Róma első és legnagyobb circusa. A Vallis Murcián, a Palatinus és az Aventinus közötti völgyben épült fel. A völgy alakja maga is ideális volt a korabeli szokások szerinti versenyek megrendezésére. A Circus 621 méter hosszú és 118 méter széles építmény volt, amiben megközelítőleg 150000 ember foglalhatott helyet.
A történelmi mese az első kocsiversenyről Livius szerint a szabin nők elrablásának történetéhez fűződik, amikor a Consus, a magtárak ősi istene tiszteletére rendezett kocsiversenyt néző szabinoktól a rómaiak elrabolták hajadon lányaikat. Az első itt megrendezett játékokat az etruszk uralkodókhoz, Tarquinius Priscushoz és Tarquinius Superbushoz kapcsolják. A terület lecsapolása és alagcsövezése után a tér közepén felállítottak egy sorompót (spina), ami biztosította a kocsik ütközés nélküli, körben történő futását. Ennek hossza mintegy 344 méter volt, és egyik végén 84, a másikon 87 méteres teret engedett a fordulónak.
Kr. e. 329-ben készültek el az első állandó indítókapuk (carcer) Bizonyos feltételezések szerint a spina vonalában állította fel Kr. e. 196-ban Lucius Stertinius Róma egyik legelső, bronzszobrokkal ékes diadalívét, a fornix Stertiniit, majd a másik oldalán Kr. e. 191-ben felépült Iuventas temploma. Kr. e. 174-ben, amikor Q. Fulvius Flaccus és A. Postumius Albinus censorok a Circust újjáépítették, hét nagy fából készült tojás (ovae) került a spinára, hogy jelezze a futott köröket. A meták, a fordulópontot jelző három-három kúp alakú oszlop is ekkor készültek el. Caesar Kr. e. 46-ben megnagyobbíttatta a játékteret és az aréna körül megépíttette az euripusnak nevezett csatornát. Ennek a vizesároknak az volt a célja, hogy megvédje az alsóbb sorokban ülő nézőket a vadállatoktól. Ezt a csatornát később Nero töltette fel és alakított ki a helyén újabb nézőhelyeket. Caesar építette ki az első háromemeletes, állandó üléssort is.
Kr. e. 33-ban, mint Dio Cassius írja, Agrippa a játékidő jelzésére a fából készült tojásokat bronz delfinekkel helyettesítette, a tojások a kezdő kapuk közelébe kerültek, hogy jelezzék a versenyzők számára a megtett távolságot.
Kr. e. 31-ben tűz pusztította a Circust, ami után Augustus építtette újjá, aki felépíttette a császári család számára a fedett nézőteret a Palatinus oldalában. Ugyanekkor hoztak át ünnepi körmenetben számos istenszobrot a Palatinusról, hogy elhelyezzék őket a spinán, s ugyanekkor állították fel ugyanide a Heliopolisból hozott obeliszket, hogy a Nap és Augustus egyiptomi győzelme tiszteletére szenteljék. Ezt az obeliszket V. Sixtus pápa vitette át mai helyére, a Piazza del Popolóra.
Ez a Circus volt Dionysios Halicarnasseus véleménye szerint a világ legszebb és legcsodálatraméltóbb építménye. Hosszúsága 2037, szélessége 387 láb és 150000 férőhelyes. A küzdőtér körül a 10 láb széles és mély euripus. Kívülről fából készült boltok (tabernae) övezték. Az árúsok mellett egy sor kétes egzisztencia itt lődörgött, szakácsok asztrológusok és prostituáltak.. Minden bolt mellett lépcsősorok vezettek be a Circusba. Ezek a boltok égtek le a Nero ideje alatti tűzben. A tűz feltehetően csak a Palatinus felőli oldalakat és a nézőtérnek fából épült felső emeleteit érintette, de Nero újjáépíttette, amire bizonyíték, hogy Hellasból való visszatértekor, 68-ban hatalmas pompával megrendezett felvonulást tartott itt. Később egy talán 80-ban Domitianus alatt keletkezett tűz után Traianus állíttatta helyre oly fényes pompával, hogy az Plinius szerint a legszebb templomokéval vetekedett. A császár a Domitianus-féle naumachia köveiből építtette újjá, és a caveát széltében két stadiummal nagyobbíttatta. Ezzel a Circus elérte legnagyobb méretét.
Három emelet magas árkádos nézőterét oszlopok tartották, a nézőteret folyosók osztották három zónára. Az első zóna ülései márványból készültek és a senatorok számára tartották fenn őket. Mögöttük foglalhattak helyet a lovagrend tagjai. A férfiak és a nők – ellentétben a Colosseummal és a színházakkal – nem külön helyen, hanem együtt ülhettek, ami Ovidius szerint remek alkalmat nyújtott némi enyelgésre.
A nyugati végében volt a 12 indítókapu (carcer), 6–6 mindkéz oldalon. Ezeket Duodecim portae-nak nevezték és a Forum Boariumról nyíltak. A carcerek fölött középen helyezkedett el a versenyfelügyelőnek helyet adó helyiség. Az elnöklő versenybíró, aki vagy praetor vagy consul volt adta meg egy fehér kendővel, a mappá-val a jelt a versenyek kezdetére. Az indítókapuk sorának mindkét végén tornyocskák emelkedtek, amitől városfalhoz hasonló képe lett, ezért nevezték néha ezt a részt “oppidum”-nak, városnak.
