Aedes Divi Antonini et Divae Faustina

Magát az épületet többféleképpen is nevezik. Hol a megistenült Faustina, hol az isteni Pius, hol az isteni Antoninus, hol pedig az isteni Antoninus és Faustina templomának. A templomot 141-ben, nem sokkal imádott felesége, az id. Faustina halála után építette Antoninus Pius császár. Húsz évvel később, 161-ben Antoninus halála után aztán mindkettőjük isteni tiszteletének szentelték.

A templom a Via Sacra északi részén áll a Romulus templom és a Basilica Aemilia között a Regiával szemben. Az épület egy nagy tufa tömbökből készült alapzatra épült. Ennek építési technikája, az opus quadratum ugyan a korábbi időkre jellemző, ugyanis a Kr. e. VII–VI. században használták leginkább ezt a technikát, aminek titka az, hogy a hatalmas tömböket kötőanyag nélkül helyezték egymásra, s a saját súlya tartotta egybe. Eredetileg hétoszlopos prostylosa, azaz bejárat előtti oszlopsora volt.

Ennek márványoszlopai 17 méter magas és 1,45 m széles, Carrarában bányászott ún. Cipollino Apuano márványból készültek és korinthoszi oszlopfőkkel koronázottak. Az entablatura (azaz párkányzat) fríze griffekkel, kandeláberekkel és akantuszlevelekkel díszített. Eredetileg ez az egész szentélyt körülfogta.

Az architráv dedikációs felirata két lépcsőben készült. A korábban készült felirat ma a második sor:
„DIVAE FAUSTINAE EX S(enatus) C(onsulto)” , azaz „ az isteni Faustinának a senatus határozata alapján”


Ezt a feliratot toldották meg egy fölé írt sorral – valószínűleg egy fölé helyezett második gerendán:
„DIVI ANTONINO ET”, azaz „Az isteni Antoninusnak és”

Még szerencse, hogy a grammatika szabályai lehetővé tesznek ilyen toldásokat, ráadásul a rangsor megtartásával, s nem kellett „az egész cégtáblát átfesteni”.

A felirat további érdekessége, hogy megmaradt eredeti helyén, ami igen ritka, hogy egy ilyen feltűnő pogány feliratot nem távolítottak el a keresztény templommá történő átalakítás során. A homlokzatot ugyan átépítették, de az architráv és az oszlopok az eredeti helyükön maradtak.

A négyszögletű cella peperinónak nevezett márványból, azaz pontosabban egy világos színezésű földpátból készült. A peperino tömböket travertinnel borították, de ezeket az idők során eltávolították, ma már csak a borítás rögzítésére szolgáló nyílások láthatók. A tető egy része megmaradt eredeti formájában. A templomhoz vezető lépcsőből csak az alsó három eredeti, a többi rekonstrukció. A lépcsősor közepén látható a valamikori oltár félkörívének helye.

Az eredeti épület több pénzérmén is megjelent, ezek szobordíszeket is mutatnak, amelyekből a környéken párat megtaláltak. A töredékek közül az életnagyságúnál nagyobb Antoninus és Faustina szobor valószínűleg a szentélyben állhatott, s a IV. században távolították el onnan. Találtak néhány oszlopot, amik az eredeti tetőszerkezetet tarthatták, amit a pogányból keresztény szentéllyé való átalakításkor építettek át. A jelenleg látható tető a XIV. századból való.

A templom előterének ásatásai 1546-ban kezdődtek el, majd többször is újraásták a területet, így 1801-ben, 1810-ben, 1876-ban, 1885-ben, 1899-ben és 1900-ban is.

Az épület „szerencséje”, hogy a VII. vagy VIII. században keresztény igények szerint San Lorenzo in Miranda templommá alakították át. Ennek az átalakításnak első hiteles említése a XI. századból származik. A templomot azért ajánlották Szt. Lőrincnek, mert úgy gondolták, hogy ezen a helyen ítélték halálra. Az ajánlás „in miranda” részének magyarázata kissé bizonytalan, egyes elképzelések szerint a latin „mirare” csodálkozni igéből származik és arra a gyönyörű kilátásra vonatkozik ami a templom lépcsőjéről tárul a látogató szeme elé.

