( A GyőztesHercules temploma )
vagy Templum Herculi Olivarii
( Az Olajárudokat védő Hercules temploma )
Bevallom őszintén, szinte teljesen elkeveredtem a római kerek templomok azonos vagy nem azonos voltáról írott iratokban. A Boarium megragadó szépségű temploma egyike azoknak a rejtélyeknek, amelyeket a különböző korok más és más oldalról megközelítve, de megoldottnak tekintettek. Ennek az építménynek a beazonosítása azért is izgalmas, mert Herculeshez való kötődése kapcsán kénytelen elmerülni az ember a római kultuszok színes világában. Ugyancsak meglepetéssel töltött el az a tény, hogy Hercules kultusza milyen élénken élt a rómaiakban, s hány templomot is szenteltek neki. Rendteremtő szándékkel a kerek és a Hercules szentélyek között először is vegyük számba azokat a templomokat, amiket beazonosíthatóan Herculesnek ajánlottak.
Temploma állt pusztán Herculesnek ajánlva a Porta Collinánál a Via Salaria és Via Nomentana találkozásánál. Egy másik hasonló ajánlású a pons Aelius (ma: Ponte S. Angelo) mellett. Hercules Cubans 1889-ben felfedezett oltára állt a mai Porta Portese oldalában a Viale Trastevere keleti végén. Ezek felállítási ideje nem ismert, bár a pons Aelius mellettit Hadrianusnak tulajdonítják.
Egy Hercules oltárról ír egy Kr. u. I. századi felirat is, de se pontos helyét, se állíttatóját nem ismerjük.
Egy meglehetősen ősi emléket, Hercules (Magnus) Custos oltárát a Flaminius cirkusz nyugati végénél állították fel a Kr. e. III. század előtt.
Ismeretlen helyen áll, csak a Scriptores Historia Augustae hivatkozásaiból ismerjük Hercules Fundanus
A Legyőzhetetlen Hercules Nagy Oltára a Forum Boariumon állt (ld. külön cikkben).
Egy másik Hercules Invictus (H) eschyanus oltárra hivatkozik egy Kr. u. I. századi felirat, aminek azonosításáról már írtam. A Kr. e. II. század körül készült aprócska kerek templom az aedes Herculi Maxima mellett állt. Plinius szerint a templomot a költő Pacuvius festményei ékesítették. A Nero alatti tűzvészben az oltárral együtt ez is leégett, de nagyon gyorsan helyreállították, és a festményeket is megőrizték. Erről a templomról írták, hogy sem legyek, sem kutyák nem lépték át a küszöbét soha. IV. Sixtus (1471–1484) pápa alatt bontották le.
Hercules Musarum (A Múzsák Herculese) oltára, majd temploma a IX. augustusi regióban állt. A név rendszeresen használt formája aedes Herculis Musarum volt, de Serviusnál és Plutarchosnál a „Herculis et Musarum” (Hercules és a Múzsák) is előfordul.
Hercules Musarum kultuszának eredete is igen érdekes kérdés. Nem tudjuk ugyanis, hogy hogyan került a hérós kapcsolatba a 9 múzsával, és sem kötődésük, sem közös kultuszuk eredete nem világos. A templom a Campus Martius déli részén volt a Circus Flaminius délnyugati részének közelében, a Porticus Octaviae-tól északnyugatra, a triumphusok egyik megállóhelyénél helyezkedett el. Legújabban találtak néhány olyan emléket, ami minden bizonnyal ehhez a templomhoz tartozott. Így előkerült egy M. Fulvius Nobiliorra utaló, valaha talán szobortalapzaton megjelent adományozó felirat: “M. Fulvius M. f. Ser. n. Nobilior cos. Ambracia cepit”, ami valószínűsíti az építmény rendeltetését. Ez a templom megjelenik a város severusi márványtérképén, a Forma Urbis Romae-n is.
