A templom alapítása ókori előzményre megy vissza. Egy ara coeli (az ég oltára) volt a névadója. Ennek története pedig az, hogy az idős Augustus álmának megfejtéseként a Sibylla megjósolta, hogy egy szűz isteni gyermeke megdönti a régi istenek hatalmát, és új korszakot nyit a történelemben. Ezért a császár a jóslat helyén, a Capitolium északi végében a Iuno Moneta-templom mellett oltárt emelt az új istennek. A történet igazságmagja kettős. Az első kapcsolata a történeti valósághoz a „megváltó”, az új világot teremtő isten mitológiájára vonatkozik, amit Augustus ideológiája erősen sulykolt a korabeli közvéleménybe. Magát mint a köztársaság megmentőjét, a birodalom újjáalapítóját ünnepeltette, így a Sibylla jóslata – mint már Horatius is megírta a IV. eclogában – Augustusra, mint az új aranykor megteremtőjére vonatkozott. 
A másik valóságmag pedig, hogy gyakran megtették a rómaiak, hogy meg ne sértsenek egy általuk nem ismert istent, oltárt állítottak az „Ismeretlen Isten”-nek. Ez történhetett ekkor is, csak később hozták a történetet a Madonnával kapcsolatba.
A keresztény templom a Iuno Moneta templom és/vagy az Auguriaculum romjain a Kr. u. VI. században épült, bizánci szerzetesek építették. A templom mellé kolostor, aköré pedig hamarosan aprócska piac települt. A X. században a Benedek-rend vette birtokba, és Szt. Bernát is prédikált benne. 1143-ban a II. Ince pápa ellen fellázadt városban Giorgio di Pierleoni ezt tette meg a városházának. 1195-ig, az első városháza megépítéséig ekként is funkcionált.
1250-ben a ferenceseknek adományozták. Az első komoly bővítés és átépítés is hozzájuk fűződik. Visszaállították a gótikus állapotot.
A komoly méretűvé bővített templom ismét visszatért a közéletbe a rómaiak egyfajta politikai tanácstereként is funkcionált. A nép, a tanács és a szegények vallási központja volt, szemben a pápai bazilikákkal. Cola di Rienzo alatt a Curia szerepét vette át, itt rendezték a város hivatalos ünnepeit. 1571-ben Marcantonio Colonna innen indult a lepantói győzelmét megünneplő diadalmenetre. Meredek lépcsősora 1348-ban készült a Quirinalison álló Serapis-templom márványaiból. Simone Andreozzi tervezte. A rómaiak egy pestisjárványból való megmenekülés tiszteletére építették. Cola di Rienzo ment fel rajta először, ő is avatta fel.
1797-ben a francia megszállás alatt a templomot istállóként használták. Talán ekkor pusztult el a Cosmata padlózat egy része, s vált azzá, amilyennek ma is látjuk. A Római Köztársaság megszületésekor a helyzet nem változott, és később sem, amikor az egységes olasz állam születésekor állami tulajdonba vették. A városi rendőrség laktanyájaként működött. A Vittoriano építésekor 1882-ben megőrizték, és megmenekült a bontástól.
A templom külseje a mai napig őrzi a középkori formát. A ferences szellemiséggel összhangban soha sem burkolták le a puszta téglafalakat. A puritán épület egyedüli díszeiként a márvány rózsaablak és az ajtókeretek szolgának. Széles főhajóval rendelkező háromhajós bazilika, az oldalhajók mentén egy-egy sor kápolnával. A kereszthajó túlnyúlik a templomépület falán.
A templom 22 oszlopa az antik épületek kirablásából származik, szinte nincs két egyforma. Mégsem tűnik fel, hogy egyik talapzaton, a másik a nélkül áll, hogy magasságukat valahogyan összehozzák. A baloldali 3. oszlopon IN CUBICULO AUGUSTORUM felirat jelzi, hogy a palatinusi császári paloták valamelyik cubiculumából (hálószoba) származik. A padló színes Cosmata opus sectile. Ez is hasonlít az oszlopok összehangolatlan rendjéhez, itt is esetleges, és nem egységes a minta.