A keleti oldal ívelt volt (sphendone), innen indult a játékok kezdetén az ünnepélyes felvonulás. Kr. u. 81-ben ezt a kaput a senatus egy háromkapus diadalívvel helyettesítette, amit Titus jeruzsálemi győzelmének emlékére állítottak. A spinán, az elválasztó falon magán számos emlékmű, többek között két obeliszk, az ovae és a delfinek voltak láthatók. Mindkét végén ott állt a metae, a három bronzzal borított kúp. A spina keleti vége felé állt Consus oltára, és domborművek tanúsága szerint a spinán és a caveákon kívül álltak egyéb áldozati helyek is. Ezek listáját Tertullianus adja meg. A sok más kisebb jelentőségű istenség között megtalálhatjuk Castor és Pollux, Sol, Magna Mater és Venus Murcia nevét is.
A verseny tizenhárom fordulóból, azaz hét teljes körből állt és hosszát tekintve hozzávetőlegesen a mai modern versenyek kétszeresét futották, ami körülbelül 8–9 percig tarthatott, pontosan annyi ideig, ameddig a minden idők legjobb kocsiversenyt megörökítő modern filmben, a Ben Hurban is tart.
A versenyek tisztasága érdekében az indítókapuk, hogy biztosítsák az azonos hosszúságú távot, ugyanúgy, mint a mai futóversenyek esetében ívesen helyezkedtek le, és kötelezték a hajtókat egy bizonyos távolságon belül, hogy maradjanak saját sávjukban. Ezután indulhatott meg a “befelé tartás”, a versengés a rövidebb távot biztosító belső sávokért. Ez ugyan előnyösebb volt rövidsége miatt, de a fordulókat a rögzített rúddal ellátott kocsik számára az élesebb kanyarok miatt sokkal veszélyesebbé tette.
A Circus Maximus építményének állapotában a későbbi korokban is történtek még változtatások. A történetírók feljegyzik, hogy földmozgások voltak Antoninus Pius és Diocletianus idején, valamint megemlítik, hogy „összedőlt egy circus”, de hogy ez a Circus Maximus lett volna, pontosan nem meghatározható. Caracalla az alsó árkádsor néhány pillérét megnyitotta, de a legnagyszerűbb felújítás II. Constantinus idején folyt, amikor a pompásan felújított építményben elhelyeztek egy másik, 357-ben Heliopolisból hozott obeliszket, azt, ami ma a Piazza del Lateranón látható. Ez a spina volt Róma legmagasabb oszlopa. A belső tér három emelet magas, a Colosseumhoz hasonló építménnyel volt kerítve, amit márvánnyal borítottak. A cavea három szektorra oszlott, amit folyosók választottak el egymástól. Ezek közül a felső, és valószínűleg a középső is fából készült.
A Circus befogadóképességéről sokat vitatkoztak. Dionysios szerint Augustus idején 150000 néző, Plinius szerint az ő korára már 250000 néző láthatta innen a játékokat. A Notitia tudósítása pedig az ülő-, álló- és ideiglenes székeken helyet foglaló nézők számát 385000-re teszi. Befogadóképessége tehát a császárkorban jelentősen megváltozott. A két utolsó szám mindenképpen azokat a nézőket is magába foglalja, akik nem magáról a nézőtérről, hanem a Palatinus oldaláról szemlélték a játékokat.
Funkcióját tekintve a köztársaság korában nem csupán a lovas- és kocsiversenyek (ludi circenses) színtere volt, hanem a gladiátori játékoké (ludi gladiatorii) és az állatviadaloké (venationes) is, de tartottak itt atlétikai játékokat és díszfelvonulásokat is.
Statilius Taurus amphitheatrumának, s nem sokkal később a Colosseumnak a felépülése után azonban már csak a lovas- és kocsiversenyek megrendezésére használták. Augustus idején egy évben a játékok 77 napon át tartották, ebből 70 napot tettek ki a kocsiversenyek.
Általában 10 versenyt bonyolítottak le egyetlen napon, Caligula megduplázta a számukat, majd uralkodásának végén a napi 24 verseny vált általánossá. Egyszer Domitianus rendezett egy olyan játékot, amikor egyetlen napon 100 futamot indítottak. Commodus idején Kr. u. 192-ben egyetlen délután két óra alatt 30 futam volt. Ezek a számok azonban kivételesek lehettek.
Az utolsó feljegyzett játékot Totila alatt (Kr. u. 550) tartották meg. Már a VI. században megkezdődött a Circus köveinek széthordása. Mint Róma annyi más épületét, ezt is folyamatosan használták „kőbányaként” a középkor és a reneszánsz idején. Építményei, amelyek a metszetek tanúságai szerint még a XVI. században is álltak, napjainkra csaknem teljesen eltűntek. Jelenleg az északkeleti végének ívelt építménye és az ülőhelyek egy csekély maradványa látható. Lépcsősorait valószínűleg a Tiberis menti malmokba építették be.
Ma csend honol a valaha oly lelkes indulattal kísért játékok színhelyén, a pályán néha futók kocognak, a pályateret feltöltötte a föld és benőtte a fű. A Circus ásatásai időről időre megindulnak, legutóbb egy csatornaépítkezéskor fedeztek fel egy nagyobb építményt, ami az egykori nézőtérhez tartozott. Építményei azonban annyira elpusztultak, hogy csak a fantáziánk rajzolhatja elénk a valaha volt küzdőteret.
(caesarina)