Carcer Tullianum (börtön)
Megőrzött megnevezései részben az antik hagyományokra utalnak, mint Tullianum, Lautumiae, részben a keresztény hagyományra mennek vissza, amely Szt. Péter és Pál börtönének tekinti: Carcere S. Pietro, Carcere Sanctorum Petri et Pauli; részben pedig középkori eredetűek: pallazo de marmortino, Mamertinum. Ez utóbbi olvasható ma is a homlokzatán, elnevezésének eredete ismeretlen, az etruszk Mamers (Mars) közeli templomával magyarázzák.
A forrásokból kitűnően, Róma egyetlen börtöne volt. A római jog nem ismert a büntetésben hosszas elzárást, a bűnösöket vagy halálra, vagy száműzetésre, vagy kényszermunkára ítélték. A Carcer tehát inkább siralomházként működött. Az itt kivégzettek testét aztán a Gradus Gemoniaen tették közszemlére, fejüket elrettentésül a Rostrára vitték. A későbbiekben úgy magyarázták, hogy az alsó rész, a Tullianum volt a siralomház, a felső, a Robur maga, a rövidebb-hosszabb időre fogvatartottak börtöne.
A forrásokban ez a börtön három néven, mint Carcer, Robur és Tullianum szerepel. Ezek nem teljesen szinonimái egymásnak, hanem a börtönt, és annak egy részét jelölik. Sallustius pontosítja számunkra: est in carcere locus, quod Tullianum appellatur… circiter duodecim pedes humi depressus, azaz a Carcer jelölte az egészet, a Tullianum csak a föld alatti része volt, de ahogy ez már lenni szokott, pars pro toto, a Tullianum is bevett megjelölése lett az intézménynek. A Robur is a Tullianum neve volt, mint Festus a ’robum’ szó alatt magyarázza: Robum in carcere dicitur is locus, quo praecipitatur maleficorum genus, quod ante arcis robusteis includebatur. Ezt erősíti meg Horatius és Tacitus is, hozzátéve, hogy nevét a tetőt tartó erős tölgyfagerendákról kapta. Ez a nézet, miszerint egy erős gerendákkal alátámasztott üreg volt, magyarázza a másik helymegjelölést is: Lautumiae, ami a környéken működött kőbányát jelöli. Ennek egy ürege, amiben víz tört fel, lehetett aztán börtönszerű használatban. Le Gall szerint, a megőrződött maradványoknál sokkal nagyobb lehetett a börtön, ez csak része volt egy terjedelmesebb komplexumnak. Ezzel általában többen egyetértenek, de régészeti bizonyítékaira várni kell, mert a ráépült épületek miatt igen nehézkes lenne feltárni.
Festus szerint Servius Tullius építette, Varro ezt úgy pontosítja, hogy ő a Tullianumot építette. Livius Ancus Martiushoz köti, és topográfiai pontként a város közepét jelöli meg. A Forummal érintkezve, a Concordia-templom és a Gradus Gemoniae mellett állt. Az irodalmi források alapján a S. Giuseppe dei Falegnami templom alatti építménnyel azonosították. Ez megfelel annak a leírásnak, amit a források őriznek, van egy felső és egy alsó része. Az alsó részen egy 7 méter átmérőjű kerek kamra, amit Coarelli Kr. e. 300-ra datált. Ezt részben a sziklából vájták ki, részben tufából épült. Kr. e. 100 körül erre egy kombinált, sík-árkádos tető készült, és föléje pedig egy másik kamra. Ez trapezoid formájú, falai nem szabályosak és nem egyformák: 5–3,6 méteresek. A kettő között az ókorban csak egy lyuk biztosította az összeköttetést. A Carcer a Concordia-templom – Comitium mint észak–déli tengely szerint volt tájolva, kialakítása összefüggésben lehet ezekkel, tehát keletkezése már a Forum kialakulásának korai időszakában feltételezhető. Platner–Ashby enciklopédiája az építéstörténetet hasonlóan írja le. Olyan víztározónak, ciszternának tartja, ami a Tullianum forrásról kapta a nevét, s ami a mykénéi tholos-sírokhoz hasonló tetővel bírt. Ezzel a párhuzammal a börtön korai kialakulásának lehetőségét erősíti. 
Nevének eredete is ebben rejlik, a forrásról történő elnevezés valószínűbb, és felülírja az előbbi magyarázatot, a Tullus Hostiliusról történő elnevezést, ugyanis a ’tullius’ szó vízsugarat, forrást jelent.
Mindkét rész a talajszint alatt épült, így inkább a belső, mint a külső tere volt hangsúlyos. Külső frontja kettős, egy tufa-homlokfal a Kr. e. II. századból származik. Ez előtt áll egy modernebb, ami Kr. e. 39–42 között készült. Az egész épületnek aztán C. Vinius Rufinus és M. Cocceius Nerva consulok építettek új homlokzatot Kr. u. 22-ben, amint a felső szint felirata mutatja.
C. VIBIUS C. F. RUFINUS M. COCCEIUS M. F. NERVA COS. EX S. C.
Folyamatosan börtönként használták Kr. u. 368-ig. A hagyomány szerint a IV. században alakították át imateremmé, és bár ezt Platner–Ashby enciklopédiája meggyőzően tagadja, a jelenlegi gyakorlat is az, hogy az alsó termet Szt. Péter börtöneként (San Pietro in Carcere) mutatják be, és tisztelik a keresztény hagyományban.
A források számos ismert személy kivégzése kapcsán említik, így Kr. e. 104-ban itt éheztették halálra Iugurthát, itt fejezték le Kr. e. 49-ban Vercingetorixot, itt végeztette ki Kr. e. 63-ban Cicero a Catilina összeesküvés vezetőit, és itt fojtották meg Seianust is.
© T. Horváth Ágnes