Tabularium

Az állami levéltár épülete

tabulariumA köztudatban teljesen elfogadottan az állami levéltár épülete a Forum északnyugati végében a Capitolium lábánál, Iuppiter Optimus Maximus temploma alatt. Előtte helyezkedik el Vespasianus és Titus temploma, Concordia temploma, kissé távolabb a Rostra és a Forum középső része. A Forum terének egyik impozáns épülete, aminek mibenlétét, funkcióját és nevét jelenleg nehéz meghatározni. A legnagyobb probléma a források hallgatása, és a mégoly bőbeszédű szerzők, mint Cicero sem nevezi nevén ezt a minden kétséget kizáróan tetszetős és hatalmas épületet. Azonosításában egyrészt néhány felirattöredékre támaszkodhatunk, amelyek egyike erősen korrodálódott az idők során és eltűnt, s megnevezi ugyan a Tabulariumot, annak építőjével, de ismervén a rómaiak újrahasznosítási szokásait, hagyhat egy kevés kétséget a felől, hogy valóban azzal az épülettel van dolgunk, aminek feliratát megtalálták, illetve, hogy az egész épületkomplexumra vonatkozott-e. A másik támpont maga az épület, ami fizikai valójában jelentős mennyiségű és kiterjedésű teret foglal el, de a maradványok értelmezése mégis elég bonyolult feladat.
A hagyományos azonosítást segíti két, mára megsemmisült, de feljegyzett felirat, amit a sóházként funkcionáló részen találtak
Q • LUTATIUS • Q • f • Q • n • CATULUS • COS• SUBSTRUCTIONEM ET TABULARIUM • DE • S • S • FACIUNDUM • COERAVIT • EIDEMQUE • PROBAVIT
Mivel Lutatius Catulus a Kr. e. 78. év consulja volt, így az épületen végzett munkálatokat ekkorra lehet datálni.
Egy másik, hasonló szövegű feliratot is találtak 1845-ben:
Q • Lu]tatius • Q • f • Q • n • C[atulus • cos • de • s]en • sent • faciundu[m • coeravit •] eidemque • prob[avit]
Ezek alapján annyi minden bizonnyal állítható, hogy a megtalált épület a tabulariumhoz (is) köthető, és Kr. e. 78-ban valamiféle munkálatokat végeztek rajta Q. Lutatius Catulus alatt. Azonosítása körül 1993–1999 között élénk vita folyt a tudósok között, és a feliratok jóvoltából általánosan elfogadott nézetként elterjedt, hogy azonos a Tabulariummal, a tabulae publicae (nyilvános okiratok), azaz az állami iratok hivatalos levéltárával.
tabulariumEzt azonban többen és többféleképpen is megkérdőjelezték. Először magának a komplexumnak a nagysága miatt akarták elvetni. Purcell érvei, miszerint a római közigazgatási gyakorlat ekkora épületet nem kívánt volna központi levéltárul, illetve, hogy a római világban máshol nincs ekkora központi levéltár, nem teljesen elfogadható, hiszen a császárkorban hatalmas közigazgatási anyag foroghatott, kérdés azonban, hogy maga az intézmény, egy olyan központi levéltár, ahol minden közokiratot megőriztek, létezett-e.
A központi levéltár létezését irodalmi forrásaink megerősítik. Tudunk arról, hogy Kr. u. a Capitoliumon keletkezett tűzben 3000 bronz tábla semmisült meg, ez pedig közvetetten bár, de megerősíti egy központi levéltár működését. Ugyancsak Cicerótól tudjuk, hogy létezett a hivatalos iratok elhelyezési kötelezettsége. És arról is tudunk, hogy volt ilyen intézmény, Cicero említi, hogy Kr. e. 77 előtt leégett. A „Tabularium” elődje is a tűz martaléka lett 83-ban a Capitoliumon pusztító tűzvészben ennek helyére építették. A felirat alapján nem vonhatjuk kétségbe a tabularium, mint intézmény létezését, és ebben az épületben való működését, legfeljebb azt, hogy az egész épület erre a célra szolgált-e.
Coarelli az aedes Saturni közelségére apellálva amellett érvelt, hogy az épület az aerarium Saturni irodai funkcióit vette át, és a földalatti folyosó a frissen vert érmék biztonságos szállítását szolgálhatta az Arx és az aerarium között. Erre semmiféle régészeti bizonyítékot nem találtak. Az épület nem levéltári funkcióit keresve Coarelli továbbmegy, és a földalatti helyiségeket a késő köztársasági és kora császárkorban működő pénzverdeként azonosította. Liviustól tudjuk, hogy a pénzverde és a Iuno Moneta templom M. Manlius Capitolinus háza helyén épült fel, és az augustusi korban még ott működött: ubi nunc aedes atque officina Monetae est A pénzverde tehát a templom mellett, vagy benne működött. A pénzverde Tabulariumba helyezése Coarelli azon feltételezésén alapul, hogy a Iuno Moneta az Aracoeli kertek területén állt, holott csaknem bizonyosan tudjuk, hogy az Arx csúcsán, a mai S. Maria in Aracoeli alatt. Ennek alapján mint funkciót, ezt is elvethetjük. Ha ez utóbbira bizonyíthatóan nem is gondolhatunk, Coarelli gondolatmentét követve jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy tekintve a Saturnus templom közelségét, ez a hely nem tartozott-e az aerariumhoz. Mint Pensabene a szintén a közelben lévő porticus Deorum Consentium kapcsán hasonlót feltételez, könnyen lehetséges, hogy az iratanyag időbeni szaporodásával az aerariumot kinőtte a hivatalos iratok letéti kötelezettsége, és a közvetlen környéken használtak egy – esetleg több – építményt erre a célra. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért nem nevezik nevén az épületet a források, ugyanis szokásból megmaradhatott az állami iratkezelés színhelyének az aedes Saturni aerariumához kötése, és hagyománytiszteletből, vagy megszokásból továbbra így nevezték, tudván, hogy egy idő után már nem egészen ugyanazt az épületet értik alatta.
