Victoria templomának körzete
A Palatinus legősibb szegletében lévő rommaradványokat a szakirodalom gyakran csak „Victoria körzetének „, vagy a „Victoria templomok” körzetének emlegeti. Itt több szakrális emlék is található. Egyikük a Magna Mater templom, az előtte lévő mesterséges terasszal, majd azok a lyukak, amik a legősibb maradványoknak, a kunyhók gerendázatának nyomait őrzik.
Aedes Victoriae Virginis
A Magna Mater templom mellett egy podium alapjai rajzolódnak ki. Ezt az aprócska emléket valamikor Auguraculumként, azaz a madárjósok megfigyelési helyeként azonosították, de ennek helye nem itt volt, s ha igen, nem volt állandó alépítménye a megfigyeléseknek. A kicsinyke podium Victoria Virgo (A Szűz Victoria) templomának alapja. A templomot Lucius Postumius Megellus és Marcus Porcius Cato szentelte fel Kr. e. 193-ban.
Aedes Victoriae
A Victoria Virgo templom mellett egy alacsonyabb alapzat rajzolódik ki, ami egy Kr. e. IV-III. századi építménynek, a Victoria templomnak az alapjait őrzi. Építését Kr. e. 307-ben kezdték el. Felállításának apropója a samnis háború volt, aminek végére Róma Közép-Itália ura lett. Építtetője Lucius Postumius Megellus. A templomot Kr. e. 294-ben szentelték fel.
Itália meghódításával párhuzamosan Victoria gyorsan az egyik legtiszteltebb istenséggé lépett elő, s palatinusi kultusza a Lupercaliákhoz kötődően egyike lett a leginkább tisztelteknek. A kultusz felvonulásaihoz kialakították a clivus Victoriát, ami Romulus kunyhója mellett csatlakozott a régi feljáró úthoz, a Scalae Cacihoz.
A templom podiumának előterében a tufa fal megőrizte egy Kr. e. VI. századból származó ciszterna maradványait is. A templom alapzata eredetileg 33 x 19 méteres volt, de a felépítményből semmi sem maradt meg. Néhány korinthoszi oszlopfőtöredék és stukkóval díszített travertin töredék arra utal, hogy a Kr. e. I. században átépítették, valószínűleg a Kr. e. 111-es tűz után. Végső formájában peripteros sine postico volt, oszlopainak magassága 11, 2 méter.
Egy felirattöredék egy Augustus kori átépítés, vagy felújítás emlékét is őrzi.
© T. Horváth Ágnes