A mennyezet fából készült, és hajós jelképei a lepantói győzelmet ünneplik, Marcantonio Colonna készíttette.
A templom kápolnái: a háromhajós templom oldal- és kereszthajóiban kápolnákat alakítottak ki. Ezek tele vannak értékes műalkotásokkal. Mindegyiket talán nem is tudom leltárba szedni, de a legfontosabbak:
A bejáratnál Giovanni Crivelli sírja, amit Donatello készített, mellette d’Albret bíboros síremlékét Andrea Bregno készítette.
Baloldali hajó
1. kápolna – Szeplőtelen Fogantatás (XVI. sz. Francesco Pichi). III. (Farnese) Pál pápa adományozta a templomnak.
2. kápolna – A Születés (XVI. sz. második fele) 1863-ban Grazioli herceg adományozta a figurákat a templomnak. Karácsonykor itt volt kiállítva a Bambino dell’Aracoeli (Santo Bambino). A szobor vízkeresztig volt látható, körmenetben körbehordozták a templomon. Csodatévő szoborként tartották számon, kórházak betegeihez vitték, akik csodás gyógyulásban reménykedtek. Ezt a fogadalmi szobrot a XV. században készítették a Getsemané-kert egyik olajfájából. A csodatévő szobrot gazdag fogadalmi ajándékok borították. 1994 februárjában a szobrot ellopták, és azóta sem került elő. Ma egy másolata látható a kápolnában. Számtalan levelet kap ma is. Ezek felbontatlanul ott állnak a szent gyermek lába előtt. Akkora mennyiség gyűlik össze, hogy egy részüket időről időre elégetik. Az értékes fogadalmi ajándékokat időnként elárverezik, és a bevételből katasztrófa sújtotta területek szenvedő gyermekeit támogatják.
3. kápolna– Az Albertoni család kápolnája. Paduai Szt. Antal, a családtagok sírjai és egy Benozzo Gozzoli-oltár áll benne.
4. kápolna– Szt. Anna-kápolna. A XIX. században átfestették.
5. kápolna– A Della Valle család kápolnája. Pomarancio festette Szt. Pál élettörténete díszíti.
6. kápolna – „Mennybemenetel”. Vittoria Orsini-Frangipani emlékére szentelték. A festmény Pier Paolo Olivieri munkája.
7. kápolna – Szt. Mihály arkangyal védnöksége alatt áll. A kápolnát Carlo Rainaldi tervezte. Több tulajdonosa is volt, ezek közül többet is átszállíttattak máshová. Utoljára Marini Clarellit temették ide.
8. kápolna – Cortonai Szent Margitról nevezték el. A szent életét bemutató két oldalsó festményt Marco Benefial festette 1732-ben
9. kápolna – a Loretói Madonna kápolna. Eredetileg a Colonna családhoz tartozott, és itt voltak azok a XIII. századi mozaikok, melyeket a Palazzo Colonna ai Santi Apostoliba vittek át, ahol még mindig találhatók. A freskókat Marzio Ganassini készítette.
Kereszthajó
10. –Szt. Helena szarkofágja. Itt áll az az oltár, ami a hagyomány szerint magába foglalja azt a kristályból készült oltárt, amit Augustus emeltetett az ég istenének. A kápolna felett aprócska kupola áll.
11. kápolna – A gyermek Jézus kápolnája.
12 – Nagy Szent Gergelynek ajánlva, a festmény a calabriai Vincenzo Milione munkája (1771).
13. Főoltár: Egy bizánci ikon, amelyik a XI. században keletkezett, és a Madonnát ábrázolja. (Istenanya-ikon). Egyes kutatók ugyan a VI. századi görög szerzetesekkel hozzák kapcsolatba, de csak az 1348-as pestisjárványkor került a temploma. 1636-ban koronát készítettek a Madonna feje fölé, de ezt a francia megszállás alatt 1797-ben ellopták. 1938-ban új koronát, és 1949-ben a Szeplőtelen Szűz Mária szívét szentelték neki. A Madonna helyén 1512 és 1565 között Raffaello Folignói Madonnája volt látható. (Musei Vaticani).