Purcell az Atrium Libertatisszal azonosította. La Rocca szerint a Tabularium nem más, mint az Asylum, ami monumentális épületet kapott azon az eredeti emelvényen, esetleg porticuson, amin maga az épület áll. Ezt az épületet azonban Asylumként soha egyetlen forrás sem említi, tabulariumként viszont megjelöli a Catulus felirat.
Culham szerint puszta dekoratív–szimbolikus szerepe volt, elválasztotta a Forumot a Capitoliumtól. Richardson a bevett álláspontot képviseli, miszerint központi archívumként funkcionált. Favro egyesíti Culham és Richardson képviselte álláspontokat, az épület állami levéltár, s egyszersmind „impressive scenographic backdrop” a Forum számára. Eredeti szándékát tekintve neki sem lehet igaza, ugyanis egy masszív alépítményen nyugvó egyszintes épület volt, aminek alapja ugyan magasabban fekszik a Forum terénél, de nem magasodik a Capitolinus fölé, de az alsó rész falszerkezete még a látványnak se kedvez. Ez a látvány csak a későbbi átépítésekre igaz.
tabulariumA kérdés tehát marad, hogy tabularium volt-e a „Tabularium”. Ez egy több részből álló épület, aminek használatában feltételezhetünk akár több funkciót is. Maguk az alapok, amiken épült, az alsó szinten fennmaradt mozaikok bizonyítékai szerint a Kr. e. II. században épültek, ami azt bizonyítja, hogy a Capitolinus lejtőjét már ekkor alkalmassá tették nagy középület építésére. Hogy pontosan milyen középület állt itt, nem említik a források. Az a tény, hogy az épület különböző részében találták meg a kissé különböző feliratokat, arra engednek következtetni, hogy az épületkomplexumban talán többféle funkciót betöltő intézmények működtek. Ezt az elméletet igyekszik igazolni Mura Somella, aki az épület kissé szabálytalan alaprajzát, amit a 83-as tűz után is megőrzött, arra magyarázza, hogy az újjáépítők a régi funkciók megtartására törekedtek, és ezért tartották meg az eredeti, talán történetileg kialakult alaprajzot. Részben magáévá téve La Rocca felvetését az Asylummal kapcsolatban, az Area Capitolinára nyíló, apró, szabálytalan formájú fülke kapcsán, felveti annak lehetőségét, hogy ez funkcionálhatott Asylumként. Ez építészetileg meg nem magyarázhatóan, de ugyanakkor szervesen épült be a Tabulariumba, és más funkciót nem talál, ami indokolná ezt az építészeti furcsaságot.
Érdekes elméletet ismertet az épület egy másik részével kapcsolatban Sean Irwin, miszerint az árkád, ami nem más, mint egy boltívvel közrezárt út, leginkább demonstratív szereppel bírt. Egyrészt kitűnő kilátást nyújtott a Forumra, illetve vice versa. Ez volt az első fornix típusú árkád Rómában, ami a diadalkapuk építészeti elemeit használta fel. A tizenegy ív ugyanúgy páratlan, mint a diadalkapuk íveinek száma (egy, vagy háromkapus), s miután így jelzi finoman a diadalmas hadvezér jelenétét, használhatták katonai célra is. Ez az elmélet, amiben szerint a Tabularium árkádja mint őrbástya szerepel, ahonnan szemmel tarthatták a Forumot, különösen a Comitiumot, érdekes, bár csak nagyon hipotetikusan támasztható alá.
Az épületegyüttes pontos hasznosításának feltárása tehát várat magára, összetett szerkezete alapján feltételezhetjük többszörös funkcióját, de ezeket bizonyítani kell.
Az épület a Capitolium lábánál, annak legalacsonyabb pontján épült. A jelenlegi épületet L. Cornelius Sulla diktátorsága alatt kezdték el építeni, de csak Kr. e. 78-ban, a diktátor halála után fejezték be, valószínűleg maga Pompeius. Feltehetően egy korábbi építményre épült rá, ugyanis az alagsor padlózatának mozaik és cocciopesto maradványai a Kr. e. II. század második felében készültek.
A legújabb ásatások alapján arra lehet következtetni, hogy Kr. e. 84-ben leégett. Ezért nem Pompeius nevét viseli, hanem Q. Lutatius Catulusét, akinek consulsága idején felépült.. Építésének pontos dátumát Q. Catulus consulsága és censorsága alapján Kr. e. 78–65 közé tehetjük. Nagy felújítását Kr. u. 46 körül Claudius császár végeztette el. Amikor Kr. u. 81–85 között az aedes Divi Vespasiani épült, a Tabularium Forum felőli bejáratát az épület podiuma megszüntette.
A Tabularium három, jól elhatárolható részből áll: egy 66, részben magába a sziklába vájt lépcsőből, aminek ajtaja a Forumról nyílt és innen vezetett az épület alatt a capitoliumi Asylumhoz; egy árkádos folyosóból, ami végigvonul az Asylum vonalán (inter duos lucos), és összeköti a Capitolinus két magaslatát a Capitolinust és az Arxot. Végül egy, az alapozáson belül futó folyosóból, amit a Forumra nyíló hat apró ablak világít meg. Ezek mindegyike kérdéses funkcióját tekintve.
Az eredeti struktúra a felirat tanúsága szerint két részből állhatott: egy alépítményből (substructio) és a tabulariumból. A felette lévő folyosó vagy nem létezett, vagy épp Catulus romboltatta le, vagy az volt maga a Tabularium. Esztétikai szempontokból Sean Irwin szerint létezett, de nem volt funkcionális szerepe, az iratok tárolása az alépítményben lévő folyosón oldották meg, s mivel ennek kapacitása szűknek bizonyult, egy idő után egy emelettel feljebb az északi oldalon még négy szobát építettek hozzá.
