Myrai Szt. Miklós tiszteletére szentelték a környéken élő, a képrombolás miatt üldözött görögök. Nevéből ítélve korábban börtön állt valahol a közelben, vagy ezeket az épületeket használták börtönként. Szt. Miklós a matrózok és gyermekek mellett a börtönbe vetettek védőszentje, a hagyomány szerint 1087-ben hozta II. Orbán pápa ereklyéit Bariba. Lehetséges, hogy funkciói közül az utolsót – talán otthoni üldöztetésükre emlékezve – a görög lakosság választotta a templom dedikációjául, akik körében Szt. Miklós volt a legnépszerűbb védőszent.
A területet a XI. században a Pierleoni család foglalta el. Akkor épült egy erődített későromán stílusú torony, amiből később, a XVI. században a templom harangtornyát alakították ki.
A templom alapításának hagyományát I. Hadrianus császár korára (772-795) vezetik vissza, de történelmileg biztos adatunk csak jóval későbbről származik. A templom egy 1088-as előzményre megy vissza. A templom a három köztársaságkori római templom helyén épült, magába integrálva azokat. A templom alatt kialakított középkori kriptában még ma is láthatók azok a keskeny ösvények, amelyek ezeknek a templomoknak a podiumát elválasztották. A San Nicola in Carcere belsejében ma is ezeknek az ókori templomoknak az oszlopai állnak.
A templombelső háromhajós elrendezésű, tizennégy oszlop tagolja. Az oszlopok főként a köztársaságkori templomokból felhasznált anyagból valók, de máshonnan is hoztak ide oszlopfőket. A jobboldali oszlopsor második oszlopa egy IX. századi feliratot őriz, amelyen egy bizonyos Anastasius maiordomus megörökíti, hogy két pár ökröt, öt kancát, harminc birkát, tíz sertést és 26 font rezet adományozott a templomnak.
A főoltárt egy gyönyörű, zöld porfir medencéből építették, amelynek eredeti célja nem ismert. Egyik példája a spoliaziónak, azaz újrafelhasználásnak.
A kazettás mennyezetet IX. Pius megbízásából építették, és ő rendelte meg a Szt. Miklós életét bemutató képeket is. A templom a pompei Miasszonyunk és a mexikói guadalupei Miasszonyunk kultuszának központja Rómában.
Az első jelentős átépítése 1128-ban II. Honorius pápa megbízásából történt. 1280-ban III. Miklós pápa szentelte fel újra. Az egyik harangja még ma is ugyanaz, amit 1289-ben Pandolfo Savelli megbízásából öntöttek a templom számára. Legfontosabb átépítése Giacomo della Porta nevéhez fűződik 1599-ben, amikor Pietro Aldobrandini megbízásából egészen az alapoktól újjáépítette. A homlokzat az akkori formáját őrzi ma is. A köztársasági templomok alapjait egy XIX. századi restaurálás során találták meg. A templom harangtornyát 1934-ben újították fel.
© T. Horváth Ágnes