A Cordonata lábánál, két oldalon két fekvő oroszlán őrzi Michelangelo lépcsőjét. A fekete gránitból készült oroszlánok a Kr. e. IV század végén—a III. században készültek. Mindkettő egyiptomi munka, a korai ptolemaiosi kor jellegzetes alkotásai. Hogy pontosan melyik egyiptomi szentélyben állhattak, nem lehet tudni, feltehetően Domitianus alatt (Kr. u. 81-96) kerültek Rómába, hogy az általa a Campus Martiuson (Mars mező) felállított nagy Serapis és Isis templom díszeiül (Iseum Campense) szolgáljanak. Mint minden egyiptomi alkotás, rendkívül népszerűek voltak a középkorban, de hogy melyik gyűjteményben vészelték át a „sötét századokat”, nem tudjuk, csak a XIII. században említik ismét, és pontosan tudjuk, hogy a XIV. század közepén a Santo Stefano del Cacco templom bejáratánál voltak, majd a XV. században a lateráni Szt. János téren, Marcus Aurelius szobrának lábánál helyezték el őket. A szobrot az új tér építésekor V. Sixtus parancsára a Campidoglióra vitték. V. Pius 1562-ben a római népnek adományozta az oroszlánokat, és azok követték Marcus Aureliust a Capitoliumra. Annak ellenére, hogy Michelangelo eredeti terveiben nem szerepeltek, a Cordonata két oldalán kaptak helyet. Giacomo della Porta, Róma legnagyobb szökőkútjainak tervezője adhatta az ötletet, valószínűleg ő alakította ki a piedesztált is alattuk. A terveket újabban Baptista Rusconinak tulajdonítják. Amikor 1587—88-ban az Aqua Felice vizét idáig vezették, Felice Peretti V. Sixtus utasítására szökőkúttá alakította őket. Ekkor helyezték el a Baptista Rusconi tervei alapján Francesco Scardua által faragott két urnát előttük, hogy gyűjtse, illetve felfogja a szájukból ömlő vizet.
Az oroszlánokhoz fűződő legenda szerint amikor a Szt. Giovanni in Lateranóban új pápát választottak, víz helyett vörös és fehér bor ömlött a szájukból. Ez a legenda olvasható X. Ince (1644-1655) és X. Kelemen (1670-1676) pápa megválasztása esetében is, azaz mindketten gondoskodtak arról, hogy megválasztásuk a rómaiak számára igen emlékezetes esemény legyen. A szobrokat 1885-ben a Vatikáni Múzeumokba szállították, és szürke márvány másolatokkal helyettesítették őket. Az Egyiptomi Gyűjteményben álltak, egészen 1955/1956-ig, amikor visszavitték őket eredeti helyükre.
© T. Horváth Ágnes