M.Aemilius Scaurus háza

Egyike a Forumon álló magánházaknak. A ház a Via Sacra és a Via Nova közötti keresztúton áll a Vesták házának keleti végénél. Ma csak romjai láthatók.

Hogy pontosan melyik Scaurus háza volt, nehéz eldönteni, ugyanis apát és fiút az útikönyvek egyaránt gyanúba vesznek. Amennyire tőlem telt, megnéztem egy-két kortársat, s úgy tűnik, inkább a fiú építtette. Cicero ugyanis elmeséli, hogy Scaurus lebonttatta Cn. Octavianus házát, amikor elhatározta, hogy sajátját megnagyobbíttatja. Ez Kr. e. 74-ben történt. Ezt négy, a márványbányáiról híres attikai Hymettosból származó márványoszloppal díszítette. Az oszlopokat eredetileg Scaurus 58-ban aedilisként azért hozta Rómába, hogy egy ideiglenes színházat díszítsen vele. Rómának ekkor még nem volt színháza, ha a szükség úgy hozta, ideiglenes épületet húztak fel. Ezeket a színházakat fából hevenyésztek az ünnepek alkalmával, de rendkívüli fényűzéssel díszítették. A Marcus Aemilius Scaurus által építtetett 80.000 ember számára adott helyet, s ezt 360 oszlop és 3000 bronzszobor állt három emeletén. A szobrok sorsáról nem tudunk, az oszlopok a későbbiekben aztán Marcellus színházának díszeiül szolgáltak egészen Kr. u. 42-ig. Ebből a 360 oszlopból választott négyet saját házának ékesítésére is. (Ugyan egyes források szerint az összeset rázsúfolta a házára, amit mérhetetlen pazarlása beszédes megnyilvánulásaként tartanak számon.) Irodalmi berkekben háza műkincseirol volt híres.

Később a házat eladta Publius Clodiusnak, a köztársaság egyik politikai kalandorának, 15 millió sestertiusért. (Ez akkora összeg, hogy akár az összes oszlop is rajta lehetett.)

Az épületet késobb Caecina Largus birtokolta, ugyanúgy, mit a Crassusét, amiből az következik, hogy ezek közel lehettek egymáshoz.

Nézzük hát a családot, hogy megismerkedjünk ennek a híres háznak a lakóival!

Marcus Aemilius Scaurus id.

Valamikor Kr. e. 163 táján született és Kr. e. 88-ban halt meg. Egyike volt kora legnagyobb politikusainak.

Egy elszegényedett patricius családból származott. Hogy eltartsa a családját, apja szénkereskedésbe kezdett. Maga Scaurus elutasított mindenféle kereskedelmi tevékenységet és belevetette magát a politikai életbe. Gyorsan felemelkedett e politikai ranglétrán. Politikai karrierjét katonai tribunusként kezdte a hispaniai provinciákban. Ezután aedilis curilis lett, akinek a nyilvános játékok megrendezése volt a gondjaira bízva, majd a praetorság következett. Kr. e. 115-ben Marcus Caecilius Metellusszal együtt consullá választották, s az Alpok környéki törzsek többek között a ligurok ellen sikereket ért el Galliában, s ezért diadalmenetet szavaztak meg neki. Még ugyanebben az évben a két hivatalban lévő censor, Lucius Caecilius Metellus Diadematus és Gnaeus Domitius Ahenobarbus egyhangúan princeps senatusnak, a senatus elnökének jelölte.

Ebben a tisztségében gyakran tárgyalt külfölden az idegen királyokkal. Ugyan Cicero szerint a feddhetetlen államférfi mintaképe volt, de a Iugurta-elleni háború idején hírlett, hogy a politikai kalandor numida király őt is megvesztegette. Kr. e. 109-ben Marcus Livius Drususszal censorrá választották. Ebben a tisztségében rendelte el a Via Aemilia Scaura megépítését Genava (Genua) és Tortona között, valamint jó néhány híd helyreállítását. Ezek között volt a Via Aemilia mentén a Róma nyugati irányú védvonalához tartozó, újonnan épített Pons Milvius, ami mellett majd Constantinus a kereszt jegyében nyer csatát néhány századdal később. Ő volt az a censor is, aki kiszáríttatta a Trebia környéki mocsarakat. Kr. e. 104-ben Róma gabonaellátásának felelőse lett. Ez igen felelősségteljes megbízatás volt és csak a legmegbízhatóbb személyekre osztották ki, hiszen az egész római nép jóléte függött hivatalától.

Scaurus egész politikusi pályája alatt a senatus konzervatív irányzatának a vezéregyénisége volt. Kitűnő szónok volt, három könyvben megírta önéletírását, ennek részletei a mai napig fennmaradtak.

Második felesége az a Caecilia Metella Dalmatica volt, aki aztán később Lucius Cornelius Sulla harmadik felesége lett. Házasságukból két gyermek született. Fia, az ifjabb Marcus Aemilius Scaurus a triumvir Pompeius Magnus közeli barátja volt. Korán közéleti szerepet vállat, mint fiatal ember bevádolta Cn. Dolabellát. A harmadik mithridatési háborúban Pompejus quaestora volt. Miután hosszabb ideig volt Júdeában és Syriában, aedilis lett s mint ilyen rendkívül pompás játékokat rendezett. Id. Plinius leírja, hogy az általa rendezett játékokon láttak először a rómaiak vízilovat. Kr. e. 56-ban, amikor Szardíniából, ahol praetor volt, visszatért és a consulságra kívánta magát jelöltetni, zsarolással vádolták meg, de Cicero ekkor szerencsésen védelmezte, azonban a második vádra, már elitéltetett. Száműzetésbe ment s azután nyoma veszett, s a petrai király elleni háborúban ölték meg. Haláláról a Holt tengeri tekercsek is megemlékeznek..

Nővére, Aemilia , Cnaeus Pompeius felesége volt, annak a Pompeiusnak, akinek házát fivére sajátja építéskor lebontatta. (Az id. Aemilius Scaurus felesége, bár nevük igen hasonló, nem azonos azzal a Caecilia Metellával, akinek a sírja a Via Appia Antica egyik látványossága, ugyanis ő Q. Metellus Scipiónak, az 52. consulának a lánya volt.)

© T. Horváth Ágnes