A feliratok és más emlékek alapján tudjuk, hogy M. Fulvius Nobilor, a 187. év consula alapította, hogy Achaeában véghezvitt tetteit, így ambraciai győzelmét megünnepelje. A templom számos műtárgyat tartalmazott, így Ambraciából hozott műalkotásokat, többek között a lírán játszó Herculest a múzsák szobrait. A források szerint elhelyeztek benne egy Numa idejéből való, a Múzsáknak szentelt kicsi bronz aediculát, oltárt is, ami eredetileg a valóban Numa idejében épült Honos és Virtus szentélyében állt. templomának meglétét.
Hercules és a kilenc Múzsa Q. Pomponius Musa 64-ben veretett denariusain is megjelenik. Hogy ki ez a Pomponius, nem nagyon tudjuk, lehet hogy „Múzsák” ilyen módon Herculeshez való csatolása valószínűleg játék Pomponius cognomenjével. Igen mutatós érmein a babérral koszorúzott Apollón és a kilenc múzsa jelenik meg, de az egyik veret a lanton játszó Herculest ábrázolja. Egy pénzcsalád, benne a múzsák és Hercules. Feltételezik, hogy ezek ennek a templomnak a szobrait ábrázolják.
A templomot L. Marcius Philippus Augustus mostohaapja igen pompás és fényűző bőkezűséggel építtette újjá. A külső falat ugyanis olyan oszlopcsarnokokkal (porticus Philippi) vette körül, amik képtárként szolgáltak. A templom felavatásának napja jún. 30. volt. A Múzsák képviselte szépséghez ugyan csak lazán köthető az a történeti pletyka kategóriájába sorolható, de megbízható értesülés, amit Martialisnál olvashatunk, hogy a templom-együttes környékén volt a szépészet egy sajátos tára, a parókák és haj egyfajta piaca. Ez az épület egy tűz után valószínűleg Domitianus idejében épült újjá.
A XI. augustusi regióban találtak egy Hercules Olivarius (Az Olajárusokat védő Hercules) szobrot, ami mára ugyan elveszett, csak az alapzata áll. Az viszont, hogy oltárhoz vagy templomhoz tartozott, nem tisztázott.
Hercules Pompeianus (A Pompeius-féle Hercules) templomát Pompeius építette a Circus Maximus mellett. (ld. külön cikkben)
Hercules Sullanus (A Sulla-féle Hercules) emlékművét Kr. e. 88-ban Marius felett aratott győzelme emlékére állíttatta fel Sulla. Pontos helye ismeretlen.
Hercules Triumphalis (A Diadalmas Hercules) szobra a Forum Boariumon állt a diadalmenetek útja mentén. Mára elveszett.
Hercules Victor kerek temploma szintén a Forum Boariumon (ld. külön cikkben) állt.
Hercules Victor vagy Invictus temploma, aminek legendás eredetét ismerjük, valószínűleg azonos a templum ad Portam Nigrinam-ként ismert emlékkel.
És végül Lucius Memmius Hercules Victor temploma a Forum Boariumon.
A fentiekből kitűnik, hogy igen sok Hercules, és köztük néhány Hercules Victor templom található nagyjából ugyanazon körzeten belül, így kissé nehéz rendet tenni közöttük. Lássuk hát a mi soknevű, sokféleképpen azonosított szentélyünket!
Hercules Victor temploma
A Forum Boariumon álló templom szinte minden korábbi útikönyvben, de tankönyveink jelentős részében is Vesta templomként szerepel. Ez a megnevezése azonban teljesen hibás, mindössze a formája – mindkettő kerek templom – mutat azonosságot. Ez a templomépítészeti forma, amit a görögöktől vettek át, azonban nem volt ritka és eredete ellenére sem volt idegen a római szentélyépítészettől, ha mára nem is maradt fenn sok emléke. Számos, később lebontott kultuszhely épült ebben a formában, ami a görög gyarmatvárosok, vagy a későbbi hellenisztikus minták alapján készült el.
