tribunusnak, háromszoros consulnak, a haza atyjának és az imperator Caesar Marcus Aurelius Antoninus Pius Felix [ti. Caracalla] Augustusnak, a hétszeres tribunusnak, a haza atyjának, a proconsulnak,a legerősebb és legboldogabb princepsnek, és Iulia [ti. Iulia Domna] Augustának, császárunk, a táborok és a senatus és a haza anyjának, és imperator Caesar M. Antoninus Pius Felix Augustusnak, a parthusok és britannicusok legyőzőjének [állíttatták] a bankárok és marhakereskedők, akiknek dolga és üzlete ezen a helyen folyik, mint emléket az ő isteni hatalmuknak.

A domborművekről lekerült tehát Geta, valószínűleg Plautilla is, aki az ő háta mögött vagy mellette állt. Az imígyen megcsonkított domborműveken aztán csak Septimius Severus császár és felesége, valamint Caracalla képe maradt fenn. Ezen emlékek mellett az isteneknek áldozatot bemutató császári család mellett az áldozathoz szükséges tárgyakat, valamint a parthus háború egy jelentét őrizte meg az ív.

A diadalív nem volt valódi diadalív, noha formája hasonló: egy vízszintes szemöldökfa két pilléren nyugszik. Az egész építmény, a travertin alépítményt kivéve márványból készült. A kapu 6,15 méter magas, boltíve 3,3 méter széles. A tartószerkezet sarkain korinthoszi oszlopokkal díszített pilaszterek vannak, és az egész külső felületét finom művű szobrok és áldozati jelenetet ábrázoló reliefek díszítik. A díszítőelemek igen gazdagok és változatosak: található közöttük sas, katonai felszerelés, girlandok és virágok.

A belső oldal domborművei az áldozatot bemutató császári családot ábrázolják, amint egy bikát vezetnek az oltár elé. A családtagok közül Plautianus, Plautilla és Geta ma természetesen hiányzik, de látható, honnan távolították el őket. A kapuzat hátsó részét tető fedi. Az átjárót féloszlopok díszítik, felülről lefelé az oszloptestet virágornamentika pótolja, az oszlopfők között girlandokat tartó Victoria alakok, vagy sasok. A császári család tagjai mellett a külső oldalon jobbra egy-egy tógás férfi látható a középső képmezőben, ezeket a 204. év consuljaival, M. Annius Fabiusszal és L. Fabius Cilo Septiminusszal azonosítják.

A kapu tetején valaha minden valószínűség szerint a császár vagy valamely istenség szobra állt. A felirat két oldalán egy-egy figura volt, de mára csak Hercules figurája maradt épen. Maga a figura rendkívül érdekes. Először a császári propagandában Commodus idején volt komoly szerepe, aki magát „a római Hercules”-nek nevezte. A halálát követő polgárháború után a hérós figurája, aki számos szent hellyel kötődik a környékhez, most nem mint a régi protektor, hanem a császári propaganda részeként tért ide vissza.

© T. Horváth Ágnes