Ara Maxima Herculi Invicti
( a Legyőzhetetlen Hercules Nagy Oltára )
Az ara Maxima Herculi Invicti (a Legyőzhetetlen Hercules Nagy Oltára) a legkorábbi emléke a római Hercules kultusznak. Az oltár a Forum északi végében a Circus Maximus és a Palatinus határán állt a mai Bocca della Verità templomtól északra. Az oltár mellett állt egy kis kerek templom. A Nero féle tűzben mindkettő leégett, de helyreállították és a IV. századig működött. A II., III. és IV. században számos feliratot készítettek a praetorok Hercules Invictus tiszteletére, amit a kerek Hercules Victor templom lebontásakor megtaláltak. Egy, a Lateráni Múzeumban őrzött, Hercules Invictus Esyhianusnak szentelt felirat megerősíteni látszik az oltár helyét és szerepét. Az oltár és a Hercules templom gyakran el nem különíthető a leírásokban és magukban a leletekben. Éremképeken néha feltűnik.
Hercules Invictus (A Legyőzhetetlen Hercules)
Ünnepét augusztus 12-én tartották. (Augustus előtt a hónapot Sextilisnek, a hatodiknak hívták, a római év ugyanis márciusban kezdődött.)Link to the author’s or editor’s footnote at the bottom of this page Ez az ünnep elsőként áldozott nem római, kívülrő jött istennek. Ezért állították fel első oltárát a pomeriumon, a hagyományos római városhatáron kívül. A Hercules kultusz ápolásában, különösen az ara maxima mellett két római család, a Potitiusok és a Pinariusok jártak az élen már a Kr. e. IV. század eleje óta. Az oltárnál végzett szertartások több ponton is jócskán különböztek a rómaiaktól. Az áldozatot bemutató férfiak görög módon öltözködtek, azaz nem takarták el a fejüket togájukal, mint a római szertartások alatt, hanem babérral vagy virággal koszorúzták. Az Ara Maxima területén két áldozati oltár volt, az egyik a férfiak, a másik a kizárólag a nők számára. Távol tartották a kutyákat a területtől, s végül: a szertartás alatt tilos volt egyetlen más isten nevének kiejtése. Általános, de nem kötelező szokás volt, hogy a kereskedők és a sikeres hadvezérek felajánlották nyereségük 10%-át Hercules Invictusnak. A leghíresebb felajánló Crassus volt, aki a teljes telket odaadományozta a templom építése céljára. Ezen nagylelkű szokás ellenére se volt a kultusz nagyon gazdag. Ellentétben a többi istennel, akik kényesek voltak a nekik feláldozott állatokra, Herculesnek bármilyen állatot fel lehetett áldozni (kivéve a kutyát), de ellentétben a többi istennel, nála nem volt szétosztható maradék, a teljes állatot feláldozták. (A többi isten csak a csontokat és a hájat “ette” meg.) Így a kultusz, bár népszerű volt, de nagyon sokba került és kevés haszonnal járt.
Augusztuus 13-án Hercules Victor temploma körül körmenetet tartottak. Ez egy aratási ünnep volt, rövid szünet a betakarítási munkák közepette, ugyanis ugyanezen a napon az Aventinuson a rebszolgák is ünnepeltek Diana templománál.
© T. Horváth Ágnes