Aqua Appia: Róma első vízvezetéke. Kr. e. 312-ben Appius Claudius Caecus és C. Plautius Venox építtette. A 16,561 km hosszú vezeték nagy része föld alatti (aquæductus subterranei), csak a Porta Capena melletti részt helyezték ívekre, majd az Aventinuson Decius és Sura fürdője után ismét a föld alatt folytatta útját. Az ismert vezetékek közül a legmélyebben fekszik. Az Aqua Appiát Rómától keletre, 62 méternyire a tenger színe fölött levő forrás táplálta, ami a Via Praenestina közelében a hetedik és nyolcadik mérföldkövek között fakadt az Ager Lucullanuson, a vezeték végződése a Porta Trigemina közelében volt. Az egészséges, friss víz 1,6 méter magas és 0,88 méter széles, 16,5 5 km hosszú vezetékben folyt, s ez az egy vízvezeték jó ideig kielégítette a lakosság igényeit. Az Aventinus, a Palatinus és a Capitolinus közötti igen sűrű lakosságot látta el vízzel. Napi vízhozama 73,000 m3. Helyreállítói között Kr. e. 144-140-ből Q. Marcius Rex és Kr. e.11-4 között Augustus szerepel. A Spes Vetus melletti elágazását Aqua Augustának nevezik, ugyanis Augustus hozzátoldotta a via Collatina melletti forrás vizét.
Anio Vetus: Róma második vízvezetéke volt. Kr. e. 272-ben kezdték építeni, kezdeményezője M. Curius Dentatus censor, és M. Fulvius Flaccus fejezte be. A költséget a Pyrrhustól szerzett zsákmányból fedezték. Az Esquilinus számára biztosított vizet. Hossza 63,64 km, vízhozama napi 175 920 m3 volt. Vizét az Anióból nyerte, az ókori Varia mellett, ami Tiburtól 8 km-re fekszik. Stratégiai okok miatt teljes hosszában föld alatt futott. Helyreállította Q. Marcius Rex és Agrippa is Kr. e. 33-ban, valamint Augustus 11-4-ig. Ma is jelentős maradványai láthatók az Aurelianusi falon Porta Maggiore közelében, valamint Tivoli környékében. A vezetéket peperino tömbökből építették, és a vízelvezető csatornát vastag cementbevonattal bélelték, így téve víz át nem eresztővé.
Aqua Marcia: Q. Marcius Rex praetor építette Kr. e. 144-140-ben. Építésével a város bőségesebb vízzel való ellátását kívánták biztosítani, különösen azért, mert az Anio Vetus olyan rossz minőségű volt, hogy ivásra majdnem teljesen alkalmatlan. 
Az új vízvezeték tervét először M. Aemilius Lepidus és M. Flaccus Nobilior censorok vetették fel Kr. e. 179-ben, de a terv megbukott, mert Licinius Crassus megtagadta, hogy a földjein vigyék keresztül. A két létező csatornát elhanyagolták, pusztulásnak indult, ráadásul a rendszer akadozását jelentették azok a magánemberek, akik leeresztették a vizet saját ellátásukra. A senatus azért megbízta a praetort, hogy javítsa meg az öreg csatornákat, és építsen hozzá egy harmadikat, melyiket róla nevezték el. Ez az első olyan vízvezeték, ami magas íveken nyugodott. A Capitolinust és környékét látta el vízzel. A vízvezeték hossza 91,424 km, napi vízhozama 187 600 m3 volt. Az építkezés teljes költsége 180 000 000 sestretiusra rúgott. Kr. e. 33-ban Agrippa, majd Augustus javíttatta ki, aki egy harmadik forrás vizével növelte vízhozamát. A vízvezeték egyes részeit a modern korig használták. Vize tiszta és igen hideg, annyira friss, jó és egészséges volt, hogy építőjének a hálás rómaiak a Capitoliumon szobrot állítottak. A csatorna a Via Valeria oldalánál, Rómától harminchat mérföldre kezdődött. A via Latina hatodik mérföldkövénél a vízvezeték csatlakozott az Aqua Tepulához és az Aqua Iuliához, s hat mérföldet közös alépítményen tették meg. Mint Róma legmagasabb vezetéke képes volt vízzel ellátni a Capitoliumot. 1870-ben a vezetéket helyreállították Acqua (Marcia-)Pia néven.
Aqua Herculea vagy Rivus Herculaneus: Aqua Marcia elágazása a Hortos Pallantianos után. A Caeliusra vitte a vizet, de önmagában túl alacsonyan feküdt ahhoz, hogy feljuttassa a víztömeget, ezért castelluma volt a Porta Capena felett.
