Róma legforgalmasabb tere a Piazza Venezia. Ez a városnegyed, mely fölött ma számos barokk kupola trónol, az egykori Campus Martius területén épült. Róma belvárosi élete már közel kétezer évvel ezelőtt is itt pezsgett. Derékszöget bezáró területet foglal el, melynek gyújtópontjában a Viktor Emánuel-emlékmű áll élesen és ünnepélyesen emelkedve ki a városi panorámából. Itt futnak össze és innen ágaznak szerte a város legfontosabb útjai: a Via del Corso, a Via Quattro Novembre, a Via del Plebiscito, amely keresztezi a Corso Vittorio Emanuele-t és elvezet egészen a Szent Péter bazilikáig, és végül innen indul a Via dei Fori Imperiali, amely a Foro Romano, azaz a Forum Romanum, az ősi Róma főterének antik romjai mentén elér a Colosseumig.
Palazzo Venezia
Ezt a palotát Pietro Barbo kardinális, a későbbi II. Pál pápa építtette 1455-ben. Néhány szerző a jeles építész, Leon Battista Alberti művének tulajdonítja. Egyike a város első három reneszánszkori építkezéseinek. A meglehetősen rideg formájú épület barna homlokzatát fehér márványkeretű ablakok három sora teszi kecsesebbé; említésre méltóak a második szint, az úgynevezett «előkelő emelet» keresztrácsos, négyszögletes ablakai. Az épület először Velence követségi palotája, majd egy ideíg a vatikáni osztrák-magyar követség székhelye, századunkban pedig Mussolini főhadiszállása volt. A vezér íróasztala a hatalmas Sala de Mappamondo legtávolabbi végén állt. Így annak, aki elébe járult, végig kellett haladnia az egész termen, közben megszemlélhette a valódi márvány padlót. A Duce rendszerint a központi bejárat fölötti kis erkélyről szónokolt a téren tolongó híveinek.
Jelenleg múzeum van benne, a Museo di Palazzo Venezia. Az értékes közép – és reneszánszkori gyűjtemény mellett különböző korokból származó kerámia – és ezüsttárgy-gyűjtemény is van benne. Figyelemre méltó a Sala Regia, a trónterem értékes flamand, német és olasz kárpitjaival a XV. és XVI. századból, valamint a IX. századtól a XVI. századig datálódó gazdag fegyvergyűjteményével. Az ezüstgyűjtemény – értékes ékszer és asztalnemű – két termet foglal el olyan autentikus remekművek társaságában, mint például az Orsinik keresztje 1334-ből és az Alba Fucense hármasoltára. A palota nemcsak a legjelentősebb és legmonumentálisabb kora-reneszánsz alkotás Rómában, hanem egyúttal alapköve mindmáig egy városépítészeti koncepciónak is. A Palazzo Venezia és egykori előtere, a városba észak felé befutó Via Flaminia célpontja lett. Az ősi útvonal neve 1466 óta Corso. Ekkor rendeztette itt II. Pál pápa az első ünnepi karnevált, melynek egyik programpontja a lovas futtatás –il corso- volt.
A Palazzo di Venezia délkeleti sarkához egy kisebb korai reneszánsz épület is csatlakozott: a Palazzetto di Venezia . Ilyen módon a palota főhomlokzata előtti tér a mainál zártabb, intimebb jellegű volt. A XIX. század végén II. Viktor Emánuel emlékművének hatásosabb érvényesülése érdekében a Palazzettót lebontották, és a palotakomplexus délnyugati szögleténél építették fel ismét. A teret a palotával szemben is kibővítették. A megnőtt szimmetrikus téren a Palazzo di Venezia veszített uralkodó szerepéből. Föléje tornyosult a hivalkodó eklektikus márványtömeg. De a Piazza Venezia az újabb kori beavatkozás ellenére is Európa egyik legszebb tere. Két irányban kinyúló karjai az antik világ leggazdagabb romegyüttesét ölelik körül . A Via dei Fori Imperiali a császárfórumok és a Colosseum látványát lopja be a tér összképébe, míg a Palazzo di Venezia mögött, ha nagyrészt eltakarva is, az újabb kori építészet utolérhetetlen remeke, a Campidoglio csillan fel a közeledő előtt.
