Basilica Maxentii vagy más néven Basilica Constantini (Maxentius basilica vagy más néven Constantinus basilica)
A Forum legkésőbb épült és egyben legnagyobb basilicája, amiért Basilica Novának is nevezték. A Forum Romanumon az utolsó a nem egyházi célra épült bazilikák között. És itt álljunk meg egy pillanatra! Az antik basilica, vagy ahogyan ma használjuk: bazilika, eredetileg építészettörténeti fogalom. Eredendően olyan közcélra épített épület volt az antik Rómában, amelynek főhajóját egyik, esetleg mindkét oldalán félköríves boltozatos apszis zár le, két oldalán mellékhajó alakul ki az oszlopsorokkal elválasztott térből, amit tárgyaló- vagy gyűlésező teremként használtak.
Ezt a formát vette át aztán a keresztény templomépítészet, az eredetit némiképp átalakítva azzal, hogy mellékhajót már nem csak a főhajó hosszanti, de időnként a rövidebb oldalon is képeztek, s kiegészült az épület a narthexszel, a keresztény templomok bejárat előtti oszlopos előcsarnokával és az ablakokkal ellátott oldalkarzattal is.
Az építészettörténeti fogalom később egyháztörténetivé vált, amikor bazilikának – az építészeti megoldást már némiképp figyelmen kívül hagyva – azokat a templomokat nevezték, amelyek a pápától bizonyos kiváltságokat kaptak.
Visszatérve a mi középületünkhöz, ez a legimpozánsabb rom az egész Forumon. A Via Sacrán Venus és Roma temploma, illetve Romulus temploma között áll. Építését 308-ban Maxentius kezdte el, s 312 után Constantinus fejezte be, miután legyőzte Maxentiust a Pons Milvius melletti csatában.
Az épület a Forumon hasonló célra emelt társaival együtt a kereskedelmi és az adminisztratív ügyek lebonyolítását szolgálta. Ugyanakkor kiemelkedett korábbi társai közül annyiban, hogy ez adott otthont a praefectus Urbis Romae, azaz Róma városi praefectusa hivatalának. A praefectus Urbis Romae már nem csupán a város kormányzója ekkor, hanem a késő római császárság legmagasabb rangú közhivatalnoka, amely a köztársaság kori consuli méltósággal volt nagyjából egyenértékű.
Ugyanide, az északi hajóba helyezték át a Curia Iuliából a Secretarium Senatust, a senatori „hivatali titkárságot”.
A basilica helyéül a Veliát, az Esquilinust a Palatinusszal összekötő dombocskát választották. A latin íróktól tudjuk, hogy a Velián volt korábban a Horrea Piperatica vagy Piperataria („Bors-raktár”), az Egyiptomból és az Arab-félszigetről érkező bors- és fűszerkereskedés központja, ami még a Flaviusok idején, Domitianus császár alatt épült ki. Ez aztán Commodus alatt leégett, s néhány elszórt darabja, ami különböző korokból származik keveredett a Maxentius bazilika romjaival.
Ugyanezen a helyen volt a penates publici szentélye, amit aztán az építkezés miatt áthelyeztek. (A penates a család védőszellemei, akik a vagyon gyarapodásáért felelősek. A penates publici az állam gyarapodásáért felelős szellemek szentélye. Szoros kapcsolatban állnak a laresszel, a család másik védőszellem-csoportjával és Vestával.)
Az épület mellékhajóit a régi építészeti megoldásnak megfelelően még dongaboltozatok fedik, főhajóját azonban keresztboltozatokkal látták el. A keresztboltozatnak a két falon nyugvó dongaboltozattal szemben az az előnye, hogy elég csupán négy sarkán pillérekkel alátámasztani, hiszen az épület tetőzetének terhét, a belső feszültségeket így a boltívek, illetve az erővonalak a négy alátámasztási pontba vezetik. Ez a megoldás egyáltalán nem volt jellemző a korábbi basilicákra, amelyek egyetlen síkkal záródó tetőszerkezettel rendelkeztek. A keresztboltozatos fedés a thermák jellegzetes építészeti megoldása volt, onnan vették át és alkalmazták mint a nagyobb tér áthidalására képes építészeti megoldást. Merész ötlet volt, hogy a pl. Caracalla thermáiból ismerős központi, apszisos, keresztboltozatos csarnokot elkülönítették, és szabadon álló építménnyé alakították át.