Az alépítmény, aminek léte a felirattal is megrősíttetik, egy nagy kiterjedésű emelvény a mai Palazzi Senatorio alatt, ami az egész komplexumot magába foglalta és hordozta. Építészetileg mint egy magas podium arra szolgált, hogy áthidalja a Forum és a Palatinus közötti tetemes szintkülönbséget. Funkciója nem kellőképpen körüljárt, lehet maga a Tabularium, vagy annak tartószerkezete, de lehet valami más, a felirat alapján kideríthetetlen funkciója is.
A lépcső funkciója, amely Purcell szerint arra szolgált, hogy jobb hozzáférést biztosítson a Veiovis templomhoz, nem meggyőző. Már egy századdal korábban létezett, és a templom kultusza nem volt olyan népszerű, ami igazolta volna egy gyorsabb elérést biztosító feljáró megépültének szükségességét. Eredeti célját tekintve Irwin amellett érvelt, hogy főként katonai célból épült, hogy megerősítse a Capitolium és a Forum védelmét. Emellett is csak közvetett bizonyítékok szólnak.
Az épület a folyamatos átépítésekkel nyerhette végső formáját. Eleinte csak az alépítményre korlátozódott. A sullai épület ezt magába olvasztva masszív alépítménnyel rendelkezett, amin bejárati ajtó nyílt a Forumra és hat apró ablakon keresztül kapott fényt. E fölött egyetlen emelet, aminek nyitott folyosója boltíves, féloszlopokkal díszített pilléreken nyugvó tizenegy ívvel nézett a Forumra. Ezt lapos tető zárta le. Az átalakítás során erre Kr. u. 46-ban Claudius alatt ráépítettek egy második szintet, aminek folyosója légiesebb volt, a tetőzet nem pilléreken nyugodott, hanem oszlopok tartották. Tetőzete lapos volt, és szobrok díszítették.
Az így elkészült épület téglaépítmény, aminek homlokzatát valaha márvánnyal borították. A Forumra néző 73,6 m hosszú főhomlokzaton három egymás fölötti emelet épült, amelyek mindegyike tizenegy árkáddal készült. Ez a pilléres árkádot az oszlop–gerendás rendszerrel egyesítő homlokzat első példája.
Tufa kváderkövekből rakott földszintje lábazatszerűen hat. Mélyről indul, az area Volcani szintjén kezdték meg az alapozást. A falak 3,43 méter szélesek. Opus quadratum technikával készült emplecton, vékony habarcsrétegben. A külső falak Gabii mészkőből készültek. A féloszlopok fejezetei, a koronázópárkány és az árkádívek travertinből, a belső fal Anióból származó tufából, a tartószerkezet maga római betonból készült. A belső falak a sóház korában erősen korrodálódtak. Belsejében két külön csoportban rendeződtek el a helyiségek. Az észak–déli belső folyosó mentén állókból hat ablak nyílik a Forumra. Ugyanezen a szinten, a déli oldalon nyílt a Capitolinusra vezető lépcső bejárata, ahol a Veiovis templomnál egy másik lépcsősor vezetett fel a második szintre.
A második szint maga egy árkádos folyosó, aminek boltíves nyílásokkal áttört, 7,5 méter magas, 3,54–3,56 széles árkádjait dór féloszlopok díszítik. Eredetileg mindkét végén nyitott volt, és lehet, hogy a Capitolinus két magaslatát kötötte össze. Az árkádok egy része ma még a Palazzo Senatorio falában rejtőzik.
A legfelső szintről csak töredékek maradtak ránk, és az alapozás. Építészeti körökben általánosan elfogadott hipotézis szerint az emeletek gerendázattal zárt, korinthoszi oszlopok tartotta folyosók voltak. A homlokzaton háromszöges és szegmensíves tympanonokkal.
Az a tény, hogy a feliratokat az épület Piazza del Campidoglióra néző részében, a sóházban, azaz a ‘Galleria di Sisto IV’-ben találták, azt engedi feltételezni, hogy az állami levéltár ezen a részen működött, és nem a Forumra néző folyosók valamelyikén. Coarelli amellett érvel, hogy a legfelsőbb szinten a mai Piazza del Campidoglio irányában volt egy nagy homlokzata, ami sok hatalmas termet foglalt magában, és egy oszlopcsarnokos porticus a Forum felőli részen.
A Tabularium azon kevés épületek egyike, amelynek „tervező mérnökét” is ismerjük: az építész, egy Kr. e. 65–35 közötti sírfelirat szerint Q. Catulus consul és censor építésze, egy L. Cornelius, praefectus fabrum és architectus volt.
A Flavius korban az első emelet alatt egy szellőzőakna, vagy vízátfolyó épült. A pápaság idején só raktárként és kereskedőhelyként funkcionált. A Tabulariumot a Capitolium erődrendszerébe építették be. 1143-től a városi tanács ülésterme. 1300 körül VIII. Bonifác leromboltatta egy részét és a Forum felőli északi oldalon egy tornyot építtetett. V. Márton 1427 körül egy másik tornyot húzatott az északi sarokra, V. Miklós pedig 1453-ban a keletire építetett egyet. Michelangelo befalaztatta az árkádok közeit, amit előzőleg fából készült falazattal tettek használhatóvá, de állandóan leégett. Ekkor keskeny ablakok világították meg az egykor teljesen nyitott folyosókat. V. Károly látogatásának tiszteletére az átalakítás a Capitolium épületeit érintette, Michelangelo leromboltatta azt, ami még megmaradt az oszlopos csarnokból, és felépíttette rajta a Palazzo Senatoriót (1560–1605). Az új tornyot 1578–1582 között id. Martino Longhi építette meg.

