Obeliscus Vaticanus
Ez Róma második legnagyobb antik obeliszkje, s talán ennek van a legregényesebb története.
Általánosan is, mert, hogy Caligula hozatta Rómába 37-ben vagy 40-ben Hieropolisból. Anyjától, Agrippina maiortól hatalmas kertet örökölt a Vaticanuson, ahol saját szórakoztatására circust építtetetett (Circus Gaii et Neronis vagy Circus Vati-canus), és ennek a középsövényén, a spinán állíttatta fel ezt az oszlopot. Ez a circus a mai Szt. Péter katedrális alatt található.
A vörös gránit oszlop 25,37 méter magas és megközelítőleg 327 tonna (körülbelül 1 000 000 római font). Nincsenek rajta hieroglifák, így nem tudjuk, hogy ki állíttatta fel eredetileg. Több eset is lehetséges, elképzelhető, hogy az obeliszket megrendelő fáraó még elkészülte előtt meghalt, és utódja nem kívánta felállíttatni, de az is, hogy római megrendelésre készült. Egyes források szerint Assuánban készült II. Amenhotep idején (Kr. e. XIX. század) és a heliopolisi Amon templom pylónján állt. Más kutatások alapján ismeretlen helyről szállították el Alexandriába és a Forum Iulianumon, Caesar ottani forumán állították fel Octavianus parancsára. Megrendelője Caius Cor-nelius Gallus, Augustus egyiptomi helytartója volt. Innen Claudius császár vittette Rómába egy Plinius leírásában fennmaradt speciálisan megépített hajón, aminek hossza mintegy 100 méter, szélessége 10 méter volt. Ez volt a hajó első és egyetlen útja, ugyanis miután leszállította rakományát, Claudius telerakatta kővel és elsüllyeszttette az ostiai kikötőben. Ez lett a kikötő bejáratát jelző világítótorony alapja. A mesében az a szép, hogy a kikötő legújabb ásatásai megerősítik Plinius leírását.
Caligula ezután felállíttatta a circusban és egy latin feliratos alapzatot kapott. Ennek alapján az obeliszket a császár elődjei, Augustus és Tiberius dicső tetti megörökítésére ajánlotta. A felirat két szemközti oldalon ismétlődött, hogy a circus nézőközönsége mindkét lelátóról értesüljön erről a tényről.
A kerteket aztán Nero örökölte. Uralkodásának 10. évfordulóját (decennalia) 64. október 13-án ünnepelte. Ebből az alkalomból a nagy tűzvész bűnbakjaivá tett keresztények közül sokat kivégeztetett ebben a circusban. Ekkor halt vértanú-halált Péter apostol, akinek testét a dombon átvezető via Cornelia melletti temetőhelyen temették el.
A circus hamarosan pusztulni kezdett, fa lelátói ledőltek, csak a két végét lezáró falak és az obeliszk maradt állva. Caracalla ide építtette meg családi mauzóleumát, egy 34 méter átmérőjű, kerek, kupolás épületet, ahová a csa-ládtagjait temették, mert a meggyilkolt császár maradványai a Hadrianus-mauzóleumban nyugodtak. Az obeliszk ekkor már a mauzóleum bejáratát őrizte.I. Constantinus mellette bazilikát építtetett Szent Péter hamvainak. Két évszázaddal később, I. Theodosius Caracalla mauzóleuma mögött állíttatta fel sajátját, így az obeliszk már három sírbolt szomszédságában állt, legalábbis egy ideig. Ugyanis csak jól hangzó, kegyes mese, hogy a többi obeliszktől eltérően ez nem dőlt le, vagy nem döntötték le a középkorban, mert úgy tekintettek rá, mint sok római szent, köztük Szt. Péter vértanúságának utolsó tanújára. Valószínűleg ledőlt, de valamikor felállították. A XVI. században mindenesetre épp állt, amikor 1586-ban V. Sixtus az új Szent Péter bazilika építésekor a nagyszerű templom elé nagyszerű teret álmodott, melynek első ékességéül ezt az obeliszket választotta. A feladat embert próbáló volt, ugyanis a hatalmas követ egy darabban kellett elmozdítani, s az a technika, amivel az antik Róma építőmesterei ezeket mozgatták, már feledésbe merült. Michelangelo és Giuliano da Sangallo egyaránt lehetetlennek tartotta az egy darabban történő áthelyezést. Ezért a műszaki kivitelezésre a pápa pályázatot íratott ki. A pályázók számos ötlettel álltak elő, állva, 45 fokos szögben döntve és lefektetve kívánták odább mozgatni a monstrumot. Az utóbbi Domenico Fontana javaslata volt, aki kicsinyített modellen demonstrálta is metódusa kivitelezhetőségét. megnyerte a pályázatot. A szerkezethez a campagnai Campomortóból hozattak akkora szálfákát, hogy tizennégy bivaly húzta mindegyiket, a vas alkatrészek kovácsolásához Róma összes kovácsa mellé Ronciglionéból hoztak még kovácsokat, a keményfa deszkák Terracinából, a kender az umbriai Folignóból érkezett. Hatalmas munka volt, áldozatokkal is járt. Ekkor bontották le Caracalla mauzóleumát, mert útban volt a szerkezetnek.