A hatalmas, kelet-nyugati tájolási épület megmaradt három hatalmas íve impozáns építészeti megoldásaival azonnal magára vonja figyelmünket. Eredetileg 100 X 65 méteres alapterületen feküdt, ami egy központi hajóra, mellékhajókra és a keleti részen, ahol az eredeti bejárat volt egy atriumra tagolódott. A középső hajó 80 X 25 méteres teret foglalt el, a tetőszerkezet legnagyobb magassága 35 méter volt, amit 8 darab, 14,5 m magas proconnesio márvány korinthoszi oszlop támasztott alá. A fényt biztosító hatalmas ablakoknak csak csekély töredéke maradt fenn.
A padló színes, mintákat alkotó márványból készült, a Pantheon padlózatával hasonlóan.
A falak építési technikája az opus latericium, vagy más néven opus testaceum, ez a Kr. e. I. századtól kezdve használt, téglakonstrukció, amit a császárság egész idején általánosan alkalmaznak a nagy császári épületek, mint pl. a császári thermák építésénél. Ez bármilyen masszív és maradandó építészeti megoldás, de a téglafalak felülete bizony csúnyácska, ezért eredetileg márványborítással látták el.
A boltozatok opus caementicum vagy opus testacaem, azaz az antik „betonozási” technikával készültek, ami a malterbe kevert zúzott kővel történt kitöltési technika. Megépítették a tartóelem vázát, általában téglából, s az üregeket ezzel a betonszerű kötőelemmel töltötték ki.
Ez sem mutatott valami jól, mint ahogyan a mi betonépületeink is meglehetősen csúfak, ezért a széphez szokott rómaiak márvány-, illetve ebben az esetben eredetileg stukkódíszítéssel láttak el. A tető bronz lemezekkel volt borítva.
A bejárat eredetileg keletről nyílt, a régi Via Sacra egy mellékutcájából a Venus és Roma temploma mögött. Ez egy megnyújtott atriumba nyílt, ami a főhajóba vezetett, ahonnan a mellékhajók öt kapun keresztül voltak megközelíthetőek. Az épület nyugati vége egy 20 méter átmérőjű apszissal záródik, ahol Maxentius hatalmas méretű ülő szobrát helyezték el. Ezt később „természetesen” felcserélték Constantiuséval. Ez egy ún. acrolith szobor volt, aminek az a jellemzője, hogy a fej, a kar és a láb márványból, a ruházat más anyagból készült. A szobor maradványait 1486-ban találták meg az apszisban.
Constantius nem csak a szobrot cseréltette ki, hanem megváltoztatta az akkor még befejezetlen bazilika építészeti tervét is. A déli oldalon egy másik bejáratot is nyitott közvetlenül a Via Sacrára, ahová egy négy porfír oszloppal díszített porticusból a Via Sacra és a Velia magasságát áthidaló hatalmas lépcsősor vezetett le.
A bejárat hatalmas háromszárnyú kapuval nyílt a déli hajó középső részébe. Ezzel a bejárattal szemben egy, az eredeti déli apszisnál kisebb apszist is hozzátoldottak az épülethez. Itt magának Constantinusnak a szobrát helyezték el, az épület többi részében pedig Constantinus családjának és tisztjeinek szobrai álltak. A IV. századtól a bazilika a város legfontosabb középületévé vált. Ez a központi rész volt a praefectus Urbis Romae székhelye.
Az eredeti épületből csak az északi rész négy boltíve maradt meg, de ezt is megfosztották minden díszítésétől. A déli rész boltívei és a főhajó valószínűleg a 847-es földrengésben omlottak össze. Megmaradt viszont a padlózat jó része, s ezen világosan kirajzolódnak alapvonalai ennek a nagyszerű építménynek.
