Diocletianus fürdői
Diocletianus építtette a Viminalis hatalmas szabad területén. Nyolc év alatt épült fel, 298-306 között. A dombok közötti részt elegyengették és egy 11 hektáros mesterséges platóra építették Róma legnagyobb fürdőkomplexumát. Építésének legendájában – talán a későbbi katolikus templom miatt – az építkezésben részt vevő munkások között 40 000 keresztény rabszolgáról tudnak, akik közül csak 1203-an érték meg a befejezést, s akiket ezután a császár kivégeztetett. A fallal körülvett téren belül számos exedra, auditorium, pavilon, kút szolgálta a szellemi és testi igények kielégítését. A többi nagy thermához hasonlóan itt is a főépületben helyezkedtek el a tényleges fürdőhelyiségek, elrendezésük a főtengelyhez viszonyítva ugyanazt a sémát követi, mint a Caracalláé. Vízellátását az Aqua Marcia mellékága, az Aqua Iovia biztosította. A fürdő maga rövid életű volt, már az V. században használaton kívül került, amikor Vitiges gót vezér elvágta a vízvezetéket, hatalmas ciszternáját a Termini pályaudvar építéskor verték szét.
A fürdő befogadóképessége hatalmas volt, kiszámolták, hogy egyszerre 3000 ember időtöltését volt képes szolgálni.
A homlokzatok fehér stukkóborításúak voltak, hogy imitálják a márványborítást.
A használaton kívüli fürdőépületek a későbbi korokban sokáig márványbányául szolgáltak a későbbi építkezésekhez, de részleteiben igyekeztek hasznosítani is őket. Az előkelő nemesifjak lovaglótermekként használták, de egyike volt a város rablótanyáinak is. A város részben rombolta, részben megőrizte az épületet. Külső falának két kör alakú aulájából az egyik a S. Bernardo alle Terme templomot alakították ki 1598-ban, a másik nem épült be, maradványai a via Viminale és a Piazza della Cinquecento között láthatók.
A keleti nagy exedra hajdani vonalát követik a Piazza della Reppublica épületei. Az eredeti szerkezet 1867-ig állt, amikor kettévágták a Via Nazionale építésekor. A főépület egyik apszisa a Sta Maria degli Martyri bejárata. A helyiségek egy részében kialakították a Museo della Terme bemutatótermeit. További maradványai a Tanítóképzőnek adnak helyet.
Az angyalok tiszteletét terjesztő Antonio Del Duca volt az, aki égi sugallatot látva megálmodta, hogy itt keresztény templomot kell építeni. Az építkezést a területen kialakított karthauzi kolostor szerzeteseinek feladata volt.
A Sta Maria degli Martyrit Michelangelo alakította ki a fürdő maradványainak felhasználásával. Az új életre kelt épület homlokzata a caldarium hátsó fala volt eredetileg. Maga a templom a tepidariumot foglalja magában, ahol a görög kereszt alaprajzúvá alakított, nyolcszögletes, három bejáratú templom bazilikaszerű aulájában az öreg mester megőrzött nyolcat az egykor a tetőt tartó vörös-rózsaszín gránitoszlopokból, bár magát az alapot két méterrel meg kellett emelni, hogy a terület száraz maradjon, így az oszlopok eredeti talapzata a föld alá került, új alapzatot alakítottak ki rajta. Ezek ma a legnagyobbak Rómában. Magasságuk 14 méter, a körfogatuk 5 m.
A megálmodott tervek megvalósítása azonban lassan haladt előre.Michelangelo (†1564), Del Duca (†1564) és IV. Pius pápa (, †1565) halála miatt a XVI. és XVII. századig csak a márványpadló és néhány kápolna készült el. Ugyanekkor a pápa a komplexum északnyugati végébe magtárakat épített be. A XVIII. század azonban gyökeres változást hozott. XIII. Benedek és XI. Kelemen pápák vatikáni Szent Péter-bazilika 12 oltárképének áthelyezésével képcsarnokká alakították Michelangelo bazilikáját. E hatalmas olajfestmények elhelyezésére hatalmas és teherbíró falra volt szükség. Lefalazták a csarnok árkádjait, megszüntették a kereszthajó két bejáratát is, mert a karthauziak két kápolnát építettek a rendalapító Szent Brúnó és boldoggá avatott karthauzi Albergatti Miklós tiszteletére. 1749-ben aztán az egészet egy nápolyi építész, Luigi Vanvitelli (1700-1773) alakította át a kor ízlése szerint és megteremtette templom mai megjelenését, ami 1896, III. Viktor Emmanuel olasz király és Heléna montenegrói hercegnő esküvője óta az olasz állam ún. hivatalos istentiszteleteinek középpontja. 1921-ig az „Ismeretlen katona” sírja is itt volt.
Ide temették az első világháború győztes hadvezéreit és miniszterelnökét is: Armando Diaz tábornokot, Paolo Thaon de Revel tengernagyot és Vittorio Emmanuele Orlandót. Az apszisban lévő oltár mögött ott van templomot megálmodó papnak, Antonio Del Ducának és az építtető IV. Pius pápának síremléke is.
Nézd meg térképen is Róma fürdőit!
© T. Horváth Ágnes