Róma egyik csodálatos szépségű tere a Piazza Navona. Alkatát, formáját még az antik Rómától örökölte. Ezért a hosszan elnyúló, északon homorú ívet formáló homlokzatsorok nem is jellegzetesen barokk teret hasítanak ki a belváros háztengeréből. És mégis a barokk keltette életre az ősi térformát, és telítette a maga sajátos atmoszférájával. Egy ókori stadion alakult, formálódott a város évezredes történetében Róma barokk terévé. A stadiont i. sz. 86-ban Domitianus császár építtette. 15 000 nézőt fogadott be a díszes épület. Egyik keresztényüldözés kapcsán hurcolták ide az előkelő római családból származó 13 éves Ágnest, hogy ruhátlanul álljon a világ szeme elé. Hosszú aranyhaja a szégyentől megmentette, erénye jutalmául pedig a vértanúk pálmaágát nyerte. Domitianus roskadozó stadionjában a középkor folyamán lovastornákat rendeztek, árkádjai alá pedig kézművesek, boltok és a szerelem üzletei költöztek. De Ágnes emlékét vitte diadalra a művészet. Róma legszebb barokk temploma uralkodik a stadionból alakult téren, a leány halálának helyén. Területén a reneszánsz korban ünnepi felvonulásokat, karneválokat rendeztek. 1477-ben IV. Sixtus Róma legjelentősebb piacát is ide helyeztette a Capitoliumról. A tér keleti szegélyén álló S. Giacomo – a spanyolok nemzeti temploma – előtt égették el 1520-ban Luther Márton protestáló írásait. Amikor a meggazdagodott és hatalomra jutott Pamphili család egyik tagja X. Ince néven a pápai trónt is elnyerte, akkor öltözködött barokk pompába a tér. A római császárkorra emlékeztető módon alakíttatta ki a pápa a teret a Pamphiliak „családi fórumává”.
Az antik idők kedvelt szórakozása, az amphitheatrumok vízzel elárasztott porondján tartott vizijáték kelt új életre a Piazza Navonán. X. Ince pápa 1653-ban vezette be a Festa del Lago nevű ünnepségeket, melyek – megszakítással bár – a múlt század elejéig Róma életének jellemző színfoltjai voltak. Augusztus hónap minden szombatján és vasárnapján a szökőkutak vizével elöntött homorú térfelületen játszott, vigadott a nép, a délutáni és esti órákban pedig az előkelok díszes kocsisora keringett a szökőkutak körül, felüdülve a hűs, párás levegőben. A tér nyugati hosszoldalán építette fel Girolamo Rainaldi a Pamphili család palotáját, szépen beillesztve a homlokzatok harmonikus rendszerébe. A palotához finom átmenettel szervesen kapcsolódik St. Agnes temploma. A pápa először Girolamo Rainaldit bízta meg a tervezéssel. Ő és fia, Carlo Rainaldi dolgozták ki az első terveket. X. Ince azonban igen hamar bizalmatlanná vált az építészekkel szemben, és 1653-ban Borrominire ruházta a feladatot. Borromini az alapelrendezést lényeges vonásaiban ugyan megtartotta, de a kompozíció kiérlelésével és a pompás homlokzat megtervezésével döntő szerepe volt a mű végleges kialakításában.
Az építkezés utolsó időszakában ismét Carlo Rainaldi vette át a vezetést. A hosszan elnyúló térfal közepe táján emelkedik a templom tömege, homlokzata finom homorulattal visszalép, kissé kiszélesítve, ünnepélyessé téve a Piazza Navona középső részét. A homorú homlokzat a kontraszt erejével fokozza a kupola tömeghatását. A zárt sorba illesztett templom visszalépő homlokzatát két szép torony szegélyezi. A tornyok azonban nemcsak a homlokzat szempontjábóól jelentősek. Közbülső fokozatot, mintegy lépcsőt alkotnak a térfal és a magas kupola között. A Sant’ Agnese kéttornyos homlokzata nem sorolható a római barokk templomok egyik tipikus kategóriájába sem. A homlokzattal szervesen összeépülő tornyok ritkán fordulnak elő az olasz építészetben. De ez a megoldás mégis típusformáló volt, ha nem is Itáliában, hanem azon kívül, főleg az Alpoktól északra.
Piazza Navona térhatásának, szépségének másik jelentős tényezője a díszkutak láncolata.
A középső, a híres Fontana dei Fiumi, a folyók kútja. X.Ince pápa Berninivel és annak néhány tanítványával készítette egy obeliszk díszes alapjául 1650-51-ben. A négy szobor az obeliszk lábánál négy folyót a Gangest (Ázsia), a Nílust (Afrika), a Dunát (Európa), a Rio de la Plata-t (Amerika) szimbolizálja. A rómaiak szerint a Nílus istenalakja azért tesz tiltakozó mozdulatot, hogy ne kelljen látnia Borromini Sant’ Agnese in Agone templomát, Amerika folyamistene pedig azért van az adott pózban, hogy elkapja a templomot, ha az összedőlne. Valójában a szökőkút jó néhány évvel Borromini ragyogó és statikailag hibátlan templomhomlokzata előtt készült el.
A déli oldalon látható a Fontana del Moro, melynek szobrait Della Porta készítette, kivéve a központi alakot, Neptunt, amely Bernini műve. Később G. Mari fejezte be az alkotást. Az északi kút, a Fontana del Nettuno egy elpusztult barokk kút helyén létesült. Ezt a Neptunt is Della Porta tervezte, Bernini részben megvalósította, de aztán sokáig, 1878-ig befejezetlen maradt. A. Della Bitta fejezte be Neptun alakjának megformálásával.
A három díszkút – miként a Piazza di S. Pietrón is – szervesen összetartozó láncolatot alkot. E láncolatban a közép felé fokozódó hangsúly jut érvényre. A központ felé áramló kompozíció a hosszan elnyúló teret összetartja, egységbe ötvözi. Egyetlen, középen elhelyezett kút nem uralkodnék a téren, ennek végei leszakadnának. Bernini kiváló érzékkel karcsú motívumot, szinte felkiáltójelet létesített. Ezzel vonzotta a közép felé a tekintetet.
A teret körülvevő épületek közül jelentősebb még: a Santa Maria dell’ Anima templom (XVI.sz.), a Santa Maria della Pace templom (XV.sz.), és a Palazzo Pamphili (1650) .
(krisssz)