Templum Divi Hadriani, az Isteni Hadrianus temploma
A megistenült Hadrianus császár templomának pontos helyét a Mirabilia a Pantheon és a Via Lata közé, a Marcus Aurelius oszlop és a Thermae Alexandrinae mellé helyezi. Tudjuk, hogy 145-ben Antoninus Pius avatta fel megistenült elődje tiszteletére. A Piazza Pietra épülete késő hadrianusi és kora Antoninusi időszakban készült, ez valószínűsíti, hogy ez az épület volt Hadrianus temploma. Ezen az épületen megmaradt ugyan a gazdagon díszített entablatura egy része, de feliratot nem találunk rajta.
A térség másik szóba jöhető helye, ahol a templom állt a Via dei Pastini és a Piazza Capranica alatti templomkörzet lenne, de a régészek és műtörténészek azt inkább Matidia és Marciana halotti templomának vélik. A Hadrianeumot korábban Basilica Neptuniként, azaz Neptunus basilicájaként azonosították.
A Hadrianeum tizenegy oszlopa és a cella fala látható ma is a Piazza Pietrán annak a XVII. században Carlo Fontana által pápai palotának épített palazzónak a falában, ami korábban központi vámhivatal volt, majd a későbbiekben tőzsdeként működik.
Eredetileg 13 oszlop állt a templom hosszában. Egy 151-ben veretett sestertiuson nyolcoszlopos peripteros templom látszik, aminek keleti végén lépcső vezet fel a cella szintjére.
Az 50 római láb (14,8 m) magas proconnesosi szürke márvány oszlopokat korinthoszi oszlopfők keretezik, magas lábazatukat feltehetően domborműves márvány panelek borították.
Ma már csak az entablatura alsó része az eredeti, de XVI. századi metszeteken még látszik az egész. A gerendázatnak ezt a részét oroszlánfejekkel és palmettákal gazdagon díszítették. A palota előtti ásatások feltárták az eredeti talajszintet a mai réteg alatt 5 méterre. Ebben az oszlopsor előtti árokban látni lehet, hogy a templom magas peperinóból készült podiumon állt, és ugyanolyan márványborítást kapott, mint amiből az oszlopai készültek. A cella falait is peperinóból emelték és dongaboltozattal fedték. A boltozat egy része látszik a tőzsdepalotában is. A későbbi átépítés bár megőrizte az építmény egyes részeit, de alépítményének jó része így is a környező utcák alá került, falai közül pedig csak a mai utcafrontra néző oszlopsor maradt többé-kevésbé épen.
Egykor a templomot négyszögletes, a Via Latára hatalmas ívvel nyíló porticus vette körül. Ennek egyes maradványai is előkerültek a mai utcaszint alatti 4 méteres mélységből. Nagy peprino tömbök, sárga márványból készült korinthoszi oszlopfők, két nagyobb relief és egyéb építészeti díszítőelem töredékek. A poricust Hülsen a Porticus Argonautarummal azonosította.
A templom szomszédságában az elmúlt századokban egy sor márvány alapzat és panel került elő, amelyek képet adhatnak a templom díszítéséről. A panelek a Birodalom népeinek, provinciáinak és városainak perszonifikációit, valamint különböző szárazföldi és tengeri csaták trophaeumait ábrázolják. A huszonnégy nagyobb darabból tízet a Palazzo dei Conservatoriban, ötöt Nápolyban őriznek. Ezeket ma hagyományosan a Hadrianeumhoz kötik, de nincs képünk arról, hogy pontosan hol helyezkedhettek el az épületen, s bár a környéken találták, proconnesosi márványból készültek, de származhattak más nyilvános épületről is.
© T. Horváth Ágnes