Róma fürdői

„Balneae vina Venus corrumpunt corpora nostra
sed vitam faciunt
balnea vina Venus”

A rómaiak fürdői nem egyszerűen uszodák vagy kádfürdők, hanem egyszerre hideg-, meleg-, és gőzfürdők voltak. A fürdők a tisztálkodás mellett ál­talában mindenféle testi és szellemi szórakozás színhelyeiként is működtek. Voltak itt társas összejövetelre szánt dísztermek, sétálók, játékok, felolvasások számára épített udvarok, termek, könyvtárak. Az első nyilvános fürdők a második pún háború után jelentek meg Rómában. Használatukért fizetni kellett (balneaticum) a városnak vagy vállalkozónak, aki fel­é­pítette. A fürdődíj jelképes összegű, férfiak részére egy quadrans (1/4 as) volt, a nők részére va­lamivel több, talán egy egész as. Elsőként M. Vipsanius Agrippa hagyta végrendeletileg a római népre fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhassák. Ettől kezdve a nagy­vonalúság mértéke, az ingyenesség a római császárok fürdőépítkezésének mozgatója. A csá­szárok által építtetett közfürdőket ingyen használhatta a nép. A Kr. u. 334-ben készült Notitia szerint Rómában 952 balnea és 11 thermae volt.

Balneum: a rómaiak tisztálkodásra szánt helyisége, fürdőszoba. kezdetben a mosókonyhával (lavandaria) azonos, később kiépül és különböző funkciója termek komplexumává válik.

  1. apodyterium: öltöző terem. Falában fülkéket alakítottak ki a ruhák tárolására.
  2. tepidarium: a testet előkészítő, langyos levegőjű helyiség. Kivételesen előfor­dul­ha­tott benne langyos vizes medence.
  3. caldarium: forró, száraz levegőjű terem, ahol meleg (alveus) és hideg (labrum) vizes kád állt a fürdőzők rendelkezésére.
  4. frigidarium: hidegvizes medence, amelyet az öltözködés előtt használtak.
  5. natatio: a nagy fürdők palaestráiban található úszómedence.
  6. laconicum: izzasztókamra. Általában kerekre építették, tetején kerek nyílás (oculus), aminek nyitható fedele a hőmérséklet szabályozására szolgált.
  7. sudatorium: izzasztó fürdő
  8. unctuaria: masszázs szoba
  9. palaestra: sportolásra alkalmas termek
    A nagy fürdőket kertek vették körül, ezekben számos kényelmi funkciójú épület, terem helyezkedett el.
  10. nymphaeum: a források istennőinek, a nimfáknak szentélyei.
  11. bibliotheca: könyvtár
  12. zeneterem
  13. előadóterem
  14. porticusok, amikben boltok, adminisztratív helyiségek találhatók

A vízellátást vezetékek szolgálják, ezek vizét ciszternákba gyűjtik. Fon­tos része a ther­máknak a hypocaustum, a rómaiak padlófűtési rendszere. A padlózat alá felmelegített le­vegőt juttattak, ami felfűtötte a szobákat. Magát a padlózatot oszlopokra fektették (sus­pensurae). Ezt téglaréteggel fedték. A téglával kirakott talajon még egy terrazzo réteg, ezen pedig általában mozaikpadló feküdt.

A higiénét szolgáló nyilvános intézmények:

