A Forum helyén valaha mocsár állt, s a környező dombok lakói lakhelyüktől távolabb keresvén temetkezési helyet, ide temetkeztek. A temető még a központi tér előtti időkből való és a Cloaca Maxima építkezéseit követően megszűnt és fokozatosan elfelejtették.
Az Antoninus és Faustina temploma melletti építkezések során 1902. áprilisában bukkantak rá a Forum legkorábbi emlékeit őrző temetőre. A temetkezési szokásokból ítélve, mivel mind a csontvázas, mind a hamvasztásos temetkezés nyomaira ráleltek, arra lehet következtetni, hogy Róma minden betelepülő etnikuma használta ezt a helyet. A legkorábbi edények stílusa komoly hasonlóságokat mutat az albai telepek edénytípusaival, tehát a legelső latinok már itt temetkeztek. A Villanova kultúra egyik jeles kutatója, McIver ehhez a kultúrához köti a hamvasztásos sírokat, s korukat a XII–XI. századtól a IX. századig határozza meg, mint az itt élt kultúra korát. A csontvázas (földeléses) temetkezés nem korban ezután következik, hanem részben ezzel a kultúrával együtt létezett és eredetét a picenusokhoz, a Picenumot benépesítő törzsek kultúrájához kapcsolják. Ez a neolitikus kultúra a VII. század végén kezdett itt temetkezni. Ennek a kultúrának maradt itt fenn a legtöbb emléke. Számos szép edénye között görög importárú, kétfülű ún. lekythos is található. Ennek alapján néhány kutató tudományos vitát folytat az Esquilinuson talált temetővel való összehasonlításban, hogy az itt élt népesség picenumi vagy etruszk eredetű.
A temetőben talált tárgyak, köztük számos házmodellt formázó halotti urna, ruhamaradványok az Antiquarium Forensében tekinthetők meg.
Magán a lelőhelyen egyébként nincs sok látnivaló, a maradványok egy része a helyén maradt, számos sírhely lehet még ezen a helyen, de nem tárták fel őket. A feltárt sírokat is visszatemették, a látogatók mit sem sejtve mennek el a hely mellett, s szinte senki sem tudja, hogy Róma eredeténél, a kezdetek kezdeténél, azon a helyen áll, ahol a római emberek legkorábbi nyomait fedezték fel.
© T. Horváth Ágnes