Az antik Róma legősibb piactere volt, mint neve is mutatja (bos = ‘marha’) eredetileg a marhavásárokat tartották itt. A téren egy marha hatalmas bronzból készült szobra állt, amit, mint mondják, Aiginából hoztak. Ez erősen valószínű, ugyanis a terület régészeti leletanyaga között a Kr. e. VIII. századból származó görög tárolóedényeket találtak, ami arra utal, hogy már Róma alapítása előtt a Tiberis átkelőhelyének számító nyílt téren már vásárokat bonyolítottak. Ugyancsak erre enged következtetni a Hercules kultusz korai jelenléte a piactéren. A görög hérós védelme alatt kötötték meg üzleteiket a görögök és a bennszülött helyi lakosság. A kereskedőhajók a Tiberis szigete alatti partrészen kötöttek ki, ugyanott, ahol a mai napig kikötőnek használható partszakasz található. Az itt létrejött piac teljesen nyitott volt, kezdetben egyetlen épület sem nyújtott védelmet az időjárás viszontagságai ellen.
Az első épület az etruszk királyok korában épült fel. A piac a Capitolium, a Palatinus és az Aventinus dombok közötti Tiberis melléki sík területet foglalta el, ami a folyótól egészen a Forum Romanumig terjedt. Kitűnő hely volt, ugyanis számos út kereszteződésében, így a városon kívülről érkező északról és keletről befutó utak, a Via Flaminia és a Via Salaria találkozásánál, valamint a Forum Romanumról induló Vicus Iugarius (Igakészítők utcája), és az ugyaninnen kiinduló Vicus Tuscus (Etruszkok utcája) mentén helyezkedett el. A Vicus Tuscus és a Vicus Iugarius között terült el a Velabrum, ami közvetlenül érintkezett a Forum Romanummal, s ami elválasztotta a Nagy Forumot a Tiberis melletti nagy piacoktól. A Tiberisen átvezető pons Subliciushoz a Mars mezőről (campus Martius) a Capitolium és a folyó között szintén egy út vezetett a porta Carmentalison, a porta Flumentanán és a porta Trigeminán keresztül.
A Forum Boariumot is érintő vicus Trigeminán állt két diadalkapu, Germanicus és Lentulus diadalívei. Ezek szomszédságában, az Aventinus lábánál állt Ceres temploma. Egy másik út a Circus Maximus völgyébe és a clivus Publiciusra az Aventinusról ereszkedett alá. Ezek az utak és utcák mind érintették Róma legnagyobb Tiberis menti piactereit. Ezeket az utakat később porticusokkal díszítették, hogy a kivezető utak fényét emeljék. Az építkezési kedv a Kr. e. 213-as és 192-es nagy tűzvészek után megélénkült a Forum Boariumon és a környező területeken egyaránt. A Tiberis árvizei ellen is megpróbáltak védekezni. A legnagyobb változások azonban a császárkorban következtek be, amikor átépítették a teljes kikötőt. A partra számos téglából épült raktárt húztak fel.
A piac a marhakereskedelem mellett a város legnagyobb hús és halpiaca is volt. Kezdetben a Forum a Velabrumtól a Tiberisig nyúlt. A Velabrumtól később a ma Janus Quadrifons ívének nevezett diadalkapu választotta el. A piac szomszédságában áll egy olyan római kori emlék, ami bár nem szorosan a marhavásártér része, de mindenképp kapcsolatban áll azzal, az Arcus Argentarius . Ezt az ívet a piaci marhakereskedők és bankárok építtették, akik üzleteiket a Forum Romanumot a Forum Boariumtól elkülöníto Vicus Tuscuson bonyolították.
