Domitianus uralkodásának vége felé épült. 160 x 48 méteres, egyik oldalán lapos ívvel zárt tér, amit 6 méter széles, kétszintes, pilléreken álló porticus vett körül. Az alsó szint oszlopai toszkán, a felső korinthoszi oszloprendű volt. Valamennyi színes márványból készült, egy megmaradt oszlop alapján arra következtethetünk, hogy rózsaszín-szürke chiosi márványból készült. A pillérek olyan magasak és karcsúk voltak, hogy stabilitásukat biztosítandó oldalirányú boltívekkel kellett rögzíteni őket a Kr. u. III. században. Ekkor a terasz északkeleti részét teljesen újra kellett építeni. Ekkor egy sor helyiséget is kialakítottak, melyek formája az indítókapukéra emlékeztet.
Tulajdonképpen a délkeleti oldal nagy süllyesztett kertje volt, aminek Stadionnak, vagy Hippodromnak neveztek, mert formájában hasonlít a versenypályára. A Domus Augustana süllyesztett udvarának magasságával, azaz mélységével egy szinte, a felső udvar alatt 12 méterrel helyezkedik el. Kialakításakor a hegyoldalban teraszt alakítottak ki. Kevés tudomásunk van arról, hogy milyen növények lehettek benne, csak annyi, hogy mindkét végében egy-egy félkör alakú szökőkút állt.
A keleti oldal közepén helyezkedett el a császári páholy. Ez egy exedraszerű térbővítmény volt, amit kétemeletes fedett folyosó vett körül, ami a nap és a szél elől védte a kertet élvezni akaró sétálókat. Ide lépcsők vezettek a nyugati oldal három pontjától a palota felől, valamint a fürdőktől is. Északra a sportpálya létesítményéhez tartozó kiszolgáló helyiségek, öltözők, raktárak kaptak helyet. Az exedra hatalmas bástyaszerű építmény volt, de a III. században, a severusi fürdők megépítésekor lebontották egy részét, s egy negyed környire zsugorodott. Még később egy magán amphitheatrumot építettek a délnyugati oldalra. Ezt 1870-ben ásták ki, de az oldalfalai még magasabban álltak még ma. Diocletianus, Maxentius vagy Constantinus, esetleg kicsit későbbi uralkodó építtethette.
A legutóbbi szakirodalom kutatói tehát megegyeznek abban, hogy a Circus Maximus tőszomszédságában nem annyira a magánversenyek rendezésére szánták, hanem sokkal inkább a császári család testmozgását, a felüdülést, és talán a kor akkori divatja szerint lovagló igényeinek kielégítését szolgálta. Újabban ezért Hippodromnak is nevezik.
© T. Horváth Ágnes