Szent András apostolnak szentelt templom volt, mára lebontották. Az aprócska templom első említése 1192-ből való. A XVII. században a scarpellini (kőfaragók) céhének temploma lett. Egyszerű, kápolnák nélküli, négyszögletes belső tere volt. Apszisa is négyszög alakú, diadalíve fölött kazettákkal díszített, dongaboltozatos mennyezet. Oltárképe két oszlop között állt, melyet ívnégyszöge tympanon zárt le, amelyet egy aedicula tört meg a felső részén. Padlózata geometrikus mintákból kirakott opus sectile. A templom barokk homlokzatát Carlo Puri de Marchis készítette. Kétszintes homlokzat volt. A templom három bejárata elfoglalta a homlokzat teljes szélességét. Középső kapuját ívnégyszöges tympanon zárta. A szemöldökfán kosárból kihajló növényi girland díszlett. A tympanonon a pápai címer, fölötte a Madonnát ábrázoló aedicula volt, felső részén faragott, szárnyas angyalfejjel. A mellékkapuk fölött ovális világítóablakok, az emelet magasságában nagy, négyszögletes, kőkeretes ablakok álltak.
A templomot 1929-ben bontották le a Mussolini-féle városrendezés keretében, hogy helyet adjon a főútnak. Bontásakor a háta mögött egy ókori insula vagy kis domus maradványait tárták fel. A szobák egy atrium körül rendeződtek el. Egy sor, egymással összeköttetésben lévő szoba volt itt, amelynek használatát a Kr. u. II–IV. századra teszik. Ennek alapján feltételezik, hogy a templom alapjai is erre az időre mennek vissza, hiszen nem volt példa nélküli, hogy az insulákban oltárt állítsanak fel, és oratoriumként használják egyes helyiségeit.
Egy újabb elemzés (Carlos Machados) alapján úgy tartják, hogy ez az oratorium a Capitoliumi Iuppiter Optimus Maximus templom Minerva cellájával van összefüggésben, azaz amikor a kora középkorban a pogány szentélyeket használatba vették és átépítették, ebből alakult ki az insula oratoriuma, s lett később a S. Andrea templom.
© T. Horváth Ágnes