Augustus mauzóleum
A Tiberis és Via Flaminia közötti keskenyebb téren állt a császárok mauzoleuma. 1937-ben folytak az első ásatásai, amikor részben megszabadították azoktól a középkori és újkori épületelemektől, amik a századok során „rátelepültek” az eredeti szerkezetre. A munkálatok Mussolini nagyszabású városrendezési tervének részét képezték, aki a mauzóleum körül díszteret alakíttatott ki.
Az ókorban a hely, ahol felépítették felszentelt föld volt, ami a Via Flaminia és a Tiberis között több családi sírboltnak és Ustrinumnak (halotti máglya, illetve krematorium) adott helyet. A rómaiak nem temetkeztek a városhatáron belül, de a Mars mező egésze Aurelianus császárig kívül esett a pomeriumon, így ezen a helyen lehetett temetkezni.
A Mauzóleum egyike Augustus legkorábbi építményeinek, Kr. e. 28-ban, hatodik consulsága idején készült. Megépítésének hátterében egyesek kisázsiai példát, az antik világ egyik csodáját, Mauszolosz halikarnasszoszi nyughelyét vélik felfedezni, de Octavianus kultúrpolitikájába és politikai koncepciójába jobban beleillik Nagy Sándor alexandriai temetkezési helyének utánzása. Ezt pontosabban nem ismerjük, de Caesar is és Octavianus is látta, s a római építmény formája is jobban hasonlít egy tumulus-sírra, ami a makedón királyok hagyományos temetkezési helyét jelentette.
Az épületet többféleképpen is rekonstruálták, egyesek etruszk (Caere tumulusai), mások trójai királyi tumulust véltek benne felfedezni. A terv lényege már az „Augustus” kitüntető cím elnyerése előtt is a nagyság, a hódító eszme kifejezése volt. A „Mausoleum” elnevezés kezdetektől használatos volt, s amíg Hadrianus síremléke a Tiberis túlpartján meg nem épült, ez volt a római világ leghatalmasabb temetkezőhelye.
Romos állapota és a későbbi ráépítések miatt nehéz pontosan rekonstruálni. Strabón a VII. században egy nagy fehér kőből emelt alapzaton álló földépítményként (tumulus) írta le, amit sűrűn ültetett fák borítottak.
Az épület egy 89 méter, azaz pontosan 300 római láb átmérőjű kör alapjára épült. Dobszerű alépítményének falai 12 méterre magasodtak. A felépítmény az épület belsejében kétszer három koncentrikus körből tevődött össze. A külső és belső hármas fal között nagyobb tér, boltozatos folyosó húzódott, a belső falak magassága, és így az épület felső szintje elérte a 25 métert. Az egész téglából készült, külső részeit travertin borította. A külső épületrészbe egyetlen folyosó vezetett, a belső részbe a boltozatos folyosóról azonban már két bejáraton lehetett a tulajdonképpeni temetkezési helyül szolgáló részbe jutni. A bejárati ajtó mögötti aprócska helyiséget két apró ablak világította meg. A külső koncentrikus falat támasztotta meg az a nagy kamrákat alkotó struktúra, ami az antik időben hozzáférhetetlen, tizenkét hatalmas kamrát alkotott.
Legkézenfekvőbb a meglévő felépítmények alapján azt feltételezni, hogy az első és második koncentrikus építmény közötti részt töltötték fel földdel, és ültették be fákkal. De az sem elképzelhetetlen, hogy a körök falai nem voltak egyforma magasak, s az első triád között is és toronyszerűen a második között is földhalmot létesítettek. Ennek eldöntése még várat magára, de az bizonyos, hogy az egész tetején Augustus bronz szobra állt.
Három oldalon lépcsők vezettek le az eredeti földszintre. Bejáratánál függött bronztáblákra vésve a Monumentum Ancyranum (Res gestae divi Augusti, Augustus önéletírása, vagy [politikai] végrendelete) eredeti szövege. Ennek egy márványba vésett másolatát ma az Ara Pacis múzeumában őriznek.
