A jelenleg látható Curia történetileg több előzménnyel rendelkezik. Története még abba a korba nyúlik vissza, amikor az egykori mocsár az etruszk királyok alatt Róma nyilvános életének központjává, a politikai gyűlések, bírósági tárgyalások és a hivatalok helyszínévé vált. A korai időkben a politikai élet a piaci bódék mellett még meglehetősen szűk térben mozgott, egy kb. 70 m hosszú és ugyanilyen széles téren, a Comitiumon zajlott. Itt állt a senatus tanácskozó terme, itt mondták el az államférfiak híressé vált beszédeiket, itt volt az idegen követek várakozó-, és a szenátorok gyülekező helye. A Forumon emelt épületek közül a legfontosabb a Curia, az állam végrehajtó hatalmát képviselő senatusnak az épülete volt. Ebből három is volt az idők során.
23a Curia Hostilia
A legendás római király, Tullus Hostilius (672-616) nevéhez fűződik az első Curia felépítése. Ez eredetileg a korai királyok székhelye volt, akik a vallásos szertartásokat ugyan gyakran a Regiá-ban tartották meg, de a Curia máris az állami élet szakrális központja volt. Később a Pontifex Maximus tartózkodási helyévé lett, végül a senatusnak, a királyok tanácsadó testülete gyűléseinek adott helyet. Létezésére első adat egy Kr. e. VI. század közepi cippus felirata. A Kr. e. VI. század után egy oszlopokkal körülvett trapezoid alakú épületet alakítottak ki ezen a helyen. A III. század után ezt még megtoldották egy U alakú oltárral is. Kr. e. 263-ban az oldalán megörökítették M’. Valerius Messala karthágóiak feletti győzelmét (Tabula Valeria). A mai állapotában Kr. e. 50 óta a helyén a Lapis Niger található.
23b Curia Cornelia
A római senatus ülésterme volt Kr. e. 80–50 között. A Comitium részét képezte ez is, a Curia Iulia mellett állt. Amikor a Curia Hostilia kicsinek bizonyult, hogy a sullai reformokkal 600 fősre bővített senatust befogadja, 80-ban Sulla kibővíttette és átépíttette a Curáiát. Ez az épület Kr. e. 50-ben a P. Clodius Pulcher halotti máglyájából keletkező tűzben leégett, s Sulla fia, Faustus építtette újjá. Ennek ellenére Kr. e. 44-ben valószínűleg lerombolták, vagy átépítették és Felicitas szentélyévé alakították át akkor, amikor felépítették a Curia Iuliát és ide helyezték át a senatus üléseit. Ma semmilyen maradványa nem látható.
23c Curia Iulia
A Forum Romanumon a politikai gyűlések színhelyén, a Comitium-on áll ma is Septimius Severus diadalíve és a Basilica Aemilia között a Via Sacra és Argiletum találkozásánál. A Curia Iulia immár a harmadik Curia, amely otthont adott a senatus tanácskozásainak. A hagyomány ugyan úgy tartja, hogy Numa Pompilius uralkodása alatt épült Kr. e. 715-672 között, de valójában akkor, amikor Caesar megépíttette Kr. e. 56-ban a Forum Iuliumot, új Curiát is emeltetett, ahová átköltöztette a senatust a régi Curia Corneliából. Talán egy régebbi, Kr. e. 148-ban leégett, majd azonnal újjáépített épületet alakított át erre a célra. Ezt, vagy egy új épületet alakított ki Caesar a tanácskozások színhelyéül, s alig készült el, Kr. e. 36-ban Cn. Domitius Calvinus már ismét újjáépíttette.
A 42-29-ig tartó építkezés során Augustus is épített hozzá egy porticust, amit Chalcidicumnak neveztek. Kr. e. 29-ben Augustus itt helyezte el Victoria oltárát, amelyen minden senator köteles volt áldozatot bemutatni.
Kr. u. 64-ben Róma égésekor ismét elpusztult, majd Domitianus újjáépíttette, valószínűleg még 96 előtt. 283-ban Carinus katonacsászár idején az egész Forum ismét leégett, ekkor a Curia Iulia teljesen összeomlott, de röviddel a tűz után Diocletianus és Maximianus felépíttette azt az épületet, amelynek maradványai ma is láthatók. 357-ben Constantinus elrendelte a Victoria-oltár eltávolítását a Curiából, amit 362 körül, Iulianus Apostata uralkodása idején visszavittek az ülésterembe. Ezután a római pogány arisztokrácia és a keresztény püspök, Ambrosius nagy vitája következtében előbb 382-ben Gratianus rendelkezése szerint az oltárt elvitték, majd 392-ben ismét visszavitték a Curiába. Véglegesen I. Theodosius idején, 394-ben távolították el, s ezzel Ambrosius jelképesen is kivívta a pogányság feletti végső győzelmet.
Az épületet 410-ben elfoglalták és lerombolták Alarich gótjai, majd két évvel később a praefectus Urbis Romae, Annius Eucharius Epiphanius újjáépíttette. 630-ban Honorius pápa átalakíttatta Szt. Hadrianus templomává. Ebből az időből bizánci stílusú festmények maradtak fenn. Egyházi építményként való használata biztosította fennmaradását. Többször is restaurálták, így 1229-ben és 1654-ben is.
A téglafalú épület alsó részét eredetileg márvány borította, a felsőt pedig stukkódíszítéssel látták el. Eredetileg 18×27m nagyságú négyszöges alaprajzú, amit Vitruvius leírásából is ismerünk. Az épület sarkai túlnyúlnak a homlokzat síkján, s egy tetőre vezető lépcsősort rejtenek. A tető eredetileg lapos volt, mai állapota modern rekonstrukció, ami nem felel meg az eredetinek. Az ajtó másolata a Diocletianusénak, az eredeti a San Giovanni di Laterano templomba vitte át annak építésekor, 1660-ban Barromini.
Az épület egyetlen fényforrásai a bejárati ajtó fölött található hatalmas ablakok. A belső tér két oldalán lépcsőzetesen elhelyezett ülések voltak, amelyeken 300 senator foglalhatott helyet. A terem hátsó részén két ajtó között a princeps senatus podiuma található.
Az épület feltárásai során 1900-ban Boni restaurálta a padlózatot, ez látható ma is, majd 1935 és 1938 között lebontották az épület jó részét és a IV. századi formájában újjáépítették, felállították a senatori ülőhelyeket, s az eredeti bronz ajtók másolataival díszítették. A Curia épületében látható az anaglypha, vagy más néven plutei Traiani, annak a mellvédnek két darabja, amely eredetileg egy, a Forumon álló szónoki emelvény dísze volt, s melynek faragványai Traianus Forumot is érintő aktuális reformjairól mesélnek.
© T. Horváth Ágnes