Az Apollo Sosianus-templom közelében állt Bellona temploma, amelyet Kr. e. 296-ban építettek Appius Claudius Caecus etruszkok és samnisok feletti győzelmének tiszteletére. Ez a templom is a pomeriumon (városhatár) kívül állt, közvetlenül a serviusi városfalak mentén. Itt is tanácskozott a senatus, amikor külföldi nagykövetekkel, vagy olyan imperiummal rendelkező magistratusokkal tárgyalt, akik nem léphették át fegyveresen a városhatárt, például a diadalmenetre készülő hadvezérekkel. Itt dőlt el a diadalmenet odaítélésének kérdése.
A templom előtt e Pyrrhosz elleni háború idején állították fel a „columna Bellicát”. Ennél az oszlopnál végezték el a hadüzenetek jelképes szertartását.
A templom magas podiumra épült, első lépcsőházzal rendelkező, hatoszlopos peripteros volt, azaz rövid oldala mentén hat, hosszanti oldala mentén kilenc oszlop vette körül a templomcellát. Építéstörténetéről nincs sok adatunk, de a Marcellus-színház építésekor ez az épület sem maradhatott érintetlen. Feltehetően egy Augustus-kori átépítés eredményeként az oszlopok részben márványból, részben travertinből készültek el. Ezt a templomot díszítette Appius Claudius Pulcher, a Kr. e. 79. év consulja, őseinek képmását ábrázoló pajzsokkal (clipeus), hogy hangsúlyozza az alapító nemzetség és Róma hadi dicsősége közötti kapcsolatot.
A templom hosszanti oldala mentén egy kétsoros oszlopcsarnok haladt végig, amelynek tartószerkezete részben peperino oszlopokból, részben íves téglapillérekből állt. Padlózata travertin lapokkal volt kikövezve. Funkciójáról nem sokat tudunk, lehet, hogy a Forum Olitorium porticusának része volt.
A középkorban ezen a templomon is lakóépületek épültek, az egyik az Albergo della Catena, amelyet a XIII. században építettek és fogadóként funkcionált. Nevét az odavezető utcát elzáró láncról kaphatta. Ezt az utcát is megszüntették az 1930-as évek ásatásai és rekonstrukciós munkái.
A másik a XIV. században épített, majd a XVI. században átépített Casa dei Vailati. Az utóbbiban szépművészeti gyűjtemény található. A templom maradványait az 1930-as években fedezték fel, amikor a Santa Rita templomot restaurálták.
© T. Horváth Ágnes