A templom ma az eredeti antik réteg fölött 12 méterrel áll. A keresztény templom jó állapotban őrizte meg a pogány templomot. Többször is felújították, a ma látható barokk oromzat – amit én ugyan személy szerint nem igen szeretek az antik romokon látni –, is egy ilyen szépészeti beavatkozás eredménye.

1429-ben vagy 1430-ban V. Márton pápa a templomot a Collegio degli Speziali-nak, a „Kémikusok és herbalisták szövetségének” ajándékozta. Ettől az időtől kezdve mint az egyetem „aromatoriuma” volt ismeretes. a Collegio Chimico Farmaceutico még napjainkban Szt. Lőrincet tartja patrónusának.

A templomot 1536-ban részben átépítették, aminek magyarázata, hogy elrendelték az antik templomot restaurálását. Ekkor az 1470-ben hozzáépített oldalkápolnát lebontották. Ezt azonban 1601–1602-ben, amikor Orazio Torriani parancsot adott rá, újra felépítették. A templom ásatásai 1801-ben kezdődtek el. Ma egyházmegyei templomként működik.

A templom általában zárva van a nagyközönség előtt, de csütörtökönként 10–12 között, ha szerencsénk van, látogatható. A Collegio Chimico Farmaceutico ma is régi céh-teremként használja, ahol a céh történetének számos relikviáját tartja. Ezek közül a legérdekesebb talán az a Raffellótól származó könyv, amely saját receptjeinek hiteles gyűjteményét tartalmazza. A templom meglátogatásakor ezt az aprócska múzeumot is tekintsük meg.

A templom történetéhez tartozó személyek:

Antoninus Pius ( polgári nevén Titus Aurelius Fulvus Boionius Arrius
Antoninus, akit Titus Aelius Hadrianus Antoninus néven adoptált Hadrianus )
138–161

Az Antoninus-dinasztia negyedik, de névadó császára. Ez a dinasztia nem volt igazán dinasztia, hiszen tagjai Commodustól eltekintve nem vérségi leszármazás, hanem adoptio (örökbefogadás) útján követték egymást. Ezért szokták az adoptált császároknak is nevezni őket, s a senatus-párti római történetírás terminusa szerint ők voltak az ún. „jó császárok”.

Antoninus Pius sem született császári családban, dél-galliai származású, többszörösen consulságot viselt ősökkel rendelkezett, aki maga is consul volt 130-ban, majd Hadrianus alatt szép karriert befutva Itália főbírója lett. Hadrianus, miután adoptált fia és örököse meghalt, őt fogadta örökbe 138-ban, ami tudatos utódkijelölési politikájának része volt. Az akkor már 52 éves Antoninus a császár nem sokkal később bekövetkezett halála után békésen lépett trónra, s egész huszonhárom évnyi uralkodására ez a békeszeretet volt a jellemző. A senatussal szembeni tiszteletteljes viselkedése miatt az a kissé szokatlan „Pius” (‘kegyes’) melléknevet adományozta neki. Ahol csak lehetett, fegyverek helyett tárgyalásokkal igyekezett megoldani a helyzetet. Sohasem hagyta el Itáliát, jótékony adományokat nyújtott a rászorulóknak, így folytatta Traianus kezdeményezését, az árva leányok neveltetését, akiket felesége után „Puellae Faustinae”-nek (Faustina leányai) nevezett.

Antoninus ugyan a békét kedvelte, de uralkodása idején azért akadtak fegyverrel kezelendő konfliktusok is, így Mauretaniában, Júdeában és Britanniában is. Ezek azonban nem voltak komoly és hosszan elhúzódó háborúk, a Pax Romana, a híres római béke nyugalmas korszakát élte a birodalom. A róla szóló elbeszélések olyan rózsás korszakot sejtetnek, ami túl szép, hogy igaz legyen.

