(Octavia porticusa)
A Porticus Metelli helyén áll, amit Kr. e. 147-ben Q. Caecilius Metellus Macedonicus épített a Circus Flaminius és a Theatrum Marcelli között, a Jupiter Stator- és a Juno Regina-templom mellett, amelyeket ugyanabban az időben emeltek. Később, Kr. e. 27 körül ezt a porticust teljesen lebontották, hogy helyet csináljanak a Porticus Octaviaenak.
Neve alapján Octavia, Augustus húga építette, azonban Cassius Dio szerint a Kr. e. 33-as dalmáciai hadjárat hadizsákmányából Octavianus építtette, és húgának ajánlotta. Színes márvánnyal és híres műalkotásokkal díszített épületegyüttes volt. A Metellus-féle együttesből csak a két templom került ebbe az épületkomplexumba is beépítésre. Feltehetően ezeket is átépítették. Híres műalkotásait több szerző is felsorolja, így megemlítik többek között a Philipposzt, Nagy Sándort és a Minervát ábrázoló festményeket. Itt volt, az első, nőről készült, nyilvánosan kiállított szobor, amely Gracchusok anyját, Corneliát ábrázolta. Lyszipposz 34, Nagy Sándor granikoszi csatában meghalt tábornokát képviselő lovas szobra mellett (Turma Alexandri) itt állt Heliodorusz egy szoborcsoportja is.
A Porticus több, egymástól különböző funkciókkal bíró részekre oszlott. Ezek közé a templomok tartoztak, az Octavia elhunyt fia, Marcellus emlékére felállított görög és latin műveket felsorakoztató könyvtár, a Curia Octavia és egy vagy több schola (itt a szó jelentése alapján iskola, de művészeti galéria is lehet). A Curia Octaviában (is) ülésezett a senatus. Az épületegyüttes első formája volt az Augustus építtette nagy, propagandacélú nyilvános térnek, amelyet a Forum Augustum követ majd, ennél nagyobb dimenziókba kibontva az augustusi propaganda nonverbális kommunikációját.
A Forma Urbis alapján a Porticus Octaviae egy 119 ×132 méteres, téglalap alakú tér volt, hosszanti oldalain 28–28 gránit oszlop alkotott kettős oszlopsort és foglalta keretbe a két templomot. Főbejárata (propyleia) a délnyugati rövid oldalon helyezkedett el. Ennek kettős pronaosát négy–négy fehér márvány, korinthoszi oszlop tartotta, fölöttük a sátortető előtt tympanon helyezkedett el. Falai téglából épültek, és márvánnyal burkolták.
Kr. u. 80-ban leégett, ezután valószínűleg Domitianus építtette újjá, feltehetőleg megtartva az eredeti alaprajzot. 203-ban újból tűz pusztította, akkor Septimius Severus és Caracalla állíttatta helyre (porticus Severi). Ezt a felújítást örökíti meg a bejárat feletti felirat.
[imp . caes . l . septimiu]S . SEVERVS . PIVS . PERTINAX . AVG . ARABIC . AD[iabenic . par]THIC . MAXIMVS / TRIB. POTEST . XI . IMP . XI . COS . III . P . P . ET / [imp. caes . m . aureliu]S . ANTONINVS . PIVS . FELIX . AVG . [trib.potest. VI] COS . PROCOS / INCENDIO . CORRVPTAM . REST[ituerunt]
442-ben a szerkezet egy része ledőlt, ekkor bizonyos részeit kicserélték, a bejárat négy oszlopából kettőt egy boltívvel helyettesítették, amely ma is látható. 770 körül a Porticus szerkezeti elemeit, és egyes részeit felhasználva épült meg a Sant’Angelo Pescheria templom, amely a főbejárat egy részét hasznosította. Ekkor az oszlopsor egy részét beépítették a falazatba, de oldalról még ma is látható belőlük jó néhány. A templom neve a halpiacra utal, ami az ókorban nem itt volt, de a későbbiekben ide települhetett, és Piranesi metszeteinek tanúsága szerint maga az épület szolgált halpiacul. A Trasteveréről zsidók költöztek át ide, és üzleteket nyitottak az épületben és a környéken. Így lett a római gettó központi épülete.
A Porticus Octaviae nem azonos a Porticus Octaviával, amely a Circis Flaminius másik oldalán állt.
© T. Horváth Ágnes