Ezen a néven két építményt is ismerünk. Mindkettő a Campus Martiuson állt, de a két Porticus Minucia egymáshoz való viszonya, esetleges való azonosságuk, illetve pontos elhelyezkedésük is vitatott. A források és a régészeti adatok egymáshoz kötése, illetve mindkettő erős töredékessége hipotézisek és viták melegágya.
Az egyik minden bizonnyal szoros kapcsolatban állt a Largo Argentina ősi szent kerületének templomaival és a Balbus-színházzal. Komoly okunk van feltételezni, hogy a Porticus Minucia és a szent kerület D temploma, amit egyre inkább Lares Permarini templomaként azonosítanak, szorosan kapcsolódott egymáshoz. A hagyományos elképzelés szerint a Porticus Minucia a Theatrum Balbi, a Largo Argentina szent kerülete és a Diribitorium között állt.
A Porticus Minucia Vetust Kr. e. 110-ben vagy 107-ben építette M. Minucius Rufus, miután Pannóniában legyőzte a sordiscusokat. Téglalap alakú tér volt. Richardson egy szilárd külső falazatú, befelé nyitott porticust feltételez, amit minden oldalról kettős oszlopsor vett körül (quadriporticus). Mások oszlopcsarnokot rekonstruálnak, de a nyitott tér nem lett volna megfelelő azoknak a tevékenységeknek, amelyekről az antik szerzők megemlékeznek (senatusi ülés, ludi). Hosszanti oldalai mentén négy térbővítmény foglalt teret a belső udvarból. Oszlopsora kiterjedt a mai Via delle Botteghe Oscure irányába. A téren belül egy templom állt, aminek azonosítása szintén bizonytalan. Maradványait a Via delle Botteghe Oscura és a Via Celsa kereszteződése mentén találták meg. Magas dobogóra épített, nyolcoszlopos templom volt, mély pronaosszal, és cellájában szintén oszlopok álltak. Korábban – a gabonaosztások miatt – Bellonának tulajdonították, de mára már tisztázódott, hogy az az Apollo Sosianus-templom mellett állt a Theatrum Marcelli mellett. Az itt álló templomot egy újabb elképzelés szerint a nimfáknak ajánlották. A leginkább valószínű, de szintén vitatott feltételezés szerint ezt a templomot ajánlották a Lares Permarininek, ezzel teljesen összezavarva a terület topográfiáját. A Fasti Praenestini közlése szerint eléggé világosnak tűnik, hogy a templom a Porticus Miniciában, azaz annak terében állt.
LARIBVS PERM]ARINIS IN PORTI[CV MI]NVCIA (Degrassi, Inscr. Ital. 13.2, 139). Ezt elfogadva nem lehet a Largo Argentina D templomát ugyanennek az istenségcsoportnak ajánlani, vagy ha igen, a két templom és az azt körülvevő tér természetesen nem esett egybe.
Antonius itt állította fel tribunálját, s használta hivatali épületként. A 80-as tűzvészben ez az épület is elpusztult, Domitianus építtette újjá. A Severus-korban Róma vízellátási felügyelőinek hivatala (curator aquarum et Minuciae) is volt.
Porticus Minucia Frumentaria a lakossági gabonaosztások színtere volt. Ha eredetileg a Minucia Vetus látta el ezt a funkciót, akkor a Kr. u. I. században Claudius császár bővíttette, át- vagy újjáépíttette. Ha nem azonos a két épület, a Minucia Frumentáriát Claudius építtette fel. Ebben az esetben azonban kérdéses az elnevezés, hogy miért nem a császár, vagy nemzetsége nevét viseli (pl. Porticus Claudia). A porticus kerületéhez templom és nymphaeum is tartozott. Ennek a nimfaszentélynek a léte is a két porticus azonosságát támasztaná alá, ha nem lenne szinte természetes, hogy tavacska, szökőkút, nymphaeum álljon a köztereken. Pontos topográfiai azonosítása a Via delle Botteghe Oscure legújabb ásatásainak fényében is vitatott. Feltehetően nem volt azonos a Porticus Minucia Vetusszal, nem annak kiterjesztett változataként épült, hanem ettől a területtől távolabb, a mai Via del Corso (Via Lata) mellett állt. Ha azonos az ottani ásatásokon feltárt építménnyel, akkor a legtöbb maradványa a Palazzo Simonetti alól került elő.
© T. Horváth Ágnes