Constantinus itt állt hatalmas szobrának maradványai ma a Palazzo dei Conservatoriban láthatók a Capitoliumon. A főhajó oszlopaiból egyet V. Pál pápa a Santa Maria Maggioréba vitetett 1613-ban. A többi oszlop maradványai eltűntek a római építkezések bugyraiban. A tető bronz borítását a Szt. Péter székesegyház építésénél használták fel.
A basilica romjai, bár a Forumon áll, legjobban a Palatinusról vagy a Via del Fori Imperialéról tekinthető meg.
Maxentius, Marcus Aurelius Valerius (306–312)
Diocletianus társcsászárának, Maximianusnak a fia. Ellenségei szerint fattyú volt, bár ezt inkább csak későbbi politikai szerepe miatt sütötték rá. Annak ellenére, hogy a tetrarchia idején senatori rangot kapott, semmivel sem támogatták sem katonai, sem politikai előmenetelét. Amikor Diocletianus lemondatta társcsászárát és a birodalmat új császárok vezetésére bízta, nem nevezték ki Caesarnak. Ezt erősen nehezményezve Maxentius lázadást robbantott ki Rómában. A praetorianusok támogatta lázadást mindössze három katonai tribunus vezette, de hamarosan megnyerték Itália támogatását. Abban reménykedett, hogy a rangidős Augustus, Galerius elismeri hatalmát, de rosszul számított, Galeriusnak mi sem hiányzott jobban, mint a már korábban megfékezett erős praetorianus gárda újbóli felélesztése, ezért erősen szembehelyezkedett Maxentiusszal, s felszólította társcsászárát, II. Severust, hogy buktassa meg Maxentiust. 
De sem ő, sem maga Galerius nem tudta Rómából kimozdítani az időközben magát Augustusszá kinevező bitorlót. Nem sikerült ez a fiával szembeforduló Maximianusnak sem, ezért a carnuntumi császártalálkozón Maxentiust közellenséggé nyilvánították. A nyugati birodalomrész politikája kezdett kaotikussá válni. Maxentius apja halála után mélyen hallgatott ellenséges viszonyukról, s két volt császár utódjaként, részben mint Maximianus fia, részben mint I. Constantius rokona kívánta legitimizálni trónigényét. Ez utóbbi viszont a sógora, I. Constantius fia, a későbbi I. Constantinus számára a háborúskodásra felhívó üzenetet jelentette. És Constantinus felvette a kesztyűt. Rossz pozícióból, hiszen négyszeres túlerővel kellett megküzdenie, nyerte sorra katonái fegyelme és harcértéke, valamint saját hadvezéri képességeinek köszönhetően a csatákat. A döntő összecsapásra a Via Flaminián a Pons Milvius mellett került sor. A keresztény történetírók szerint itt jelent meg neki a kereszt jele, s nyerte meg azt a csatát, mely kezdetét jelentette a keresztény római állam kiépítésének. Maxentius rövid életű ellencsászársága alatt minden eszközzel igyekezett megnyerni magának Rómát.
Türelmes volt a keresztényekkel szemben, de erősen támogatta a római hagyományokat is. Fia a Romulus nevet viselte, s neki szentelték 309-ben bekövetkezett halálakor a Forumon álló templomot. A Basilica Nova mellett hatalmas épületegyüttest emeltetett a külvárosban. Ez egy császári villából, egy cirkuszból és egy családi mauzóleumból állt. Maxentiusnak kiváló, szellemes megoldásokban bővelkedo építészei voltak. A villát ugyan még nem tárták fel, alig valamire következtetünk néhány maradványból, ami Herodes Atticus villájának romjai is lehetnek. A cirkusz 15000 embernek adott helyet. A cirkusz egyik hatalmas oszlopa ma a Piazza Navonán áll. A kupolás, kör alaprajzú mauzóleum a Pantheonhoz hasonló építészeti megoldásokat alkalmazott, bár minden oldalról rá lehetett látni és zártabb, összefogottabb építészeti egységet alkotott, mivel az előcsarnok szélessége és a rotunda átmérője azonos volt.
© T. Horváth Ágnes