Aqua Tepula: Kr. e. 125-ben építették Cn. Servilius Caepio és L. Cassius Longinus censorok. Forrása a via Latina 10. mérföldkövétől jobbra két mérföldre fakadt. Ezt, Acqua Preziosának nevezik és ma is működik, de az eredeti vezetéket már nem találják. Kr. e. 33-ban Agrippa összeépítette saját vízvezetékével, az aqua Iuliával. Eredeti hossza 17,745 km, napi vízhozama 17 800 m3 volt. A Capitolinust és környékét látta el vízzel.
Aqua Iulia: Agrippa építtette Kr. e. 33-ban, majd Augustus Kr. e. 11‑4 között kijavíttatta. Forrása Frontinus szerint a via Latina 20. mérföldkövétől 2 mérföldre jobbra eredt, bár ezt többen cáfolták. Vezetéke a porta Tiburtináig közös alépítményen nyugszik az aqua Tepulával, valószínűleg a Tepula volt az eredeti, ez helyezkedett el alul, a Iulia pedig felül. Később ráépült az Aqua Marcia is. Hossza 21,677 km, napi vízhozama 48 240 m3 volt. Városi elosztó medencéjének romjai ma Trofei di Mario néven ismertek.
Aqua Virgo: Agrippa építette hogy vízzel lássa el a fürdőjét. Egy mocsaras terület forrásából táplálkozott, ami a Via Collatina a nyolcadik mérföldkövénél fakadt. Ezt egy kerülő úton a föld alatt a Mons Pinciusra vezette, ahonnan íveken vitték a Campus Martiusra. A via Latát egy Constantius építette íven keresztezte. Föld alatti részén több forrás vizét is hozzácsatolták, s kiválóan alkalmas volt fürdésre. Az építkezés Kr. e. 19. jún. 9-én fejeződött be. Hossza 20,697 km, napi vízhozama 100 160 m3 volt. Plinius csodálattal emlékezett meg Agrippa városfejlesztői tevékenységéről:
„Agrippa aedilisi tisztsége idején a Virgóval szaporította a vízvezetékeket, s a többi egyesítése és kijavítása révén 700 víztárolót létesített, azon kívül 500 szökőkutat, 130 elosztó tartályt, mégpedig többet pompás kivitelben: 300 bronz, illetőleg márványszobrot állítottak fel rajtuk, továbbá 400 márványoszlopot, valamennyit egy év leforgása alatt.”
A Tiberis bal partján ez az egyik vízvezeték, ami még mindig használatban van. Nevét többféleképpen magyarázták, legmesésebb az a Frontinus által is megörökített esemény, miszerint egy lány panaszt tett, hogy a forrásnál néhány katona megerőszakolta. Ezt az esetet egy forrás menti szentélyen meg is örökítették. Procopius elbeszélése szerint a gótok Róma 537. évi ostrománál a vízvezeték föld alatti csatornáján jutottak be a városba, amikor ezt és a város több más vízvezetékét is átvágták. Ma is működő része az Acqua Vergine, amit V. Pius pápa 1570-ben állított helyre és tovább szépített XIV. Benedek és XIII. Kelemen. Fő ága a Fontana di Trevit látja el vízzel, de ugyanez lát el vízzel tizenkét másik nyilvános szökőkutat, és város az alacsonyabb részének nagyobb hányadát.
Aqua Alsietina: (néha Aqua Augustaként jelenik meg a forrásokban), a Tiberis másik oldalán építette Augustus. Egyile a két nyugati vezetéknek. Kr. e. 2 körül épült. A Lacus Alsietinus (Lago di Martignano) vizét vezette Careiae (Galera), mellől, illetve egy mellékággal a lacus Sabatinusét (Lago di Bracciano) a városba. Mindkettő a via Clodia tizennegyedik mérföldkövénél, az út jobb oldalán feküdt. Teljes hosszából 358 láb íveken vezetett. Vize rendkívül rossz volt, leginkább Augustus Naumachiájának vízellátására használták. A víztárolója jelentős, 1800 láb hosszú és 1200 széles. Hossza 32,815 km, napi vízhozama 15 680 m3 volt. A mai Acqua Paola, az ősi Alsietina egy része, ellátja a Trasteverét és a Vatikánt vízzel, és egyebek között Szt. Péter tér szökőkútjait.
Aqua Claudia: Róma két legnagyszerűbb csatornájának egyike volt, az Aqua Claudiát az Anio Novusszal (vagy Aqua Aniena Nova) együtt Caligula kezdte el építeni 38-ban, és Claudius fejezete be 52-ben. 
