( Phocas császár oszlopa )
A Forum egyik legismertebb emléke, talán az egyetlen, ami felállításától kezdve eredeti helyén áll. A Forum központi részén, a Rostra előtt magasodik. Felirata szerint 608. augusztus 1-jén egy római főtisztviselő, név szerint Smaragdus, az exarchus Italiae (‘Itália első helytartója’) állította annak a Phocas bizánci császárnak a tiszteletére, aki a Pantheont 609-ben IV. Bonifacius pápának ajándékozta. Egyes feltételezések szerint az oszlopot magának a pápának a rendeletére állították. A több mint 13 m magas korinthoszi oszlop tetején a császár aranyozott szobra állt. Ez az emlék a Forum Romanum legutolsónak felállított emléke. Magának az oszlopnak a kora a IV–V. századra tehető, tehát nem maga Smaragdus készíttette, hanem valamelyik régi épületről rabolhatta el. Az oszlopfő stílusa még korábbi eredetre, a II. századra utal. Állíttatásának kési korára egyedül a piramis alakú lépcső utal. Ennek két oldalát 1903-ban rombolták le.
Flavius Phocas Augustus (602–610) keletrómai császár.
A Forumon álló oszlopot szinte mindenki ismeri, de a császárt, akinek tiszteletére állították nagyon kevesen. Alacsony származású férfi volt, aki Flavius Mauricius Tiberius császártól ragadta el a trónt. Fiatal éveiről keveset tudunk. Valószínűleg thráciai származású. Katona volt, egy küldöttség élén Constantinopolisba ment, ahol udvari tisztviselő lett. A balkáni hadsereg támogatásával, amikor azokat a Duna felső szakaszára küldték ragadta el a trónt Mauriciustól. Phocas uralmát kezdetben örömmel fogadták, hiszen első intézkedései közé tartozott az adók leszállítása. Ezzel együtt heves ellenállásba is ütközött, hiszen ő volt az első császár Constantinopolis alapítása óta, aki erőszakkal ragadta magához az uralmat. Ennek megfelelően is viselkedett, ellenzékének tagjait, ezreket végeztetett ki hatalma megtartása érdekében. Constantinopolis fennhatósága ebben az időben már nem terjedt ki Rómára.
A város legerősebb ura ekkor a pápa volt. Phocas igyekezett barátságos viszonyt kiépíteni IV. Bonifác pápával. Ennek köszönhető, hogy a Pantheont is a keresztények rendelkezésére bocsátotta. Uralma azonban a hanyatlás jellegzetességeit mutatta, a Keletrómai Birodalom is számos területet vesztett, hiszen a Balkánt elözönlötték az avarok és a szlávok. Keleten II. Khosrau, vagy más néven Parvez , „a győzedelmes”, a polgárháború alatt Mauriciust támogató perzsa király kezdeményezett háborút Mauricius fiának, Theodosiusnak a trónra juttatása érdekében. Kihasználta a Phocas uralkodása alatt a hadseregben keletkezett káoszt, és támadást indított Keleten, ahol kiterjesztette a perzsa befolyást az Euphratesig. 608-ban Heraclius, Africa exarchája is felkelt Phocas ellen.
A polgárháborút nehezítette a syriai és palesztinai városok lázadása is. Phocas hadvezére, Bonosus Egyiptomban olyan kegyetlenséggel próbált rendet teremteni, hogy arra még századokkal később is borzadva emlékeztek. 610-re Heraclius fia, akit szintén Heracliusnak hívtak, nehezen bár, de győzelmet aratott, s kegyetlen vérengzést vitt végbe a Phocashoz hű katonák körében.
A constantinopolisi arisztokrácia meghódolt Heraclius előtt és császárrá koronáztatta. Heraclius maga fejezte le Phocast, akinek testét közszemlére tette ki a fővárosban, majd elégettette.
Phocasról nem túl hízelgő leírásokat adtak az antik írók. Kicsi, deformált teste volt, vörös haja, bozontos összenőtt szemöldöke, s arccsontját hatalmas forradás éktelenítette el. Aranyozott szobra már nem áll a neki szentelt impozáns oszlop tetején.
(caesarina)