Via Appia Antica | Róma-Szenvedély

Róma első hadiútjaként kezdték el építeni a samnis háborúk idején Kr. e. 312-ben Appius Claudius Caecus censorsága alatt. Először Rómát kötötte össze az Albai heggyel.

Ez az út vezetett a latin szövetség fontos városaiba, így állomásai kezdetben: Aricia, Forum Appii, Terracina, Fondi, Formia, Minturnae, Sinuessa, majd Capua. Kr. e. 190-ben meghosszabbították Beneventumon (Benevento) és Venosán át, majd egy század múlva Brundisiumon (Brindisi) keresztül Tarentumig (Taranto). Teljes hossza így elérte a 563 km-t. Kezdeti hadászati jelentősége ezáltal megnőtt, ez az út kötötte össze Rómát a görög- és a keleti világgal. Jelentőségét fejezi ki a „regina viarum” (az utak királynője) elnevezés. Eredeti építője neve mellé a Kr. u. II. században Traianus császár nevét is felvették. Szilárd kőlapokkal fedett (via strata) út volt, melynek egyes szakaszai a mai napig alkalmasok a közlekedésre, pl. Velletri körzetében.
Szélessége megközelítőleg 4,15 m volt, ami alkalmassá tette arra, hogy elférjen egymás mellett két harci szekér. Ez az út őrizte meg számunkra az első mérföldköveket is. Az út teljes hosszában a korabeli közlekedési viszonyok között 13-14 napot vett igénybe. Minden 25 római mérföldnél állomást létesítettek, ahol lovat lehetett váltani. A régi út helyreállítását 1784-ben VI. Pius pápa kezdte meg és párhuzamosan azzal új utat építtetett, amely Rómát Albanóval kötötte össze. Miután a rómaiak nem temetkeztek a városban, hamarosan megjelentek a Via Appia mentén a városiak síremlékei. Itt jelentek meg először a keresztény bazilikák és az első keresztények katakombái is. A Via Appia legérdekesebb része Cecilia Metella síremlékétől a Casal Rotondóig terjedő mintegy 4,5 km hosszú szakasza, amely márvány síremlékek és szobrok maradványai között fenyőkkel és ciprusokkal övezve vezet a tengerpart felé. A területen 1988-ban Régészeti Parkot (Parco Archeologico di Via Appia Antica) alapítottak.