A nagy fürdők közül a legkorábbi. M. V. Agrippáé, Kr. e. 25-ben, a Pantheonnal egy időben építette. Első formája a Laconicumvolt. Magánfürdőként funkcionált, gőzfürdőnek (sudatorium) készült, később egészítették ki, mert az Aqua Virgo, ami vízzel látta el, ekkor még nem volt készen. Agrippa a fürdőt végrendeletileg a római népre hagyta, ingyenes használatra. Az irodalmi források gyakran dicsérték, belső díszítéséről annyit tudunk, hogy a termek mennyezetét freskók borították, és Lysippos Apoxyomenosa állt a bejárat előtt.
Kr. u. 80-ban az épület leégett, de Titus vagy Domitianus újjáépítette Később tudunk egy Hadrianus-féle felújításról is A későbbi források a IV-V. században még említik, az épület pusztulása a VII. században indul meg, amikor márványlapjai elégtek. Jordanes Calcarariumként ismeri, illetve Thermae Commodianae-ként említik.
Alaprajzát a Forma Urbis 1900-ban talált részlete őrizte meg, a XVI. században még számos rajz és metszet készült tekintélyesebb maradványairól. Úgy tűnik, elrendezése nagyban hasonlított a Trierben feltárt nagyobb thermae (ún. palota) elrendezéséhez.
Ezek szerint maga az épület észak-déli tájolású volt, a Pantheon sarkánál kezdődött. Nagysága észak-déli irányban 100-120 méter, kelet-nyugati oldala pedig 80-100 méter. A nyugati oldala a mai Via di Tor Argentina, keleti oldala a mai Via dei Cestari vonalán, északi oldala pedig a Corso Vittorio Emanuelétől kissé északabbra feküdt. Az épület egy központi, 25 méter átmérőjű, kör alakú terem mentén elhelyezett, szabálytalan renben álló kisebb termekből állt. A fürdő részlegesen restaurált maradványai a thermákat ma átszelő Via dell’ Arco della Ciambellina házainak háta mögött láthatók. Valószínűleg ezen a részen egy sor nyilvános terem volt, a fürdő közösségi életének központjai. A termek elrendezése bizonytalan, de a caldarium valószínűleg a kör alakú terem nyugati oldalán helyezkedett el. A nyugati oldalon, a mai Corso Vittorio Emanuelétől északra, Via di Monterone és a Via dei Sediari között volt egy mesterséges tó, vagy más néven Stagnum. Az úszásra is alkalmas Stagnum Agrippae a fürdő melletti kertjével együtt egy nagyobb szabad teret alkotott, s pihenőhelyül szolgált a városban. Az Aqua Virgo táplálta vízzel. A területet a későbbiekben részben beépítették, a IV. században a Porticus Boni Eventus került a helyére.
Az eredeti épületet a Hadrianus-féle átépítés északi irányban kiterjesztette, bár ennek csak kevés maradványát tárták fel. A feltárt rész a Pantheonhoz közvetlenül csatlakozó terem, amit Lanciani laconicumként azonosított, rosszul, mert hiányoznak a fűtését biztosító alépítmények. Ennek a résznek a pontos funkciója bizonytalan, Hülsen a Iulius Africanus által Alexander Severus számára épített könyvtárral azonosítja termet ma a Via della Palombella szeli ketté. Eredeti nagysága 45X19 méteres lehetett, az északi oldalát egy 9 méter átmérőjű apszis zárta le. A hosszanti oldalak mentén 4-4 pavonazetto és vörös gránit oszlop állt. Az első-második, illetve a harmadik-negyedik oszlop között mindkét oldalon 3-3 fülke állt. Ezek közül kettő négyzetes, egy-egy pedig félköríves. A teremben szépen vésett fríz futott körbe a falon, ezekből ma is látható néhány részlet. A falak 1,75 méter szélesek voltak. Ezt a termet 126-ban, vagy valamivel később támfalakkal kötötték össze a Pantheonnal. Ez nem épült be egyik épület struktúrájába se, egyszerűen nekitámaszkodott, valószínűleg a nehéz tető alátámasztására szolgált.
Nézd meg térképen is Róma fürdőit!
© T. Horváth Ágnes