Alig tízéves használat után bedőlt, s csak kilenc évvel később. 71-ben javította ki Vespasianus, majd újabb tíz év múlva Titus állíttatta helyre ismét. Az egész építkezés csak 88. júl. 3-án, a Tibur melletti mons Aeflanus alatti alagút elkészültével fejeződött be. Az impozáns vezeték 69 kilométer távolságból (ebből 13 kilométert hatalmas íveken át) hozta a vizet, Két fő forrása a Caeruleus és a Curtius a via Sublacensis 38. mérföldkövénél ered. Ezekhez később egy harmadik forrást, az Albudinus csatolták, hogy növeljék vízhozamát. A római vízvezetékek közül ennek volt a második legjobb vize. A vezeték jó része íveken futott, a város közelében az Anio Novusszal közös alépítményen osztozott, alul a Claudia, felül az Anio Novus vize folyt. A mai Porta Maggiore (porta Maia) eredetileg a vízvezeték egyik nagyszerű dupla íve volt, aminek segítségével a csatorna vizét a Via Labicana és a Via Praenestina fölött vezették. Domitianus kihasználva a víz kitűnő minőségét és magas nyomását, egészen a Palatinusra vezette, ellátva vele a császári palotákat vízzel. Hossza 68,681 km (ebből 14 km-t 31 méter magas íveken), napi vízhozama 184 280 m3 volt (más adatok szerint 191 190 m3). A mai Acqua Felice, amit a restaurátorának, V. Sixtusnak szerzetesi nevéről neveztek el (Fra Felice), valószínűleg az ősi Aqua Claudia egy helyreállított része. Ez lát el vízzel huszonhét nyilvános szökőkutat, és a város keleti részét is.
Anio Novus: Az Aqua Claudiával együtt Kr. u. 38-ban Caligula kezdte el építtetni, de csak 52-ben fejezte be Claudius. Mindkettőt aug. 1-jén szentelte fel. Hossza 86,876 km, napi vízhozama 189 520 m3 volt. A 350,000,000 sestertius költséggel megépített vízvezeték az Anio folyó vizét hozta a városba a via Sublacensis 43. mérföldköve mellől. Vize azonban meglehetősen zavaros volt, leginkább öntözésre, tisztításra, Traianus a Nero által létrehozott mesterséges tavak táplálására használta. Az Anio Novus az Aqua Claudiával együtt a város legmagasabb vízvezetéke.
Aqua Traiana: Az Aqua Traianát 109-ben építette Traianus. A vizet a Lacus Sabatinus északnyugati forrásától (most Bracciano) vezette, hogy ellássa a Janiculum lakóit és a Regio Transtiberinát megfelelő vízzel. A vizével vízimalmokat is hajtottak. Hossza 32,500 km, napi vízhozama ismeretlen. A vezeték modern neve Acqua Paola, ugyanis V. Pál 1611-ben helyreállította, s vízvezetékének ez az alapja.
Aqua Alexandrina: Róma utolsó ókori vízvezetéke, Alexander Severus építette 226-ban; forrása Tusculanum mellett, Rómától 14 mérföldre, Gabii és a Regillus tó között volt. A Porta Praenestina közeléig föld felett, onnan föld alatt vezette a vizet a Campus Martiusra. Nyomvonala erősen hipotetikus, ugyanis föld alatti részét nem találták meg. Egyesek arra következtetnek, hogy Severus fürdőjét látta el vízzel, ami völgyben feküdt, ugyanis maga a vízvezeték nagyon alacsonyan fut. Forrásait V. Sixtus 1585-ben felhasználta az Acqua Felice megépítésénél.
Róma kisebb vezetékei:
Aqua Crabra: forrása az aqua Iulia közelében volt, eredetileg egyenesen a Circus Maximuson vezetett keresztül. Vize annyira rossz volt, hogy Agrippa nem csatolta be az aqua Iuliába, meghagyta Tusculanum lakosainak, akik Aqua Damnatának nevezték. Egy későbbi időszakban vizének részét mégis hozzácsatolták az Aqua Iuliához. Jelentős maradványai maradtak fenn.
Aqua Septimiana: Septimius Severus építette, talán csak az Aqua Iulia egyik elágazása volt, amit a császár alakított ki, hogy vizet biztosítson a fürdői számára.
Aqua Algentia: forrása Mons Algidusnál, a Via Tusculana mellett volt. Építtetője ismeretlen.
© T. Horváth Ágnes