Mai ismereteink alapján ez a legöregebb márványépület, amit Rómában emeltek. Ez a bőkezűség is megkérdőjelezte, hogy ajánlhatták-e félistennek, s nem egy komoly, nagy tekintélyű istennek. Ennek köszönhető, hogy a templomot nemcsak Vestával, hanem más, tekintélyes istennővel, így Cybelével is kapcsolatba hozták.
A neves olasz építész. Giambattista Piranesi (1720–1778), akinek híres rézkarcai a XIX. századi historizmus alapjaiul szolgáltak, de amik számunkra a XVIII. századi Rómát jelentik, még Cybelé (Cibele) templomaként jelzi. Ez a mai formájához hasonlóan ábrázolja a templomot, de ennek falai egészen az oszlopokig érnek. Ugyanezen állapot mutatkozik Vasi metszetén is. A Piranesi által is jelölt: későbbi falazat és a tetőzet harangtornya, és a melléképület valószínűleg a későbbiekben lebontásra került.
A templom görög stílusa, kör alakja okozta tehát, hogy sok éven keresztül tévesen Vesta egyik templomának hitték. Bár a templom jelenlegi neve kicsit kétséges emiatt, de eléggé nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ez a Hercules egy kevéssé ismert megjelenési formájának, a győzelem és kereskedelmi vállalkozások félistenének volt szentelve.
Hogy ezt teljes bizonyossággal állíthassuk, meg kell vizsgálnunk, hogy mennyire köthető maga a kultuszhely Vestához, vagy Herculeshez.
Az antik források nem sok Vesta szentélyről emlékeznek meg. Az istennőnek, mint a házi tűzhely, így átvitt értelemben a római állam védőistennőjének mindössze három szent helye ismert a Városban. Ebből kettő, az aedes Vestae és lucus Vestae a Forum Romanumon volt, utóbbi a Vesta szent kerület része, s mint ilyen, talán nem is külön szent hely. A harmadik, az aedicula, vagy ara Vestae a Palatinuson található, ezt Augustus emeltette, amikor a Palladiumot politikai okokból saját palotájának közelébe hozatta. Nem is lenne logikus, hogy több Vesta szentély álljon a városban. Elképzelhető lehetne még Vesta kegyhely a pékek utcájának környékén, de az nem erre volt.
Ha Vestához csak nehezen kapcsolhatjuk a helyet, Herculeshez sokkal kézenfekvőbb kapcsolat fűzi. Az a terület, ahol a templom áll, a Tiberis, a Forum Boarium és a Circus Maximus között, a hagyomány szerint a nyolcadik munkájából hazatérőben lévő Hercules Cacus feletti győzelmének színtere. A Geryón marháival Hellasba tartó héróstól ugyanis Cacus, az ősi tűzistenből szörnnyé, vagy óriássá silányult lény ellopott néhányat és a közeli barlangjában rejtette el. Hercules megtalálta őket, s hogy visszaszerezhesse, legyőzte Cacust. Győzelme tiszteletére oltárt emelt, s áldozatot mutatott be az isteneknek. Ezzel az áldozattal hozzák kapcsolatba az Ara Maximust, de az Igazság Száját is, mint a Nagy Oltár itt maradt darabját. (Ez utóbbi valószínűleg téves)
A templomot általános vélekedés szerint Lucius Memmius achaiai győzelme emlékére szentelt fogadalomból kezdte építtetni Kr. e. 145-ben, s 142-ben, censorsága alatt avatták fel. Ennek bizonyságául szolgál az a Caeliuson, a laterani kórház háta mögött talált felirat, amit más feliratok is megerősítenek, s aminek szövege a következő:
“L. Mummi(us) L. f. Cos. duct[u] auspicio imperioque eius Achaia capt[a] Corinto deleto Romam redieit triumphans ob hasce res bene gestas quod in bello voverat hanc aedem et signu[m] Herculis Victoris imperator dedicat” Azaz egy jóslat hatására történt felajánlás során L. Memmius azt őt győzelemre segítő a Győzedelmes (győzelmet hozó) Herculesnek ajánlotta.
