Apollo-szentély
Megépítésére Octavianus Kr. e. 36-ban, a Sextus Pompeius ellen vívott naulochosi csatában tett fogadalmat. Kr. e. 28. október 9-én avatták fel, és 363-ig állt a Palatinuson. A délnyugati oldalon, közvetlenül Augustus házához tapadva épült meg, annak hivatali szobákul szolgáló része mellett. Tájolása szerint a dombnak háttal állt. Alapzatán 45 x 24 méteres tufából épült podium emelkedett. A podium méretei egy széles lépcsőt sugallnak, ami felvezetett a templomhoz. Ez lett a Palatinus költők által – pl. Horatius és Propertius – megénekelt, egyik legjelentősebb épülete. A római szokástól eltérően a templom teljes egészében fehér márványból készült, cellájának kapuját pedig arannyal és elefántcsonttal díszítették. A berakásokon Apollo életéhez kapcsolódó jelenetek: Delphoi megmentése és a Niobidák története volt látható. A templom maga vagy prostylos hexastylos vagy peripteros és akkor octastylos volt. 15 méter magas oszlopai korinthoszi rendűek voltak, entablaturájának frízén babérágak díszlettek.
A bejárat előtt is állt Apollo egy szobra, és egy oltár, aminek négy oldalán négy, Myron faragta ökör állt.. A cellában három szobrot helyeztek el. Kettő Zeusz ikreit, Apollót és Artemist (Diana), a harmadikanyjukat, Létót (Latona) ábrázolta. Mindhárom a Kr. e. 360 körül készült híres görög munka volt. A Múzsákat pártfogoló, lanton játszó Apollót Scopas készítette, valószínűleg az Athén melletti Rhamnous szentélyéből hozták Rómába. A cella kultuszszobrának talapzatában őrizték a Sybilla könyveket, amiket egy capitoliumi tűzeset után Augustus újramásoltatott és ide vitetett át. Magának a szobornak csak az egyik lába maradt meg, ez a Palatinusi Múzeumban látható. Artemist Timotheus készítette, Rómában C. Avidius Evander restaurálta a fejét. Létó Cephisodotus munkája volt.
Archaikus fehér párosi márványból készült görög szobrok, a chiosi Athenis és Bupalos alkotásai díszítették.
A templomban számos kincset is őriztek. Augustus itt helyezte el pecsétgyűrű és gemmagyűjteményét (dactyliotheca), aranymécsesek világították be a teret, és a későbbiekben itt állt Apollo Comaeus szobra is, amit Verus hozott Seleuciából Rómába.
A templom az irodalmi leírások alapján egy porticusszal, az ún. „Danaidák porticusával” állt összeköttetésben. Ezt a sárga márványoszlopok alkotta oszlopcsarnokot Danaos király ötven lányának szobra ékesítette. Minden valószínűség szerint itt álltak azok a színes terrakotta táblák is, amelyek Apollo életéből vett jeleneteket ábrázoltak. Ebből pompás műből azonban a régészeti feltárások semmit sem igazoltak. Valószínűleg vagy egy alacsonyabban fekvő teraszon helyezkedett el, vagy nyugatra egy másik alacsonyabb teraszon, illetve az is lehetséges, hogy három oldalról övezte magát a templomot. Létét igazolandó azonban találtak néhány szobrot, a Palatinusi Múzeumban őriznek két fekete görög márványból készült és egy vörös, szintén görög márványból alkotott Danaidát, amelyek párokat alkothattak az oszlopcsarnok oszlopai között. Ugyancsak előkerültek festett terrakotta panerlek a danaidák történetével és egyéb mitikus jelenetekkel, amik az entablaturán állhattak.
A leírások alapján ennek a porticusnak a bejáratánál állt az Arcus Augusti, az a diadalkapu, amit Augustus apja emlékére állíttatott, ami leírása alapján egy oszlopos aedicula lehetett, amiben elhelyezték a quadrigát hajtó Apollo és Artemis szobrát. A szobor érdekességeként feljegyzik, hogy egyetlen márványtömbből készültek. Néhány, a XVI. század közepén megtalált töredéket ezzel az aediculával azonosítottak.
A porticushoz csatlakozott, vagy annak egy részéből alakították ki a könyvtárat, amit bibliotheca Apollonisnak neveztek, s szokás szerint két részből, egy görög és egy latin műveket tartalmazó szobából állt. Mindkettő falát híres írók pajzsokban elhelyezett arcképei díszítették, és Cassius Dio szerint elég tágasak voltak ahhoz, hogy itt ülésezzék a senatus.
A templom melletti teret area Apollonisnak, vagy area aedis Apollinisnak nevezték.
© T. Horváth Ágnes