A császár jellemének megítéléséhez csak két, számomra sokat mondó dolgot említenék meg. Az egyik, hogy kedvelte a filozófiát, a másik a praetorianus gárdának halála előtt kiadott utolsó jelszava: „aequanimitas” (‘együttérzés, méltányosság’).

Annia Galeria Faustina (idősebb Faustina)

Antoninus Pius felesége, Marcus Aurelius nagynénje és az ifjabb Faustina anyja. 110 körül lett Antoninus felesége és két fiút és két lányt szült neki, akik közül csak az anyja nevét viselő ifj. Annia Faustina élte túl, akit unokaöccséhez, Marcus Aureliushoz adott feleségül. A Historia Augusta léhaságának és szókimondásának felemlegetésével megkérdőjelezi ugyan a halála után istenné emelt hölgy jellemét, de ennek ellenére úgy tűnik, házasságuk boldog volt. Fiatalon, a negyvenes éveinek elején halt meg.

Szt. Lőrinc

258-ban vértanúságot szenvedett diakónus, aki kapcsolatban állt a szintén vértanúvá lett Sixtus pápával. Az egyház vértanúságának napjáról augusztus 10-én emlékezik meg. Egyike a római egyház leginkább tisztelt szentjeinek. Halála és mártíromsága körül számos történet kering, a legismertebb azonban az, amely elmeséli, hogy amikor letartóztatták, a bíró első kérdése az egyház kincseire vonatkozott. Hallották ugyanis, hogy Sixtus pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc a bírótól három napot kért, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a három nap letelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és így szólt a bíróhoz: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!”

A bíró úgy hitte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak. Mint sok más vértanúnak is, a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet: ,,Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!” A szent válasza így hangzott: ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Ekkor pedig hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. Szent Ambrus elbeszélése alapján, ahonnan a szent története leginkább ismertté vált, Lőrinc a rómaiak által annyira becsült férfias erények megtestesítője lett, aki az erőszakos haláltól sem riadt vissza, és erősebbnek bizonyult a halálnál. Ezt tükrözi Lőrinc halálának leírása is: rostélyon égették meg, és ő a lángok között így szólt a hóhérhoz: ,,Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és egyél belőlem!” Így halt vértanúhalált, a hívő nép pedig később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat ,,Lőrinc könnyei”-nek nevezte el.

© T. Horváth Ágnes

Share This

A webhely sütiket (cookie - kis méretű szöveges file-ok) használ a szolgáltatások biztosításához és a látogatottság elemzéséhez szükséges adatok gyűjtéséhez, amelyet Ön az oldal használatával elfogad. További információ

Tájékoztató a cookie-k használatáról Mi a cookie (azaz süti)? A cookie-k (sütik) kisméretű, szövegből és számból álló fájlok, amelyeket a böngészés során a weboldal kiszolgálója helyez el az Ön számítógépén. A cookie (süti) önmagában semmilyen módon nem képes az Ön azonosítására, kizárólag az Ön gépének felismerésére alkalmas. Milyen célt szolgálnak a cookie-k? A cookie-k az Ön számítógépén tárolásra kerülnek, és lehetőséget biztosítanak egyes adatainak lekérdezésére, az Ön internethasználatának nyomon követésére. A cookie-kat abból a célból kezeljük, hogy többet tudhassunk meg a weboldal látogatóinak információhasználati szokásairól, amely információkat a weboldal tartalmi és funkcionális fejlesztésére használunk, biztosítva a weboldal jobb használhatóságát. A cookie-k alapján meg tudjuk állapítani, hogy hányan látogatták meg a weboldalt, hány új látogató van, és a látogatók mely oldalakat nyitották meg. A Weboldal független látogatottsági és egyéb webanalitikai adatainak kinyerése érdekében a Szolgáltató igénybe veszi a Google Analitycs szoftvert. A Google Analitycs is cookie-kat használ.

Bezárás