A szent növények

és Marysas szobra

A Forum közepe táján három szentnek tartott növény társaságában állt Marsyas, vagy Phrygiai nevén Silanos szobra. Felállításának pontos idejét nem tudjuk, de több történeti emléken, így többek között a Plutei Traianin is látható. Egy legenda szerint Kr. e. 188-ban hozta magával Cn. Manlius Vulso Apameából, s a legenda Aeneas sírjával is kapcsolatba hozta. Az Athéné átka miatt végül is megbűnhődő, de magával Apollónnal is versenyre kelni merő Marsyas a szabadság szimbóluma volt, és szobrát a Birodalom minden olyan városának fórumán felállították, amelyik elnyerte a latin jogot (ius Italicum).

Az, hogy ez a phrygiai mitikus személy, akinek legendája az antik nagy tragédiák tematikáját, hybrist, azaz az elbizakodottságot és ennek isteni büntetését szimbolizálja, hogyan vált a szabadság szimbólumává, nem nagyon tudjuk. Vagy volt valami mára elveszett történet ezzel kapcsolatban, vagy az istenek haragjával sem törődő művészi öntörvényűség vált áttételesen a polgári szabadság szimbólumává is.

A szobor és a három szent növény minden kétséget kizáróan a Forum központi részének kitüntetett helyén állt. Ez látható a már említett Plutei Traianin is. A három szent növény a fügefa, az olajfa és a szőlő Róma gazdaságát és kereskedelmét jelképezte. Ezen túlmenően egyéb mitikus jelentése is volt.

A füge a művészetekben általában a termékenység szimbóluma. Egyes mitológiai körökben magának az Élet Fájának szimbóluma. A rómaiaknál Faunusnak van szentelve. Ő a mítosz szerint Saturnus unokája volt, aki Picus fia és Latinus atyja. A kultúra teremtő istenek közé tartozik, mint Latium királya népét földművelésre és törvénytiszteletre tanította, s nem csupán a termékenységet szimbolizálja, hanem az államot megszervező istent, aki az embereket gazdaggá teszi. Másik neve Lupercus volt, ami a latin lupus = farkas szóval van összefüggésben. A rómaiak Lupercal alatt azt a barlangot értik, amelyben a farkasanya a városalapító ikreket szoptatta. Emellett a barlang mellett Romulus és Remus, egy fügefa árnyékában táplálkozott. Ez a fügefa volt a Ficus Ruminalis, amit a hagyomány szerint Attus Navius átültettetett a Comitium kikövezetlen területére, s ettől az időtől fogva itt ápolták.

Az olajfa nemcsak a vagyont hozó gazdagság, de az újjászületés és az örök élet egyik jelképe is. Az olajfa jellegzetesen göcsörtös törzse rendkívül ellenálló, ezért az olajfát az örökkévalóság fájaként is szokták emlegetni. Általában 7 év után kezdenek el termést hozni, de igazán termőre csak a 20 évesnél öregebb fák fordulnak. A bő hozam majd másfél évszázadon keresztül tart, majd a 150 évet megélt fák esetében fokozatosan csökkenni kezd. A 200. év környékén az „ősfa” egyre több fiatal hajtást növeszt maga körül, így támadva új életre. Emellett a béke és gazdagság jelképe is.

A szőlő egyike a legősibb szimbólumoknak. Az élet, gondoskodás, eredményes munka, közösség, érzékiség jelképe maga a gyümölcs is, és a bor is. Emellett Itália gazdaságának sokáig egyik fő terménye volt. Marsyas szobra mellett elég világos a Dionysosra való utalása is.

A szent növényekre történő utalás Pliniusnál is megtalálható, aki leírja: ameddig a Forumon ezek virágoznak, addig fenn fog állni a Birodalom. A növények helyét sokáig nem találták, de legújabban egy újraültetett mini kerttel ápolják a régi hagyományt a Lacus Curtius mellett, a szent növények feltételezhető ősi helyén. Marsyas szobrát nem találták meg.

© T. Horváth Ágnes