Villa Borghese

A Villa Borghese Róma legnépszerűbb, nagy kiterjedésű parkja, évszázados fákkal, pázsitos tisztásokkal, tavakkal és szökőkutakkal, bonyolult úthálózattal, kerti lakokkal, nyári palotákkal. Scipione Borghese, a műkedvelő bíboros hozta létre 1608-ban, több telek felvásárlásával, hogy itt akár kedvenc időtöltésének, a vadászatnak is hódolhasson. A XVIII. században aztán Marcantonio Borghese herceg alakíttatta ki az akkor olyan divatos angolkert-stílust, az egyiptomi stílusú kaput pedig Napóleon sógorának, Camillo Borghese-nek megbízásából építtette Luigi Canina.)

Akkoriban itt végződött Róma, és csak a kiváltságosok sétálhattak a Villa sétányain. Ma bármelyik római és bármelyik turista megteheti ezt, de a bonyolult úthálózat és a sok látnivaló miatt jól teszi, ha térképet visz magával.

A parkban sétálva úton-útfélen ismerős nevekbe botlunk, rögtön az egyik főbejárattól, a Porta Pincianától nem messze áll Byron szobra, aki bár csak 23 napot töltött Rómában, de akinél, rajongói szerint senki nem érezte át jobban Róma hangulatát (Oh, Rome! my country, city of the soul!).Megtalálható itt Goethe, aki nem messze innen, a Via del Corso 18. számú házában élt, és aki saját bevallása szerint soha, sehol nem volt olyan boldog, mint Rómában, és itt áll a parkban, Victor Hugo szobra is. A Villa Borghese helyet ad két lóversenypályának és a kert legészakibb részében a Giardino Zoologico nak, de a park többi látnivalója nem nagyon hagy időt arra, hogy az átlagos turista órákat töltsön el itt. A Villa Borghese turisták által leginkább látogatott épülete a Casino Borghese , a bíboros által építtetett nyári lak. Scipione Borghese szívesen gyűjtötte az antik műveket és csodálta Caravaggio és Bernini művészetét, de utódai is neves műgyűjtők voltak. Bár Napóleon kényszerítésére sógora, Camillo Borghese több műkincset kénytelen volt átengedni a császárnak, a múzeum gyűjteménye ma is lenyűgöző.

A Museo e Galleria Borghese első termében mindjárt a közeli Tusculumban kiásott római mozaikok fedik a padlót, és Hadrianus császár hatalmas portrészobra néz szembe velünk. A következő teremben látható a gyűjtemény egyik legtöbbet fényképezett, a híres Paolina Borghese, Napóleon húgát Vénuszként, klasszicista stílusban ábrázoló szobra, Antonio Canova műve.A múzeum Bernini több remekművét őrzi, bizonyítékául annak, hogy nem csak építészként volt nagy. Megtalálható itt az akkor 21 éves művész mozgalmas, elszánt tekintetű, parittyát hajító Dávidja, az Apolló és Daphné kompozíció, amely híressé és elismertté tette a művészt, a Pluto elrabolja Proserpinát – ez a mű csupa indulat, és ahogy Pluto ujjai a női comb húsába mélyednek, szinte nem is érezzük a márvány keménységét. Az Aeneas és Anchises című szoborcsoportot ma már többen nem a mű születésekor 16 éves művésznek, hanem édesapjának, Pietro Bernininek tulajdonítják. Az emeleti termekben Bernininek több további műve is látható, ifjúkori önarcképe, hiszen festeni is tudott, és néhány remek portrészobra. A képtár is sok kiváló képet őriz Caravaggio-tól, Raffaello-tól, Bellinitol, Veronese-tol és Tiziano-tól.

Nem szorosan a Villa Borghese-ben, de egészen a közelben két jelentős múzeumba érdemes még elzarándokolni, talán a legjobb, ha róluk itt teszünk említést. A Villát a Pariosi halomtól a Valle Giulia nevű völgy választja el, melyből a városrendezés során út lett, a Via delle Belle Arti. Itt, a Palazzo delle Belle Artiban található a Galleria Nazionale d ‘ Arte Moderna , az olasz nemzeti galéria és a Museo Nazionale di Villa Giulia , az etruszk múzeum. A Villa Giuliát Róma legszebb épületei közé sorolják, III. Gyula, az utolsó reneszánsz pápa (1550-1555) építtette. A Villa nyári lakként szolgált, és három építész tervezte, Varasi, aki Michelangelotól kért és kapott tanácsokat, Vignola és Ammanati.

Az egykori pápai nyaralóban elhelyezett múzeum Itália őslakosainak, az etruszkoknak a művészetét és mindennapi életét mutatja be. A rengeteg itt látható csoda közül igazán említésre méltó a Veji-ben 1916-ban kiásott Veji Apolló, amelyet valószínűleg ugyanaz a Vulca nevű szobrász mintázott, mint aki a capitoliumi nőstényfarkas szobrát öntötte bronzba, és a vele egyidős, az i.e. VI, századból származó, Cerveteri-ben talált terrakotta szarkofág, tetején a vidám mosolyú etruszk házaspárral. (bokor)