A Circus Maximus völgyéből egy út vezetett a serviusi városfalaktól nem messze található pons Subliciushoz . Az a feltételezés, hogy a folyópart mentén ezek az utak elvezettek egy másik hídhoz, a pons Aemilius-hoz, ami a Forum Holitoriumhoz esett közel. A Forum Boarium nemcsak a vásárok starégiai pontja volt, hanem emellett Róma legfontosabb kikötőjeként ( Portus Tibernius ) is funkcionált, és igen élénk kereskedelmi életet bonyolított. Végig a parton a mai értelemben vett rakpart állt a hozzá tartozó raktárépületekkel, hogy fogadhassa a rakományokat és bonyolítsa a kereskedelmi ügyleteket.
A folyópart északi oldalán egy másik piac, a Forum Holitorium állt. E kettő bár funkcionálisan elkülönült, mégis szerves egységként képviselte Róma legfontosabb Tiberis-menti kereskedelmi negyedét.
A korabeli szokások szerint a nagyobb közösségi gyülekezőhelyek, legyenek akár a piacok is, általában valamilyen szakrális funkcióval is rendelkeztek. Ezen a Forumon is több templom épült. Ezek részben a hely védelmét biztosították, részben kielégítették azt a közigényt, hogy a piacra látogató egyszersmind részese lehessen a város vallásos életének. Ezen a helyen állt mint a legkorábbi vallásos emlék a Kr. e. VI. vagy V. századból származó Hercules nagy oltára . Mellette egészen a Kr. u. XV. századig működött egy Hercules templom. A templomot Kr. e. 142-ben építették Lucius Mummius és Scipio Aemilianus censorsága alatt. Kerek alaprajzú, etruszk stílusú templom volt, amit gyakran összetévesztenek a piactéren ma álló templommal.
A kettő azonban nem volt azonos, ugyanis IV. Sixtus pápa (1471–1484) idején Pomponius Laetus és Albertinus régészek leírása szerint a S. Maria in Cosmedin melletti kerek templom romjait lebontották. Egy nem sokkal későbbi (1503–1513) Baldassare Peruzzi rajzon azonban egy általa Vesta templomként azonosított működő templom látható, ami azonban nem ezzel azonosítható.
A lerombolt templom a mai Piazza di Bocca della Verita északi részéhez közel állt ezen és a Piazza dei Cerchi közötti részén és talán az ara Maxima (Hercules Nagy Oltára) északnyugati részéhez tartozott. Egy II. századból származó aranyozott bronz szobor felfedezése a helyet a Livius-féle aedes rotundával (kerek oltár) azonosítja, amit néhány felirattöredék is alátámasztja, hogy ez az ara Maxima (Nagy Oltár) lehetett.
A Forum Boariumon ma is látható kör alakú, korinthoszi oszlopokkal díszített templomot Hercules Victoriusnak (vagy Olivariusnak) (A Gyozelmes Hercules és az Olajkereskedelmet védo Hercules) szentelték. Ezt a templomot szokták igen helytelenül, pusztán formája alapján Vesta templomának nevezni.
Ezen a Forumon épült a Kr. e. I. században (Kr. e. 100–80 között valamikor) egy másik, ma is látható emlék, Portunesnek (más néven Portumnes vagy Portunus), a kulcsok és ajtók, valamint a lábasjószágok istenének szentelt templom.
A Forum Boarium volt Róma első gladiátori küzdelmeinek színhelye is. A legelsőt talán Kr. e. 264-ben rendezték és az etruszkoktól átvett szertartás az arisztokrata temetések szakrális részéhez tartozott, mint a halottért bemutatott emberáldozat. Az istenekhez szólt, azt kívánták elérni vele, hogy ne a közösséghez tartozók (család) közül, hanem az önként felajánlottakból kiválasztva ragadják el a következő áldozatot az alvilág urai. A Római Birodalom korának végére az eredetileg csak marhavásártérként funkcionáló Forum Boariumot ellepték az üzletek. Ezek csak részben épültek időtálló anyagból, főként fából készült tákolmányok voltak. A zsúfolt területen gyakran pusztított tűzvész.
