tugurium Faustuli, aedes Romuli, casa Romuli, Romulus háza
A Palatinus ásatásainak legősibb emlékei közé tartoznak azok a Kr. e. IX-VIII. századra datált kunyhók, amik ahhoz a vaskori telephez tartoztak, melynek lakói a környék legkorábbi pásztorai lehettek.
A legnagyobb kunyhó, aminek alapjait feltárták 5 x 3,5 méteres. Vert falú, szalmatetős építmények voltak, amiket a Kr. e. VII. században maradandóbb anyagból készített házak váltottak fel.
A domb délnyugati, elkülönített sarkában, a scalae Caci mellett, a Cermalus magasla-tán különös tisztelet övezte ezeket az ősi ma-radványokat. A város alapítóinak, Romulusnak és Remsunak lakóhelyét tisztelték benne. A kunyhók közül – hasonlóan a capitoliumihoz – gondosan megőriztek egyet. Egy pap gondozta, javítgatta, ha szüksélges volt, helyreállította, ha kellett. A császárkorban párszor leégett, de mindannyiszor újjáépítették. Az a műgond, amivel gondját viselték, megható volt, s egészen a Kr. u. IV. század végéig képes volt életben tartani a legendát és az ahhoz tartozó szerény lakhelyet.
© T. Horváth Ágnes