Tiberius palotája
A Palatinus északnyugati sarkában áll. Ez volt az első olyan császári palota, amit bár nem egy időben, de egységes építészeti terv alapján építettek. Az egymást követő bővítések ugyanúgy formálták az épületet, ami több köztársaság kori épületet is magába olvasztott.
Alapterülete 120 x 150 méter volt, ezt Caligula a Forum irányába megnagyobbíttatta.
Mai állapotában csak az emeleteket tartó alépítmények láthatók, magát a palotát lerombolták. Ezek a maradványok, melyeknek magassága az északi oldalon több, mint húsz méter, képet adhatnak a palota valódi nagyságáról.
A Nero-féle átépítéskor alakult igazi palotává a Domus Transitoria megépítésekor. A Nero korából származó épületrész a Magna Mater templomával szomszédos területen található. Ezt is be akarta olvasztani a Domus Aurea grandiózus épületegyüttesébe. A szobák falának feliratai alapján azt feltételezik, hogy ezek a helyiségek az őrség szolgálati helyiségei lehettek.
A 64-es tűzvészben egy része leégett, és Domitianus építtette újjá. Ekkor kapott a Forum felé néző homlokzatot, úgy, hogy saját palotájának mintegy előretolt részeként funkcionált. A két épületrész közötti közlekedést segítette a cryptoporticus.
A homlokzat árkádjai egy belső útra, a clivus Victoriára, illetve az ott lévő üzletek sorára néztek. A tabernák boltozatos helyiségei szintén stukkóval és festményekkel voltak díszítve. A földszinten a falakon a falakra karcolt szabad szájú rajzok azt sugallták, hogy itt is az őrség tartózkodott.
A középkorban a palotát alaposan kirabolták, majd a Farnese család birtokába kerülve a híres botanikus kertet hozták létre egykori helyén. A palota kialakítása eredetileg is épületek és kertek váltakozásából állt, s talán ezt észrevéve a Farnesék is függőkerteket hoztak itt létre, így alkalmazkodva az ókori előzményekhez.
© T. Horváth Ágnes