A Piazza Venezia sarkán áll a Palazzo Bonaparte, a régi Rinuccini-palota , ahol I. Napóleon édesanyja halt meg.
Basilica di San Marco
A Palazzo Venezia-hoz tartozik a Szent Márk-bazilika, melyet a IV. században alapítottak, de azóta teljesen átépült, miután több átalakítást végeztek rajta 1455 és 1471 között, Pietro Barbo bíboros megrendelésére. Az elegáns, reneszánsz stílusú homlokzatot – amely valószínűleg Giovanni Da Maiano műve – egy háromíves árkád díszíti, fölötte emelkedik az áldásosztás loggiája, a Loggia della Benedizione. A belső rész F. Barigioni 1740 és 1750 között végzett átalakítási munkája nyomán tiszta barokk stílusú dekorációt kapott. Említésre méltó a kazettás mennyezet, Giovannino és Marco de’ Dolci műve. Az apszis IX. sz.-i mozaikján Krisztus, az apostolok és néhány szent elbűvölő képmása látható. A sekrestyében megcsodálható Mino da Fiesole oltára és Szt. Márk evangelista Melozzo da Forli-tól. A San Marco terecskéjén áll a város egyik «beszélő» szobra: a Madama Lucrezia. Egyes források szerint nem őt, hanem Ízisz istennőt ábrázolja. (Rómában több « beszélő» szobor ismert, elnevezésük onnan ered, hogy a köznép valaha gúnyiratokat aggatott rájuk így fejezve ki véleményét a közéletről).
Monumento a Vittorio Emanuele II
A II. Viktor Emánuel király nevét viselő hatalmas emlékmű (a «Vittoriano») fehér alakjával élesen emelkedik ki a Piazza Venezia hátteréből. G. Sacconi tervei alapján Itália egyesítésének emlékére emelték, hogy dicsőítse a haza és a nemzet legszentebb értékeit, valamint a szabadságharcot és a katonai hősiességet. A munkálatokat 1885-ben kezdték, de csak 40 év múlva fejezték be. A széles középső lépcsősor a haza oltárához vezet, ahol az ismeretlen katona sírja van, melyben egy, az 1915-18-as háborúban Olaszország védelmében, elesett ismeretlen katona hamvai nyugszanak. A sír mellett állandóan két katona áll díszőrséget. Fölötte, a szentély fülkéjében Róma szobra áll, tőle balra a munkát, jobbra pedig a hazaszeretetet dicsőítő menet, Angelo Zanelli művei.
A nagy lépcsősor két oldalán lévő két szökőkút közül a jobboldali a Tirrén-tengert, a baloldali az Adriai-tengert jelképezi. Ez utóbbival szemben van Publicius Bibulus sírja Kr. e. első századból. Középen áll II. Viktor Emánuel lovasszobra, E. Chiaradia alkotása. A szobrot tartó hatalmas talapzat oldalán a legjelentősebb olasz városok allegórikus szobrait, Maccagnini műveit láthatjuk. Legfelül a széles árkádsort az itáliai tartományokat jelképező szoborsorozat díszíti, kétoldalt, oszlopcsarnokok tetején egy-egy bronzból öntött négyesfogat, a szárnyas Viktóriával, a Győzelem római istennőjével. Az épület belsejében a XIX. sz .-i szabadságharc időszakával foglalkozó tudományos intézet, az Istituto per la Storia del Risorgimento Italiano, valamint a hozzátartozó múzeum és levéltár található. A rómaiak nincsenek meghatva a szikrázóan fehér márvány építménytől. Hol ,.Róma odvas fogának, hol esküvői tortának titulálják. Az emlékmű carrarai márványból készült felső teraszáról Róma lenyűgöző látképében gyönyörködhetünk, annál is inkább, mert maga az emlékmű nem zavarja meg a panorámát.
A Piazza Venezia közelében áll az Antonio da Sangallo tervei alapján megkezdett és a reneszánsz kor legvégén Jacopo del Duca által befejezett, görög-kereszt alaprajzú, nyolcszögű kupolával kialakított templom, a Sta Maria di Loreto. Ez a reneszánsz alkotás és a szomszédságában álló, ugyancsak centrális elrendezésű barokk templom, a SS. Nome di Maria , Róma egyik festői városképi együttesét alkotja.
(krisssz)