Fontana 900 munkást alkalmazva hat hónap alatt, hatalmas érdeklődés közepette helyezte át az új Szent Péter bazilika elé.
Ismert történet, hogy kevésen múlt az oszlop ezer darabra törése. Ugyanis amikor már emelni kezdték, s már majdnem állt, a hatalmas súly alatt a kötelek feszültek és nyúltak, az egész vészesen közeledett a szakadáshoz. Ekkor azonban egy öreg genovai tengerész, Bresca di Bordighera elkiáltotta magát: „Acqua alle funi”, azaz „vizet a kötelekre”. Régi tapasztalat vezette, hogy a megnyúlt kötelet, ha vízzel locsolják, összeugrik, Fontana pedig megértette a dolgot, s amint elkezdték locsolni a köteleket, azok összehúzódtak és egyéb erőkifejtés nélkül helyére billentették az obeliszket.
A költségek 37975 arany scudóra rúgtak, amit a pápa saját zsebéből fizetett ki. Fontana sok egyéb mellett évi 2000 scudo járadékot kapott az egyházi javakból. Ha ebbe belegondolunk, akkor talán Michelangelo jobban járt volna, ha a Sixtusi kápolna helyett ezt mozgatta volna odébb. Igaz, mi sokkal rosszabbul jártunk volna.
Sokáig egy aranyozott bronz gömb (aguglia) állt a tetején, amiről a középkorban azt tartották, hogy Iulius Caesar, más források szerint Caesar, Augustus és Tiberius hamvait rejti. A legenda egy, a talpazaton lévő, alig látható dedikációs feliratból táplálkozik, amin kivehető Caesar neve. Fontana leszerelte, de üres volt, csak némi koszt talált benne. Ma a Museo dei Conservatoriban, a bronzok termében látható. A gömb másik érdekessége, hogy rajta hagyták nyomukat V. Károly lándzsásainak fegyverei, akik 1527-ben, amikor elfoglalták Rómát, szórakozásnak tekintve a dolgot, célba lőttek rá.
A felirat magyarázata pedig egyszerű, itt is, mint sok más építkezésnél római kori márványt használtak fel.
A bronz gömb helyére V. Sixtus heraldikai jelképei, a csillagot tartó hármashegy és egy kereszt került. Az aranyozott kereszt krisztus keresztjének egy darabját rejti. 1586 szeptember 26-án a megáldott kereszt felkerült az obeliszk csúcsára. Természetesen nem egyszerűen csak kitűzték a pogány isteneknek ajánlott emlék tetejére, hanem magát az oszlopot előbb ördögűző szertartással megtisztították, hogy kivonják a pogány napimádás szolgálatából.
A szobor talpazatánál magasabban, a pápai dedikációs felirat és egy posztamens felett ma is megtalálhatók azok a bronz oroszlánok, amikre a Chigi család állíttatta fel.
A hieroglifák nélküli oszlop új talapzatán két felirat olvasható. Az egyik így hangzik:
„Sixtus pápa /
a vatikáni obeliszket /
a tisztátalan babonaságból / kiengesztelve jogosabban / és szerencsésebben szentelte /
a győzhetetlen keresztnek /
1586-ban, pápaságának harmadik évében”
A másik oldalon szerényebb írás hírdeti:
„A comói Melide faluból való Domenico Fontana átszállította és felállította.”
© T. Horváth Ágnes