A bejárat elé a közvetlen utókor két obeliszket állított. Ide temetkeztek Nerváig a császárokon kívül a Juliusok és Claudiusok családtagjai is. Az elhunytak listája is ismert, elsőként Octavianus unokaöccse Marcellus (Kr. e. 23), majd barátja és veje, a kitűnő hadvezér M. Vipsanius Agrippa (Kr. e. 12), utána az id. Drusus (Kr. e. 9) következett. Kr. u. 2-ben és 4-ben ide temették Augustus unokáit Lucius és Gaius Caesart, akiket 14-ben maga Augustus is követett. Az őt követő nemzedékből itt lelt végső nyugalomra az ifj. Drusus, Livia, Tiberius, Caligula anyja, Agrippina és bátyja, Drusus, Nero és felesége, Poppaea Sabina, és utolsóként 96-ban Nerva, akinek már semmilyen kötődése sem volt a Iulius nemzetséghez.
A legutolsó, akit legalábbis ideiglenesen ide temettek, az Iulia Domna, Septimius Severus felesége volt, aki 218-ban halt meg. Egyéb részleges utalások alaján keletkezett feltevések, mint pl. Hirschfeld állítása, miszerint Caligula testvére, Drusilla, vagy Claudius Britannicus és Vespasianus is itt nyugszik, nélkülözik a komoly régészeti és irodalmi bizonyítékokat.
Az épület előtt a Kr. u. IV. században két, Asszuánból származó obeliszket állítottak a bejárat két oldalára (Obelisco del Mausoleo Augusto, Obelisco2). Van ugyan irodalmi adatunk arra, hogy 410-ban Alarich gótjai kirabolták és lerombolták, de ezt régészeti bizonyítékok nem támasztják alá.
A középkorban Mons Augustusnak nevezték, és praktikus használatba vették az egész építményt, olyannyira, hogy tudomásunk van arról, hogy Agrippina halotti urnáját gabonamérésre használták. A Mausoleumot a Colonna család beépítette saját védmű-rendszerébe, s amíg azt 1167-ben le nem rombolták, erődként funkcionált. A korszak tanúja a Colonnák címertöredéke a Mausoleumból. Ezután a falak egy részét építőanyagként széthordták. Az erődrendszert 1241-ben helyrállították, és 1354-ben itt temették el Cola di Rienzót.
A XVI. században a telket a Soderini család vette meg, akik a felsőbb szint falai között reneszánsz díszkertet létesítettek. Ezután a Correa család tulajdonába került. Később, a XVIII. században arénává alakult, ahol bikaviadalokat rendeztek.
Első ásatásait 1793-ban Francesco Saverio Vivaldi Armenteri márki végezte, de ennek eredményéről keveset tudunk. A XIX. század során cirkuszi játékokat és színházi előadásokat tartottak benne. 1907-1936-ig az „Auditorium Augusteo”-t, egy 3500 férőhelyes koncerttermet hoztak létre benne. Az egészet ’36-ban lerombolták.
A Mausoleumot napjainkra bezárták. Legújabb ásatásai 2008-ban kezdődtek el. Ezek célja, hogy statigráfiai feltárásokkal megállapítsák az építmény eredeti struktúráját. Nemcsak a későbbi hozzátoldásokat kell lebontani, hanem meg is kell erősíteni az eredeti szerkezetet, helyre kell állítani és megakadályozni az építmény további állagromlását is. Az ásatások legfrissebb eredményei némiképp máris módosítják az épület alaprajzának korábbi elképzeléseit. A régészek miközben lebontják az évszázadok alatt rárakódott elemeket az épületről, igyekeznek meg is őrizni minden kor jellegzetes hozzátoldását, külön hangsúlyozni egyes épületelemek korát és jelentőségét. A feltárások közben már mintegy 500 lelet került elő máris, szobortöredékek, márványok. kerámiák az épület minden korából.
A képek egy részének forrása:
http://www.livius.org/ro-rz/rome/rome_mausoleum_augustus.html
© T. Horváth Ágnes