© T. Horváth Ágnes

Share This

A webhely sütiket (cookie - kis méretű szöveges file-ok) használ a szolgáltatások biztosításához és a látogatottság elemzéséhez szükséges adatok gyűjtéséhez, amelyet Ön az oldal használatával elfogad. További információ

Tájékoztató a cookie-k használatáról Mi a cookie (azaz süti)? A cookie-k (sütik) kisméretű, szövegből és számból álló fájlok, amelyeket a böngészés során a weboldal kiszolgálója helyez el az Ön számítógépén. A cookie (süti) önmagában semmilyen módon nem képes az Ön azonosítására, kizárólag az Ön gépének felismerésére alkalmas. Milyen célt szolgálnak a cookie-k? A cookie-k az Ön számítógépén tárolásra kerülnek, és lehetőséget biztosítanak egyes adatainak lekérdezésére, az Ön internethasználatának nyomon követésére. A cookie-kat abból a célból kezeljük, hogy többet tudhassunk meg a weboldal látogatóinak információhasználati szokásairól, amely információkat a weboldal tartalmi és funkcionális fejlesztésére használunk, biztosítva a weboldal jobb használhatóságát. A cookie-k alapján meg tudjuk állapítani, hogy hányan látogatták meg a weboldalt, hány új látogató van, és a látogatók mely oldalakat nyitották meg. A Weboldal független látogatottsági és egyéb webanalitikai adatainak kinyerése érdekében a Szolgáltató igénybe veszi a Google Analitycs szoftvert. A Google Analitycs is cookie-kat használ.

Bezárás