( Portunes temploma)
tévesen: Fortuna Virilis templom
Portunes (más néven Portumnes vagy Portunus), mint a portus „kapu” szóból származó neve is mutatja, eredetileg a kulcsok és ajtók, valamint a lábasjószágok istene volt. Később a Heraclesszel való kapcsolat miatt Palaemonnal azonosították, és a folyók és kikötők Janushoz hasonlító, legtiszteltebb védnöke lett. Legfőbb jelképe a kulcs. Leginkább a gabonát árusító helyekre vigyázott. Legfontosabb ünnepe a Portunalia volt, amit augusztus 17-én tartottak meg. Hogy jó szerencséjük legyen, a rómaiak kulcsokat dobáltak a tűzbe igen ünnepélyes és ugyanakkor gyászos szertartások közepette. Elhárító szertartás volt, hogy távol tartsák a gabonaraktáraktól a tüzet.
A Forum Boariumon álló apró szentély Kr. e. 100 és 80 között épült egy Kr. e. V. vagy III. századi alapon. Az 1947-es ásatások feltárták a templom alapzata alatt a jelenleg látható templom IV–III. századi alapjait. Az épület nem volt annyira elszigetelt, mint ma, csatlakozott hozzá egy-egy porticus, s az egész területet travertin tömbökkel kövezték ki. Az alapfal egy középső nyílással a podium alá vezetett, és a templom mindkét hosszanti oldalán, egymással párhuzamosan két porticus tartozott a templomhoz. Az elrendezés a kikötői mindennapok és a forum elrendezésének ékes bizonyítéka. Akár a Forum Romanumon, itt is szorosan a basilicák és porticusok mellé épültek a szentélyek, megadván a polgári élet minden aspektusának a kellő színteret. Ez az épület egy nagy földrengésben dőlt össze a II. század elején a Tiberis part többi épületével együtt, ekkor új kikötőt építettek, illetve helyreállították a még megmenthetőket. A tufából és travertinből készült épület négyzetes alaprajzú, oszlopai ion stílusúak. Falait valaha stukkó díszítette. A szentély stílusa a köztársasági építészet ritka kivételeként magán viseli mind az etruszk, mind a görög templomok jellegzetességeit, s az etruszkoktól átvett római módon magas podiumon áll, amihez csak az első homlokzat felől vezetnek lépcsők. A görög templomokra jellemzően pronaosát (előcsarnokát) szabadon álló oszlopsor keretezi, bár ion oszlopai sokkal karcsúbbak a görögnél.
Eredetileg peripteros stílusú volt, aztán a római korban, vagy egyes feltételezések szerint csak keresztény templommá tételekor az oszlopokat fallal kombinálták. Két oldalon és a cella hátsó részén a falat egészen az oszlopokig helyezték, így oldalt épp csak a fal előtt állnak, míg hátul beépítették őket a fal síkjába, így féloszlopként hatnak. Az így kialakult stílust a görög építészetben „pseudoperipteros”-nak nevezzük. A templom igen jó állapotban maradt fenn, ugyanis 872-ben keresztény templommá (S. Maria Egiziaca, S. Maria Aegyptica ) alakították át. Jellegzetesen finom és elegáns stílusa a franciaországi Masion Carree-hoz (Nimes) hasonlít, csak az kissé nagyobb és korinthoszi stílusú oszlopai vannak. A Portunes templom finom ion oszlopai a középkortól kezdve csodálatot váltanak ki és számos rajzon és metszeten megörökítették.
A templomot 827-ben újjászentelték, most már mint keresztény templomot és S. Maria Egiziacának, vagy Egyiptomi Máriának (kb. 344–kb. 421), a bűnbánó asszonyok, megtért prostituáltak védőszentjének ajánlották. Egyiptomi Mária tisztelete ugyan a keleti orthodox kereszténységben terjedt el inkább, de megtalálható a nyugati, de még az anglikán egyházban is. Mária Egyiptomban született egy gazdag család elkényeztetett gyermekeként és 12 éves korában Alexandriába ment, ahol aztán igencsak léha és romlott módon élt mint énekes- és táncosnő és prostituált egészen 356–373-ig. 
Ekkor ismeretlen okokból Jeruzsálembe utazott a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepére. Amint belépett a Szent Sír templomába, látomása volt, megjelent neki Mária, szólt hozzá, ennek hatására megtért, és mint szerzetes visszavonult életének 50 hátralevő évére a szír sivatagba, ahol vezekelve bogyókon és füveken élt. Találkozott Szt. Zosimosszal. Egy napon Mária megkérte, hogy éppen egy év múlva jöjjön vissza, s amikor Zosimos visszatért, Máriát halva találta. Egy oroszlán segített megásni a szent asszony sírját.
Ünnepnapját a görög egyházban április 1-jén, a rómaiban április 3-án ülik meg. Mária földi maradványait Rómában, Nápolyban, Cremonában és Antwerpenben őrzik.
A templomot Maria in Secundicerio-nak is hívták Stefano Stefanesci, VIII Gergely pápa egyházi bírája után. (Secundicerionak nevezték a pápai udvar hét legfontosabb méltóságából a másodikat). Ekkor kezdték S. Mariának is nevezni. VIII. János alatt a templom belső falát festményekkel díszítették, amelyek szentek életéből, így többek között Szt. Basilius és Egyiptomi Mária életéből vett jeleneteket ábrázoltak. V. Pius (1566–1572) a templomot az örményeknek adományozta, akik a gettó átépítése során elveszítették saját templomukat, s az ő birtokukban maradt egészen 1921-ig. XI. Kelemen pápa (1700–1721) idejében állították helyre és díszítették újra ezt és a hozzá tartozó örmény zarándokházat is. 
Ez utóbbit 1930-ban bontották le. A berendezést 1924-ben a Tolentinói Szt. Miklós templomába szállították át, amikor az örmények lemondtak a templomról és azt az antik köztársaság kori formájában állították helyre.
A templomot sokáig tévesen Fortuna Virilis templomának nevezték, s még ma is ez az ismertebb elnevezése. A félreértésre az adott okot, hogy a XVI. században az első diákok, akik a görög-latin szerzők rossz kéziratait fordították, félrefordították a „Fors Fortuna” szövegváltozatot, s azt hitték, ez a templom a Boariumon álló Fortuna temploma. Az elfordítás alapja, hogy mind a Halycarnossosi Dionysios, mind Plutarchos úgy vélte, hogy a fortis a forsból származik, ami a görög andreia= férfivel azonos, így a fors „vir” értelmet nyert, s máris a Fortunával egyeztetve egészen téves útra vezette értelmezőit.
© T. Horváth Ágnes