A templom másik dedikációja, a Hercules Olivarius onnan ered, hogy egy, a templomban talált feliratos márványtömb szerint ezt a gazdag olívaolaj-kereskedő, Marcus Octavius Herrenus emelte az olajárusokat védő Hercules tiszteletére. Ugyancsak elterjedt nézet, hogy ez azonos a Portus Tiberinus védőjével. Hogy a két templom egy és ugyanaz, az lehetséges, elképzelhető, hogy második dedikációja nem építésről, hanem újjáépítésről tanúskodik.
A templom szürke görögországi, pentelikoni márványból készült. Eredeti alapozása tufa volt, ami mélyen a talajszínt alá került. A központi cella körül 20 oszlop tartotta a tetőt, s alkotott egyben körfolyosót az építmény körül. Az épület átmérője 14,8 méter, az azt körülvevő oszlopok 10,66 méter magasak és korinthoszi oszlopfőkkel koronázottak. Nem egy darabból készültek, jól látszik rajtuk az összeillesztés. A ma látható oszlopokból 19 eredeti. Az oszlopfők két darabból készültek, talán ez a magyarázata, hogy közülük néhány csak töredékeiben maradt fenn. Néhány elveszett töredék a későbbi feltárások során az alap közeléből előkerült, de nem illeszthető be eredeti helyére. A középkori átépítésekkor a falazat előre került, és így az oszlopok eredeti, tartó szerepe elveszett. A szentély tájolása keleti volt. Építőjeként a Kr. e. II. században élt a salamisi Hermodorust jelölik meg, ami valószínűsíti a templom eredeti Hercules-templom voltát.
Van némi vita arról, hogy a templom monopteros, vagy peripteros típusú volt-e. Az előbbi lényege az, hogy maga a templom teljesen nyitott, nincs zárt cellája, s szentély belsejében elhelyezett istenszobor mindenki számára jól látható. Az utóbbi abban különbözik, hogy zárt cellát határolnak körül egy oszlopos folyosóval. Az előbbi mellett szólna, hogy ennek a görög szentélytípusnak a kerek változata, az ún. körmonopteros szolgált a heroón, azaz a héroszoknak szentelt templomok céljára. Ez a típus jelenik meg egyes pénzvereteken is, csak nem bizonyítható, hogy pontosan melyik Hercules szentélyt ábrázolja. A jelenlegi állapotában a templom azonban zártfalú cellával van körülvéve, ami a másik típusnak, a peripterosnak a jellemzője. Ez a jelentéktelennek tűnő különbség lehetett annak is oka, hogy korábban nem hérósnak, hanem isten(nő)nek szentelt templomnak tartották.
A cellába egy kapun nyertek bebocsátást, ami mellett ma két nagy ablak látható, ami az eredeti terven minden bizonnyal hiányzott.
A templom jó állapotban történő megmaradását az segítette, hogy mint sok más antik épületet, ezt is keresztény templommá alakították. 1132-ben Hercules Victor templomát Szt. Istvánnak (Santo Stefano delle Carrozze) szentelték.
Ekkor kezdődött a templom átalakulása, hogy megfeleljen az új vallás támasztotta igényeknek. A mai formájában hiányzik az eredeti cellafal felső része, a márvány entablatura és természetesen a tető. A cellafal felső részét a XII. században téglára és betonra cserélték. Mai, újra kibontott és restaurált állapotában jól látszik a márványtömbökből venednek az ókori mindennapok is. Sok más templomhoz hasonlóan, itt is találunk antik graffitit, igaz, ennek tartalma ókeresztény, s nem tudni, hogy pontosan mikor került fel a falra.
Ez és a Tivoliban talált Vesta templom adták az alapját, az ihletet a reneszánsz kerek templomainak. Magát a templomot 1935-ben nyilvánították műemlékké. A centenáriumi ünnepségekre igen gondosan restaurálták. Ma nem látogatható.
© T. Horváth Ágnes