A nagy felirat, amely Lucius Caesarhoz szóló ajánlás, a Gaius és Lucius Caesarnak ajánlott porticus délkeleti sarkánál található. Az isteni Augustus fiának, Lucius Caesarnak, a consul-jelöltnek, a princeps iuventutisnak ajánlja Kr. u. 2-ben az épületet. Egy ehhez hasonló, Caius Caesarhoz szóló ajánlás töredékével együtt eredetileg nem a mai helyén, a porticuson állt, hanem az ún. Parthus diadalívről származik, aminek a két fiú halála után változtatták meg a feliratát. Ez a diadalkapu a Via Sacrán a Basilica Aemilia és az isteni Caesar temploma között ívelt keresztül, de a felirattöredékeken kívül mára más emléke nem maradt. Ezt sem Luciusnak emelték, hanem Augustusnak, és azt a parthusokkal szembeni sikeres védekezést volt hivatva ünnepelni, amely Crassus carrhaei veresége után már veszni látszott. Augustus nagylelkűen lemondott saját parthus győzelméről, s átíratta a feliratot unokái tiszteletére.
Az emlékhez kapcsolódó történelmi személyek:
Gaius Iulius Caesar (Kr. e. 20– Kr. u. 4.)
M. Vipsanius Agrippa és Iulia fia, Augustus unokája. A császár Kr. e. 17-ben testvérével együtt adoptálta, mert utódjául szemelte ki őket. Tizenöt évesen beválasztották a senatusba. Kr. u. 1-ben consulságra jelölték és megkapta a princeps senatus („a senatus elnöke”) mintájára a princeps juventutis („az ifjúság vezetője”, szó szerint: ‘első az arisztokrata ifjúság soraiban) megtisztelő címet. Ez a cím eredetileg az arisztokrata ifjak lovasversenyének, a transvectio equitum vezetőjének a címe volt, később így nevezték az ígéretes ifjakat, s ebből alakult ki a trónörökösök megnevezése, ami bár a római titulaturából Gratianus és II. Valentinianus császárok után már nem mutatható ki, de a mai napig használatos a juventutis elhagyásával a világ számos nyelvében. Gaius később proconsuli megbízatással Parthiába ment, ahol tárgyal az uralkodóval. Kinevezett Arménia élére egy bábkirályt és ugyanitt levert egy lázadást. Egy ostrom során halálos sebet kapott, de csak tizennyolc hónappal később, útban Róma felé halt meg.
Lucius Iulius Caesar (Kr. e. 17–Kr. u. 2.)
Agrippa és Iulia második fia volt. Kr. e. 17-ben őt is adoptálta Augustus, s ugyanúgy tizenöt évesen lett tagja a senatusnak, mint fivére, ugyanúgy megkapta a princeps juventutis megtisztelő címet is. Kr. u. 2-ben Hispaniába menet Massiliában (Marseille) halt meg, Gaiust hagyván Augustus egyedüli lehetséges utódjául.
Miután mind Gaius, Mind Lucius meghalt, Augustus kénytelen volt adoptálni és utódjául jelölni Livia fiát, Tiberiust.
Kettejük halála után Rómában és a birodalomban számtalan épületet ajánlottak az emlékükre. (Ezek közül az egyik a 19. szám alatt lévo porticus.)
© T. Horváth Ágnes