A forumtól keletre áll a Quirinalis lejtőjén, különböző szinteken elhelyezett félköríves teraszokon. Az ókorban a forummal együtt szerves egységet alkotott, bár a téglaépítmény tisztán kereskedelmi célzattal épült, s bár nem tartozik magához a forumhoz, ugyanolyan lényegi része annak, mint a Forum Magnumnak a tavernái. Mára finomodott a kép, úgy tűnik, funkciója ugyanolyan sokszínű, mint a Forum Magnumé: teret ad közigazgatási, állami financiális intézményeknek, és kereskedelmi céloknak egyaránt. A Traianus forum ezzel az épületegyüttessel fejezte ki igazán a római mentalitást: szemet gyönyörködtet, és hasznot nyújt.
A legutóbbi régészeti feltárások (2003-2007) azt bizonyították, hogy Domitianus valamelyik – talán csak terveiben meglévő, de nem erre a területre vonatkozó – nagy építkezésének tégláit használták az építkezés megkezdéséhez. Tégla falainak és szennyvízvezetékeinek egy része Domitianus téglapecsétjét hordozza.
A komplexum építőjének ugyanazt az Apollodorost tartják, aki a Traianus forum többi épületét is építette. Ennek az építészeti együttesnek a kialakítása a többi épülettől még inkább hordozza a damaszkuszi származású mester keleti építészeti tapasztalatait, a nabateus téralakítás számos eleme felfedezhető benne. A teraszosan kialakított tér sokszínű épületei tömböket alkotnak, azokon belül is jól tagolt, de egymásra épült, külső és belső, zárt, vagy nyitott folyosókon, lépcsőházakon, vagy egyszerűen lépcsősoron keresztül volt átjárható.
A korai elképzelések üzletházat, konkrétan piacot véltek működni benne ennek megfelelően alakították ki a következő képet az épületről.
A gazdasági funkciók mellett esztétikai és statikai célt is szolgált, ugyanis megtartotta a Quirinalis átvágását, s ugyanakkor takarta is annak egyenetlenségeit.
A szerkezet elemzése azonban nem szükségképpen utal minden, közös tér felé nyitott „taberna” kereskedelmi hasznosítására. Ez a komplexum is ugyanolyan multifunkcionális hasznosítású lehetett, mint a basilicák. A fedett folyosók és átjárók a Forum épületeivel való szoros kapcsolatot mutatják. A központi épületben olyan épületelemeket tártak fel, amik szentély meglétére utalhatnak, valamint feltételezik, hogy itt lehetett a Procurator Fori Divi Traiani székhelye.
A lábainál futó, bazalttal kövezett utat egy peperino tömbökből emelt fal választotta el a Forumtól. Az építészeti forma követte a Forum déli exedrájának vonalát, amit az előtte álló tér poticusától oszlopsor választott el. A rendelkezésre álló teret a legjobban kihasználni akarván egyetlen monumentális homlokzatot alkottak a nagy, félkör alakú exedrával koncentrikusan. A központi mag épületrészei számos átépítésen estek át, így funkciójuk nem minden esetben határozható meg pontosan. Három nagyobb elemét lehet a teraszosan elhelyezkedő komplexumnak feltárni: egy központi piacként funkcionáló nagy csarnokét, a domboldalra támaszkodó központi épületegységét és a forum vonalát követő, azzal koncentrikusan szerkesztett, ma is igen látványos félköríves nagy exedra építményét. A nagy félkörív mögött, az északi oldalon egy koncentrikus, kisebb épületrész ismétli meg ugyanezt a formát. A földszinten boltozatos tabernák nyíltak. Itt gyümölcsöt és bort árusítottak. Ezek némelyikében feliratok nyomait is megtalálták. A „mercati” oldalain két kisebb, félkupolával fedett aula áll, ami az emeleti ablakokon átkapott fényt. Ezeknek az auláknak a rendeltetése nem teljesen világos, talán iskolák, vagy előadótermek lehettek. A nagy félkörív két végének lezárása ezekkel a sík homlokzatú csarnokokkal történt.
A földszinti tabernák felett boltozattal fedett folyosó futott, amit egy sor pilaszterek szegélyezte íves ablak világított meg. Az erre a folyosóra nyíló tíz üzletben a legváltozatosabb második és harmadik emelten luxuscikkeket, fűszereket és Kelet egyéb kincseit kínálták. A harmadik emelet dongaboltozatos tabernái a Via Biberaticára, a thermipoliumok utcájára néztek. Innen meredek lépcső vezet az épületegyüttes valamikori központjába, a „nagy csarnok”-nak nevezett piactérre, ahol rengeteg üzlet kapott helyet. Valaha két emeletnél is magasabb volt, s építészetileg igen merész szerkezet, hatfiókos keresztboltozat fedte. A déli oldalon két emelet magasságában egy-egy sor szoba található. Feltételezik, hogy ezek az adminisztráció irodáiként funkcionáltak, talán az állami gabona- és pénzadományok kiosztására, és ennek ügykezelésére szolgáltak. Az ötödik emeleten halpiac volt. Az édes és a sós tengeri vizet külön csatornák szállították.
A legújabb kutatások tehát az épület – legalábbis a központi rész rendeltetését – már másként látják. A procurator fori Divi Traiani tisztségből kiindulva feltételezik, hogy az alimentatio mellett ugyancsak itt kapott helyet egy sor más funkciókat betöltő állami hivatal.
Az épületegyüttes a középkorban többször is módosult. A központi mag mint katonai torony lett ismertes. A XIII- XV. században tekintélyes családok között cserélt gazdát. Az Annibaldiktól a Caetani családhoz, majd tőlük a Conti famíliához került, végül 1574-ben V. Pius a Szt. Katalin zárdának ajándékozta. Sallustio Peruzzi építette át a helyet a zárda szükségleteinek megfelelően. Az épület hátsó részét később megemelték, s 1885-ben az egyesült Olaszország államosította a zárdát és katonai barakká alakította át. Aztán hosszú ideig pusztult. 1926 és 1934 között azonban hatalmas feltáró munkát indított itt Corrado Ricci, akinek terve volt a „piac” régi fényében történő visszaállítása. Ekkor antikos hatású díszekkel díszítették, és eredeti céljának megfelelően kívánták hasznosítani. A második világháborút követően ismét elhagyták az épületet. A császárfórumokon keresztül vezetett főút forgalma egyáltalán nem használt a környező antik emlékek állapotának. A jelenlegi ásatások és állagmegóvó munkák során múzeum nyílt a „piac” épületében, s törekednek a nagyjából érintetlenül maradt részek lehető legkorszerűbb restaurálására.
© T. Horváth Ágnes