Casa dei Crescenzi

Casa dei Crescenzi a Portunus templom oldalánál található aprócska tér oldalánál, a Forum Boarium határán áll. A ma casa di Cola di Rienzo-nak is nevezett épület egy erődítmény, egy torony maradványa, ami valaha a Crescenzi család, pontosabban Niccolò, Crescenzio és Teodora fia által a X. század végén, 1045–1065 között épített erődítmény része volt, s az volt a feladata, hogy a folyó túlsó oldalát és a pons Aemiliust, mint fontos stratégiai pontot ellenőrizze. Az építmény több ókori épületet is magába olvasztott, és századokon keresztül mint palotát és templomot is használták. Ma csak egy része áll, egy földszinti rész és az emelet egy darabja, de megőrizte a római építészet számos elemét.

Egy korábbi fürdő bizáncias formáit, féloszlopokat, ablakkereteket, konzolokat és a tető egy részét. Tipikus módszere volt ez a középkori építészetnek: rá- és beleépítették az antik romokat saját házaikba, átalakították, lebontották és újraépítették azokat. Nagyon finom és kedves részletei ezek az önmagában nem túl vonzó, kissé öszvérként kinéző, erődszerű épületnek. Ezek a rejtett szépségek azonban elbájolják az arra járókat. Az emberek Tor Crescenziának hívják, bár maga a valódi torony 1312-ben összedőlt.

Az épületet több néven is ismerik. Emlegetik casa di Cola di Rienzónak, casa di Pilatónak, torre di Monzonénak.

A casa di Cola di Rienzo nevet onnan kapta, hogy az épület közelében van az a Regola kerület, ahol Cola di Rienzo született. Rienzo járt erre, tulajdonképpen megfordulhatott ebben a házban is, de hogy élt volna benne, nem lehet bizonyítani. Maga a ház semmilyen emlékkel, felirattal vagy feljegyzéssel nem kötődik ehhez a történelmi személyhez, egyetlen utalásból sem lehet arra következtetni, hogy hosszasan tartózkodott volna benne.

Az épület másik közkeletű elnevezése: casa di Pilato, azaz Pilatus háza. Giuseppe Vasi 1761-ben kelt népszerű és sokat olvasott útleírása említi, de ugyanakkor már ő is hozzáteszi, hogy nehezen bizonyítható, hogy hol állt a júdeai helytartó háza.

A Monzone elnevezés valószínűleg a mansio, a ház, esetleg a mai panzió értelmű elnevezéséből fakadhat, ami későbbi felhasználására utal.

Minden elnevezésnek van valamilyen alapja, de nem nagyon bizonyítható a Crescenzi családhoz való kötődésén kívül egyik sem. A Crescenziek viszont itt éltek egészen a XIV. századig. Azután lóistállóként használták. Az 1960-as helyreállítása után a Római Mérnökök Egyesülete foglalta el.

Az épület belső terei ugyanúgy őriznek antik elemeket, mint a külső megjelenése. Ezeket azonban csak kivételes kevesek szemlélhetik meg, az épület ma a nagyközönség számára nem látogatható.

A kívülről is megszemlélhető dolgok között viszont szembeszökik egy igen hosszú felirat a bejárati ajtó fölött.
Amennyire a fotók alapján el tudtam olvasni, az épület felirata a következő:

NON FUIT IGNARUS CUIUS DOMUS HEC NICOLAUS QUOD NIL MOMENTI SIBI
MUNDI GLORIA SENTIT
VERUM QUOD FECIT HANC NON TAM VANA COEGIT GLORIA QUAM ROME
VETEREM RENOVARE DECOREM
+ IN DOMIBUS PULCRIS MEMORE ESTOTE SEPULCRIS CONFISIQUE TIU NON IBI
STARE DIU MORS VEHITUR PENNIS
NULLI SUA VITA PERHENNIS MANSIO NOSTRA BREVIS CURSUS ET IPSE LEVIS
SI FUGIAS VENTUM SI CLAUDAS OSTIA CENTUM
LISGOR MILLE IUBES NON SINE MORTE CUBES SI MANEAS CASTRIS FERME
VICINUM ET ASTRIS OCIUS INDE SOLET TOLLE
RE QUOSQUE VOLLET + SURGIT IN ASTRA DOMUS SUBLIMIS CULMINA CUIUS
PRIMUS DE PRIMIS MAGNUS NICHOLAUS AB IMIS
EREXIT PATRUM DECUS OB RENOVARE SUORUM STAT PATRIS CRESCENS
MATRISQUE THEODORA NOMEN
+ HOC CULMEN CLARUM CARO PRO PIGNERE GESTUM DAVIDI TRIBUIT QUI
PATER EXHIBUIT.

Az ékes latin szöveg, ami bár erősen archaizál, követi a római kori latin feliratok mintáját, de jellegzetesen középkori, ritmikus próza, kissé szedett-vedett fordításban így hangzik: „Nicolaus, akié ez a ház volt, nem tudta, hogy a világ dicsősége önmagában nem fontos, de háza épületében nem nagyon mozgatta a hiúság, bár kívánsága volt, hogy megőrizze a régi Róma ékítményeit. + Ti szép otthonaitokban legyetek tudatában a sírnak és legyetek biztosak abban, hogy nem maradtok otthonaitokban örökké. A halál repülve jön, mert senkinek sem örök az élete, pályánk könnyű és az útja rövid. Ha el tudnál futni a széltől és el tudnád zárni magad száz kapu mögé, ha ezer őrt állítanál, akkor se feküdhetnél le (nyugodtan, hogy elkerüld) a Halált. Ha elsáncolnád is magad egy csillagokig érő erődítményben, a halál onnan is könnyen elviszi azokat, akiket óhajt. + A nagy házat először a nagy Nicolaus építette a csillagokra néz: azért emeltetett, hogy megújítsa atyáink díszeit. Az ő apja Crescentius volt, anyja Teodora, ezt a nagy házat, szeretett gyermekének emeltette az atya, Dávidnak építette, és neki ajánlotta ezt.” A három részből álló szöveg első és harmadik része kimondottan antik jellegű ajánlás, a közepe pedig a középkor jellegzetes műfaja, ami inkább sírfeliratokon szokott előfordulni a vaitatum vanitas jegyében.

© T. Horváth Ágnes