A kereszthajó bal oldaán van Mattheo d’ Aquasparta († 1302) bíboros sírja. Az emlékművet épült Giovanni di Cosma készítette, a freskó, Madonna és a gyermek szentek Pietro Cavallini munkája .
A kereszthajó jobb oldalán elhelyezett emlékművet Arnolfo di Cambio faragta a XIII. század végén
14. – az oltáriszentség oltára
Jobboldali hajó
15. kápolna– Viterbói Szent Rosa kápolnája
16. kápolna – Szent Ferencnek ajánlva. Itt van Junipernek, Szt. Ferenc társának a sírja.
17. kápolna – Bayloni Szt. Paschale: itt a közelmúltban felfedeztek egy XIII. század végéről származó freskót, amely a Madonnát és a gyermek Szent János evangélistát és Keresztelő Jánost ábrázolja. A munkát Jacopo és Pietro Cavallini Torritinek tulajdonítják. Egy másik elképzelés szerint Daniele Seiter festette őket Caravaggio stílusában.
18. – a régi bejárat a Capitolium felől; A külső folyosón a Cecchino Bracchi († 1545) síremléke, amelyet barátja, Michelangelo tervezett. Külső oldalán a Madonna és a két angyal mozaik Pietro Cavallini iskolájának munkája.
19. kápolna – Szt. Lorenzo és Diego
20. kápolna– Alcantarai Szt. Peter. Gorolamo Muziano XVI. századi festményei díszítik. Nemrég újították fel.
21. kápolna – Szent Máté.
22. kápolna – Keresztre feszítés.
23. kápolna – Szent Jeromos.
A két kápolna között XIII. Gergely hatalmas szobra áll, amit Pier Paolo Olivieri faragott.
24. kápolna – A Pietà: a főoltárt Marco Pino da Siena készítette ( XVI század ), míg az oldalsó falak freskóit Pomarancio (XVI. század). Érdemes megnézni még a szép Cosmata munkát a padlón.
25. kápolna – Bufalini kápolna. Szt. Bernardinónak ajánlották. Pinturicchio korai reneszánsz freskói (1480–1485) Sienai Szent Bernardino életét örökítik meg, valamint jó állapotban maradt meg a gyönyörű Cosmata-padló.
A templomban két orgona is működik. A templom első orgonáját Dario de Mezzana építette 1583-ban. Ezt 1585-ben V. Sixtus parancsára egy jóval nagyobbra cserélték. Ennek az új hangszernek az építése elhúzódott, a XIX. században újra cserélték. A jelenlegi 1926-ban készült.
A Szeplőtelen fogantatás kápolnájának orgonája 1729-ben készült.
A templomhoz több babona is fűződik. Ha nyerni akarsz a lottón, térden kell megmászni a meredek lépcsőt miközben a bölcseket szólítva a De profundis purgatoriumi lelkeit kell sorolni. Adatom nincs róla, hogy bárki is megcselekdte volna ezt a szép sportteljesítményt, s ha igen, nyert-e. Mivel állva is fárasztó, nem tudom, megéri-e.
A másik viszont nagyon kedves szokás, a Bambino kápolna melletti kis fém pulpitusra, a Bambino mellé állítják a római gyerekeket, hogy itt szavalják el azokat a karácsonyi verseket, amelyeket a karácsonyi vacsora közben fognak elmondani. Ekkor igen zsúfolt a templom, úgy tartják, jó évet és szerencsét hoz a gyermekeknek.
A templom magyar vonatkozása, hogy 1514–1523 között Tomori Pál a templomhoz tartozó szerzetben élt ferences szerzetesként.
© T. Horváth Ágnes