Vediovis vagy Veiovis egyike a legősibb római isteneknek, Iuppiter korai megjelenési formája, a fiatal Iuppiter, akinek alakja kapcsolatban áll Apollo és Mercurius alakjával. Ábrázolásaiban kezében villámköteget tart, fején babérkoszorút visel és kecskegidák társaságában találjuk.
A templom építésére Kr. e. 196-ban tettek fogadalmat, és Quintus Marcius Ralla consul szentelte fel Kr. e. 192 március 7-én, még mielőtt a Tabularium megépült volna. Maga az építtető Lucius Furius Purpurio volt, aki talán a boiok feletti cremonai győzelem emlékére emeltette.
Az épület az antik auctorok szerint inter duos lucoson, a Capitolinus két magaslatára ültetett szent fák között, a Forumra vezető úton állt. Méretei szokatlanok voltak Rómában, ugyanis kétszer olyan széles volt, mint amilyen mély (15X9 méter). Magas podiuma római betonból készült, nagy travertin tömbökből. Pronaosa négyoszlopos volt, amihez lépcső vezetett fel. Oldalainál hat oszlop helyezkedett el. Belső tere, és a templomot övező tér travertinnel volt díszítve. A templom kultuszszobra mintegy 300 éves ciprusfából készült kultikus tárgy volt, ami a Kr. u. 80-as tűzben megsemmisült. Ezután márvány másolatával helyettesítették. Talán ugyanaz a fej nélküli szobor lehetett, amit az ásatások során a szentélyhez vezető lépcsősor aljában megtaláltak.
Domitianus császár restaurációjakor téglapillérekkel erősítették meg, és színes márványborítást kapott padlózata és ugyanilyen módon díszítették falait. A templom körüli teret travertinnel kövezték ki.
A templom az Asylum szent körzetének szomszédságában, attól nyugatra helyezkedett el, a Tabularium délnyugati sarkánál, amellyel összeépült, s a levéltár körülöleli a templom szent kerületét.
1939-1942 között tárták fel celláját a Palazzo Senatorio délnyugati sarkánál.
© T. Horváth Ágnes