A Forum, ami főként kereskedelmi ügyletek színhelye volt, s minden bizonnyal rendelkezett egy doliolával, aminek emléke ugyan nincs meg, de fennmaradt két határkő, az egyik Tiberius, a másik Claudius császár idejéből, ami jelzi azt a nyílt teret, ami az a közterület volt, ahol a túlkapások ellen védelmet nyerhettek a polgárok. Itt, ezen a részen kellett lennie az államot képviselő közhivatalnok valamilyen hivatalos képviseleti helyének is (pl. doliola). Ez a tér jelentette egyszersmind a Forum keleti határát, ami a Circus Maximus börtönei előtt álló Hercules Pompeianus templom mellett húzódott. Ugyancsak a Forumon, annak északi részén állt Mater Matuta és Fortuna kettős temploma . Közöttük pedig egy kissé szokatlan építmény, egy diadalkapu állt, amit egy pici templom szorított háttérbe. Ezek mellett, a két piac között, a Holitoriumtól kissé keletre, egy mára már fent nem maradt emlék, az Elephas herbarius, egy elefánt piedesztálra helyezett szobra. Ugyanezen a Forumon állt, ha a forrást jól értemezzük, Pudicitia Patricia szentélye is.
A Római Birodalom bukása után ezen a területen görög kereskedők telepedtek meg. Egészen az 1950-es, ’60-as évekig sűrűn lakott volt, de lakosságának jó része elköltözött, mivel a városi vezetésnek az a mindenképp helyeselhető politikája, hogy szabaddá teszik az antik emlékek közvetlen környezetét, megfosztotta őket lakásaiktól.
A Forum Boarium mai neve Piazza Bocca della Verita, amit az után a turistalátványossággá lett kőlap után neveztek el, ami a mai Santa Maria in Cosmedin templomban található.
A már említett antik szentélyek mellett a középkorban újabb épületeket emeltek a téren, így a Santa Maria in Cosmedint és a Casa dei Crescenzi néven ismert, antik alapokon épült házat. A teret a XVIII. században egy szökokúttal egészítették ki. A Santa Maria in Cosmedin templommal szemközti térre állították. Ez Albani családból származó XI. Kelemen pápa rendeletére épült meg 1715-ben, amikor a pápa átrendeztette a bazilika előtti teret. Carlo Bizzaccheri tervében egy tipikusan barokk szökőkutat álmodott, egy nyolcszögletű medencét, melyben két, egymásnak háttal álló triton emel egy mindkét oldalán pápai címerrel ékesített kagylót a feje fölé.
A medence alakja a pápai címerben található nyolcágú csillagra utal, s többször is megismétlődő szimbóluma a szökőkútnak. Így a kúthoz vezető lépcsők formáján (ez mára eltűnt a burkolatban, csak az alakja rajzolódik ki), a tritonok alatti travertin sziklák formájában, valamint a medence díszítésén. Az eredetileg ivókútnak tervezett szökőkút egy egyszerű lépcsőre támaszkodott, amit vaskorlátot tartó oszlopsorral vett körül. A szökőkút szobrászati és építészeti kivitelezője F. Moratti volt. A megépült kúthoz a négy oldalán még négy nagy vízgyűjtőként használt, az Albani család címerével ékesített egyszerű, ovális formájú vízgyűjtő medence is tartozott, de ezt az 1800-as évek végén, az 1900-a évek elején eltávolították, amikor világossá vált, hogy nem képesek a kút működéséhez elegendő vizet összegyűjteni.
A középkorban ez a tér és környéke még tipikus külvárosnak számított, sajátosan vidékies hangulatát sokáig őrizte, azonban a Via del Teatro Marcello megnyitásával külvárosi bája elveszett, a városi forgalom és a Bocca della Veritahoz áramló turistatömegek teljesen átalakították a hangulatát.
© T. Horváth Ágnes
A részletes leírásokat a térképről érheted el.
Nagyobb méretben is meg tudod nézni.