Aedes Castoris (Templum Castorum )

A Dioskurosok, vagy Castor és Pollux temploma 

A Basilica Iulia mellett emelték, jelezve a két iker görög kultuszának fontosságát és ősi hagyományait. Az alapítása szoros kapcsolatban áll a mítosszal. Az utolsó elűzött etruszk király, Tarquinius Superbus visszatérési kísérletét a Regillus tónál meghiúsító győzelem hírét – mondja a fáma – a Dioscurosok vitték meg Rómába, akik megfáradt lovaikat a Iuturna-forrásnál itatták meg. A rómaiakat segítő istenek tiszteletére Kr. e. 484-ben Aulus Postumius Albinus diktátor kezdte építtetni az etruszk stílusú archaikus szentélyt, s az ikreket, akik egyszersmind a lovagrend védnökei is voltak, különös tiszteletben részesítették. Az építkezés Kr. e. 484-ben Albinus fia alatt fejeződött be. A köztársaság korában a senatus találkozási helye volt, s a II. század közepén a podium előtt szónoki emelvényt állítottak. A császárkorban ebben a templomban őrizték az állam hiteles súly és mértékmintáit, valamint a császári kincstár, a fiscus Caesaris kincseit.

Az archaikus templomot L. Cecilius Metellus Dalmaticusnak a dalamták fölött aratott győzelme tiszteletére teljesen felújították és egyszersmind meg is nagyobbították Kr. e. 117-ben. Ezt a második templomot állíttatta helyre Kr. e. 73-ban Gaius Verres. Nem sokkal később, Kr. e. 14-ben azonban leégett, s Tiberius restauráltatta Kr. e. 6-ban, de egészen csak hatalomra jutása után fejezte be. A peripteriumos templomot korinthoszi oszlopok övezték, padlóját mozaik borította. Az opus caementicum technikájával készült templomot eredetileg tufával borították, amit később eltávolítottak. Eredetileg egy lépcsősor vezetett fel a podiumra, de az ásatások során nem egy, hanem két lépcsősor nyomát fedezték fel. Ma mindössze 7 m magas alapzata és három égre magasodó 12 méter magas korinthoszi oszlopa látható. Ezek mindvégig az eredeti helyükön állnak, s ha jól belegondolunk, az utolsó restaurációs munkái is már 2000 éve voltak!

A templom mellett állt az Equus Tremuli , Q. Marcius Tremulus consul lovas szobra. A szobor a Kr. e. 306. év consulának a hernicusok feletti győzelmét volt hivatva megörökíteni. Cicero még úgy ír róla, mint ami a Forumon állt, de Plinius idejére eltűnt. Az Isteni Iulius temploma előtt talált szobor alapzatok egyikében ennek a lovas szobornak az alapzatát vélik felfedezni, de annak kora kissé későbbi, Augustus-kori. Feltehetően a római történelem viharai során jelentőségében erősen csökkent műemléket áthelyezték valahogyan új értelmezést adva neki az új templom elé, de az is elképzelhető, hogy lebontották és Caesar szobrával helyettesítették.

A Dioscurosok: Történetük színes mesékben él a görög irodalomban. Tyndaridáknak is nevezik őket. Zeus és Léda gyermekei. Tyndareus nejét Zeus hattyú képében csábította el, s a nő egyszerre szült gyermekeket a főistennek és emberi férjének. Egyes mítoszváltozatok szerint tojásokat rakott, s az egyikből Heléné és Klytaimnéstra, a másikból a Zeus-fi Kastór (lat. Castor) és a halandó Polydeikés (lat. Pollux) „kelt ki”. A két ifjút egyik történet Tyndareusszal, másik pedig Kheirón kentaurral nevelteti hősökké. Kastór a lovak betörésében, míg Polydeikés ökölvívásban jeleskedett. Héra két kiváló harci mént ajándékozott nekik. Számos dicső kalandban volt részük. Így először visszahozták a Théseus megszökette Helenét Athénból. Részt vettek az Argonauták utazásán, amelyet az aranygyapjú megszerzéséért indítottak, támogatták Héraklést az amazonok elleni harcában és a kalydóni vadászaton. Együtt indultak feleséget is szerezni. Elrabolták a messéniai Leukippos lányait, Phoibét és Hilairát, akik azonban már Aphareus király fiainak, Idasnak és Lynkéosnak voltak a menyasszonyai. A vőlegények harcra keltek aráikért, s Kastór elesett ebben a harcban.

Polydeikés megölte Lynkeust, Zeus pedig nyilával agyonsújtotta Idast. Kastór fájdalmát azonban ez a bosszú sem enyhítette. Apja hiába vitte magával az Olymposra. Végül Zeus megengedte neki, hogy halhatatlanságát megossza testvérével. Így aztán a nappalokat az Olymposon, az éjjeleket az Alvilágban töltötték. (Ez a szebbik befejezés, egy másik történet kegyetlenebb: soha sem találkozhattak többé, mert Kastór csak úgy juthatott a fél halhatatlansághoz, hogy fivére helyettesítette az Alvilágban, amíg ő élte világát. Nem „happy and”, de a testvéri önfeláldozás csodás példája). Zeus, hogy mindenki emlékezzen a testvéri szeretetre, az Ikrek csillagképét helyezte az égre. Az antik ábrázolásokban mindig együtt szerepelnek, fejük fölött csillagok, testüket csak chlamis (köpeny) fedi, fejükön spártai sapka. A csillagon kívül fehér lovak jelképezik őket. Tiszteletük eredete igen régi keletű. Történetükből a Peloponnésosi félszigetre kell eredetüket tenni, Lakónia, Messénia vagy Argolis ősi asztrális istenei, talán napistenei lehettek. Napisten voltuk Zeus mellett elhalványul, de az égen maradnak csillagok alakjában. Istenekből pedig hérósok lettek, s egész Hellas megismerte őket. Mint a tengereket járók védelmezői igen nagy becsben álltak a görögöknél, akik azt hitték, hogy az Ikrek feladata az, hogy járják a tengert, megmentsék a hajókat a hajótöréstől és biztos kikötőkbe vezessék őket. Ezért különösen a tengerparti városokban volt nagy a kultuszuk. A rómaiak a görög hérósoknak Ostia kikötője mellett építettek templomot. Emellett azt hitték, hogy a Dioscurosok segítségével győzték le a latinokat, s Hérától kapott sebes lovaikon ők vitték el a győzelem hírét Rómába. Ennek az utóbbi eseménynek szentelték a Forumon álló templomot.

© T. Horváth Ágnes