Villa Caffarelli

Ma a Musei Capitolini részeként: Palazzo Caffarelli-Clementino)

caffarellCaffarelli-palota és kertjei helyén állt a capitoliumi triász temploma, amit a római hagyomány szerint Tarquinius Priscus szabin háborúban tett fogadalma alapján, Tarquinius Superbus kezdett építtetni.  Erre az elpusztult antik templomra épült rá a Caffarelli család palotája és itt alakították ki a Caffarelli kerteket.

Az első Caffarelli, Stefano, 1191-ben tűnik fel a római iratokban. A család régi római kereskedő dinasztia volt. Gazdagságuk és politikai befolyásuk folyamatosan emelkedett. A legbefolyásosabb római nemesi családokkal, a Frangipaniakkal és Colonnákkal házasodtak össze, és jelentős szerepet játszottak a város politikai életében is. Komoly ingatlanokkal rendelkeztek a városban. A palotát építtető család kapcsolatban állt V. Pál (Borgia) pápával. A pápa unokaöccse volt Scipione Caffarelli, más néven Scipione Borghese kardinális, akinek anyja V Pál húga, Ortensia Borghese volt. Scipione másik nagybátyja, Giovanni Pietro Caffarelli V. Károlyt szolgálta annak római látogatása idején, és a császártól kapta birtokul a Palazzo Coservatorio mögötti területet.
A palazzo építését Scipione fia, Ascanio Caffarelli rendelte meg 1538-ban. Az építkezést Vignola tanítványának, Gregorio Canonicának a tervei alapján kezdték el. Az építkezés 1576-1583-ig tartott, és Giovanni Pietro (II.), a területet megkapó azonos nevű nemes unokája alatt fejeződött be. Az építtető nevét a bejárati kapu feletti felirat őrzi:
“IOANNES PETRUS CAFFARELLIUS”.
Az épületet többször átépítették, eredeti reneszánsz formája mára már szinte felismerhetetlen. Az ingatlan bejárata a Via delle Tre Pilén található. A jelenlegi épület három szintes, minden szinten valaha 17, ma csak 9 kőkeretes ablakkal. A földszinten megmaradt egy gyönyörű, rusztikus, kváderezett portál, fölötte egy kissé sután mutató erkéllyel.
1854-ben a Caffarelli család eladta a villát I. Vilmos porosz királynak, így az az új Németország tulajdonába került és nagykövetségként, területen kívüliséget élvezve funkcionált. Vilmos helyreállíttatta a homlokzatot, és 1899-ben festményekkel díszíttette a belső teret. Az épület, bár mind a pápa, mind a római városi tanács többször is kísérletet tett visszaszerzésére, csak az I. világháború végén került ismét az olasz álam tulajdonába, amikor egyszerűen elkobozták. Ekkor kezdték meg keresni a Capitoliumon a Iuppiter-templomot. Az épület tulajdonjogi vitáját az olasz és a német állam csak 1925-ben tisztázta, amikor az ingatlan Róma város tulajdonába került. Részben lebontották, az első szinten létrehozták a „Terrazza Caffarelli”-t, az alsó szinteket pedig a Iuppiter-templom feltárásai miatt semmisítették meg. Ekkor a Museo Mussolini, későbbi nevén a Museo Nuovo székhelye lett, a földszintjén a városi modern művészetek galériáját rendezték be, emeletén pedig régiséggyűjtemény kapott helyet. Ma a Musei Capitolini része. A Terrazza, amely ma a múzeum kávézója, egyike Róma legszebb panorámáinak.

© T. Horváth Ágnes

Share This