( Templum Saturni) Saturnus temploma
A Forum Romanum legrégebbi és még romjaiban is minden kétséget kizárón egyik legmutatósabb temploma. A Forum nyugati részén áll a Rostra és a Basilica Iulia között a Clivus Capitolinusszal és Vespasianus és Titus templomával szemben a Capitolium lábánál. Ugyanezen a helyen három templomot is szenteltek Saturnusnak. Az első a római királyok utolsó éveiben épült, a hagyomány szerint Tullus Hostilius építtette, de valójában később, Titus Larcius első, 501-es, vagy még inkább második, 498-as diktátorsága alatt szentelték fel először. A lehetséges építtetők között szerepelnek még Aulus Sempronius és M. Mamercus, a 497. év consuljai, valamint Postumus Cominius, aki 501-ben és 493-ban viselt a consulságot.
Van egy másik irodalmi hagyomány is a templom építésére, ez Gelliusnál olvasható. Szerinte L. Furius katonai tribunus építtette, de ennek a személynek kilétét nem tudjuk pontosan megállapítani. Valószínűleg etruszk stílusban készült, igen kicsiny templom volt, s egy időben készült a capitoliumi Iuppiter Capitolinus szentélyével. Kr. e. 174-ben egy porticusszal gazdagították. Ezt az első szentélyt Kr. e. 42-ben lerombolták és a helyén új, kőből készült szentélyt emeltetett L. Munatius Plancus aedilis. Ez a templom a Kr. u. 283-as tűzvészben pusztult el, s Diocletianus állíttatta helyre az eredeti szentély alapzatán. A 42-es templomból csak a podiuma és a padlóburkolata maradt meg.
Az új épület homlokzatát hat ion oszlop díszítette. Az épületet körülvevő oszlopsorból nyolc szürke gránitból készült oszlop és az architráv maradt fenn.
Ugyancsak olvasható az architráv felirata: „SENATUS POPULUSQUE ROMANUS INCENDIO CONSUMPTUM RESTITUIT”, azaz a senatus és a római nép állíttatta helyre a tűzvész után. A Saturnus templomban őrizték a quaestorok a római államkincstárat, az aerariumot (Aerarium populi Romani, vagy Aerarium Saturni). Ennek magyarázata a Saturnus nevéhez fűződő aranykor-mítosszal hozható kapcsolatba, ugyanis amíg Saturnus uralkodott, nem létezett magántulajdon, nem ismerték a lopást, s ezért úgy vélték, hogy az aranykori bőség megszaporítja, egyben a lopástól is megvédi az állami javakat. A korai időkben a hálás emberek terméseikből áldozatot mutatták be neki, hogy az isten bőséget biztosítson számukra, s megőrizze őket minden bajtól. A templom helye így érthetően a hasonló szakrális funkciójú Mundus közelében található. A későbbi időkben, amikor a rómaiak már szert tettek nem csak naturális javakra is, a templom az állami kincstár szerepét vette át.
A templom homlokzatán Triton lovas szobra állt, a cellában Saturnus képmását helyezték el. Ezt a szobrot olajjal töltötték meg, és minden diadalmenetben a győztes hadvezér felvonulása előtt vitték. A templom előtt állt Saturnus oltára, az Ara Saturni. Ennek maradványai a Septimius Severus diadalív mellett találhatók.
A templom eredeti mérete 40 X 22,5 méter volt. Ión hétoszlopos prostylosa volt mindkét oldalon két oszlopsorral. A templom pódiumának néhány tömbje a mai napig az eredeti helyén áll, az ásatások során alatta talált csatorna jóval korábbi. Ugyancsak megmaradt az alépítmény mellett a pronaos (belső szentély) 8 oszlopa. Az architráv palmettás frízét a IV. századi restauráláskor a Traianus Forumra vitték.
Saturnus
Az istenség alakja egy római és egy későbbi hellenizált görög istenségből tevődik össze. A görög mitológiában a második istennemzedék ura. Ő győzte le az első nemzedék urát, saját apját, Uranoszt és vette át tőle a hatalmat. Atyja ezért megátkozta és a sajátjához hasonló jövőt jósolt neki, ezért, hogy saját fia ne taszíthassa le a hatalomról, lenyelte valamennyi gyermekét. Legkisebb és legokosabb gyermeke, Zeusz azonban titokban felnevelkedvén legyőzte, megcsonkította és a Tartaroszba taszította. Később megkegyelmezett neki és Elysionban az alvilági „Boldogok szigetén” az üdvözült halottak fejedelmévé tette, ott uralkodott, ahol megállt az idő. Állandó mellékneve: „Csavaroselméjű”.
A római változat egy kicsit módosít ezen a mesén, eszerint az égből elűzött Saturnus elmenekült és Latiumban telepedett le. Itt Ianus király uralkodó társául fogadta. Uralkodásuk ideje volt az aranykorszak, amikor az emberek paradicsomi életet éltek. Ez az aranykor-mítosz azonban tele van keleti elemekkel.
Az idő múlásának körforgásszerű elképzelése nagymértékben megerősítette azt a várakozást, mely Saturnus boldog korszakának a visszatérése kapcsán remélte a világ békéjét.
Opsszal való házassága a földművelés lehetőségét is beemelte az aranykor-mítoszba, kultúrateremtő istenné alakult, ugyanis megtelepedvén a Capitoliumon megtanította az embereket a földművelésre. Saturnust ezért sarlóval ábrázolták, mint a bőséget hozó aratás istenét. Ő volt a növényzet és a földművelés egyik istene is. Felesége Ops, a bőséget hozó istennő, gyermekei: Iuppiter, Iuno, Ceres, a gabona egyik istene, Pluto és Neptunus.
A rómaiak december 17-vel kezdődően tartották a kezdetben 3, majd 5-7 napon át tartó Saturnalia nevű víg ünnepet. Az ünnep során az aranykor egyenlőségét is ünnepelték, ekkor a szolgák és urak együtt lakomáztak a saturnusi idők emlékére. Ez az egymást megajándékozó, a boldog régi időket idézőünnep egyes elemeiben a karácsonyi és a szilveszteri ünnepekben őrződött meg az idők folyamán.
Később a görög mitológiára visszahatott a római, s Kronoszt az idő uraként tisztelték, ezért kaszával, homokórával és szárnyakkal ábrázolták. A kasza eredetileg Saturnusé volt, aki a vetés istene volt, s csak később azonosították Kronosszal.
Saturnus emlékét nem csak a Naprendszer hatodik bolygója őrzi, hanem az angol Saturday = Saturnus napja is, ami a római naptár átvétele, ami a szombatot Saturnus napjának nevezte.
© T. Horváth Ágnes