A népgyűlés szónokainak emelvénye, amelyet Caesar állíttatott jelenlegi helyére.
Ezt a szónoki emelvényt a történelem során sokszor újjáépítették és áthelyezték. A Császári Rostrának nevezett változat magán viseli Caesar , Augustus, Septimus Severus és utolsó helyreállítója, Junius Valentinus munkálatainak nyomát.
A Rostra áthelyezésének terve először Caesar fejében fogalmazódott meg. Tervét Augustus fejezte be. Az épület testét alkotó hatalmas fal barna tufából készült. Ennek csak a legalsó rétegei őrződtek meg eredeti formájukban, kivéve az építmény északi sarkát, melynek tömbjei egy fölső rétegben feküdtek.
A fal nagy része azonban 1904-ből származó restauráció eredménye. A Rostra alsó részét márvánnyal borították, melynek felsőbb régiói – már a bevett szokásnak megfelelően, a rómaiak ellenségeitől elvett hajók bronz orrdíszei díszítettek. Ezeknek ma csak a rögzítésükre szolgáló párosan szerkesztett lyukak őrzik az emlékét.
A homlokzatot egy márvány korlát vette körül. A Rostra képét a Constantinus diadalív jobb kéz felőli árkádjának domborműve is megörökítette. Ebből világosan látszik, hogy a korlát középen nyitott volt, valószínűleg egy lépcsősor vezetett fel eddig a Forumról.
A Rostra háta mögött öt fogadalmi oszlop állt. Egy magasabb középen, ezen Iuppiter, Diocletianus császár patrónusának szobra állt. A többire az Augustusok és Caesarok, a tetrarchia császárai kerültek, amikor Diocletianus először látogatott Rómába Kr. e. 303-ban, hogy megünnepelje saját uralmának huszadik (vicennalia), és a tetrarchia tizedik (decennalia) évfordulóját.
Számos fogadalmi szobor és oszlop is látható ezeken kívül a sarkokon és a homlokzaton. Kettőnek az alapzata megvan, Stilicho tiszteletére állították fel őket az V. század elején. Ezeket az 1539-es ásatások hozták a felszínre. Az oldalakon lévő korlát közepére Traianus korában márványtáblákat helyeztek.
A Rostra meglepően hosszú és nagy. Sokkal hatalmasabb annál, mint amekkora egyetlen szónoknak szükségeltetik. Egy ekkora helyen elvész egy ember. A Traianus domborművek is azt mutatják, hogy sokkal inkább a császár és teljes kísérete számára alakították ki. Hivatalos és ünnepélyes állami események színhelyéül szánták. Ezek közül kettőről biztosan tudjuk, hogy a Rostrán zajlott, az egyik 66-ban történt, amikor Nero itt fogadta Tiridates parthus királyt. Domitius Corbulo, a császár hadvezére vezette fel a királyt, hogy az a római imperator kezéből átvegye koronáját. A fogadás káprázatos lehetett, Nero 800 000 sestertiust költött rá. A másik ilyen esemény Pertinax császár halotti szertartása volt, amit a szemtanú Cassius Dio leírásából ismerünk.
Septimius Severus idején, amikor a császár diadalívét felállították, a Rostrát alaposan átépítették. Valószínűleg közvetlenül a diadalív felől lehetett feljutni az emelvényre, aminek az északi részén a hátsó részébe egy háromszög alakú hátsó udvart vágtak. Ennek az udvarnak a nyugati oldala ívelt volt és vörös márvánnyal díszítették, míg a pilléreket afrikai márvány ékesítette. A modern időben újra beépített táblák közül néhányban látszik a bronz díszek rögzítésének helye. A diadalív felőli részt lebontották és a hátsó udvart egyszerű kerítéssel vették körül.
A Rostra meglehetősen késői korban épült homlokzata szegényes téglaépítmény, amin szintén láthatók a hajóorrok számára kialakított lyukak.
© T. Horváth Ágnes