Foricae: nyilvános illemhelyek. Bérlők működtették, akiket foricariusnak neveztek. A legnagyobb közterek mellett nagyobb nyilvános illemhelyeket helyeztek el. A császári Ró­mában 144 ilyen közhasznú helyről tudunk. Általában felül nyitott helyiségek voltak, gyak­ran festményekkel, mozaikokkal díszítve. Ezeken a képeken  feltűnik a rómaiak ironizáló hajlama, hiszen ezeknek a helyiségeknek a védelmezőjük, Stercutius (Saturnus mel­lékneve, a trágyázás istene) és Crepitus (crepitus ventris, hangos szellentés), illetve a csatornák védnöke, (Venus) Cloacina. A feltártak közül a legnagyobbak a Caesar forum melletti, a Largo Argentina szent helyéhez csatlakozó nyilvános WC volt. Ezek a szó legszorosabb értelmében WC-k, ugyanis a kő ülőkék előtti nyitott csatornákban víz folyt. A tisztálkodást ebben a csatornában kimosott, botra kötött szivacsokkal oldották meg. Ez a megoldás, ha a tisztálkodás szempontjából elfogadható volt is, a közösen használt spongyákat tekintve nem volt teljesen veszélytelen. A férfiak vizeletét vödrökben gyűjtötték (’pissoir’), és eladták a mosodásoknak, akik némi kezelés után az ammónium-tartalmú folyadékot a piszkos ruhák zsírtalanítására használták fel. Ezt a hasznot adóztatta aztán meg Vespasianus, aki azzal a szállóigével fizette ki fintorgó fiát, Titust: „Pecunia non olet”. Ha a pénz nem is, Róma utcái igen.

A foricák gyakran társultak a thermákhoz, hiszen akkor vízellátásuk a közös vezetékről könnyebben megoldható volt. Az elvezető rendszer a városi közös csatornákba volt bekötve.

Akárcsak a thermák, a foricák is gyakran szolgáltak a társas érintkezés színhelyéül. Gyors megbeszélések két ügy között a forum mellett, üzletelés? Hogy mire is használták még? Protekció vadászatra. Álljon itt Martialis szellemes epigrammája:

„In omnibus Vacerra quod conclavibus
consumit horas et die toto sedet,
coenaturit Vacerra, non cacaturit.” (Mart. Epigr. XI.  LXXVII)

Elnézést, a latinul nem tudóknak álljon itt magyarul is. A latint bírja a nyomdafesték, a magyar miatt bocsánatot kérek attól, akit sért:

„Miért a klotyókon elüldögélve
tölti a nap minden óráját Vacerra?
Zabálna Vacerra nem kakálna.”

Róma nagy fürdői:

Róma kisebb fürdői:

  • Thermae Aurelianae – Aurelianus építtette a Tiberis bal partján.
  • Thermae Commodianae – Cleander, Commodus bizalmasa építtette az I. Regióban. Valószínűleg azon a helyen állt, ahol később Caracalla fürdője épült. A Forma Virginis a via Lateranensere helyezi.
  • Thermae Decianae – Decius császár építtette 252-ben az Aventinuson a mai S. Alessio és S. Prisca templomok között. Keveset tudunk róla, Palladio még látta, 1600 körül egy részleges tervet rajzolt róla. A főépület 70X35 méter lehetett, ami elég nagy fürdőre mutat. Az ásatások mozaikpadló maradványait, festett márványoszlopokat és stukkó­dí­sze­ket hoztak a felszínre. Innen származnak a gyermek Hercules bazalt szobra és az Endy­mion dombormű. Ma mindkettő a Capitoliumi Múzeumban található.
  • Thermae Domitii – Cn. Domitius Ahenobarbus, Nero apja építtette a Sacra Vián saját háza mellett.
  • Thermae Etrusci – Claudius Etruscus fürdője, amit az aqua Virgo és az aqua Marcia táplált. A Quirinalis északkeleti oldalánál helyezkedett el, a Pincius domb déli lábánál.
  • Thermae Helenae – A Caelius keleti oldalánál állt, az amphitheatrum Castrense és az Aqua Claudia arcus Neroniani néven ismert íve között, a mai Via di S. Croce in Gerusalemme e Elenianán.
    Feltételezik, hogy eredetileg Heliogabalus palotájának fürdője volt. A nevét Constantinus császár édesanyjáról Helenáról kapta, aki 323-326 között restauráltatta és megnyittatta a közönség előtt.
    Palladio és Anto­nel­lo da Sangallo még látta, meg is rajzolták rekonstruált alaprajzát. A fürdő északkelti oldalánál volt egy nagy úszásra is alkalmas halastó (piscina), amit az aqua Alexandrina táplált.
  • Thermae Maxentii – A Palatinuson építtette Maxentius. Nem maradtak fenn számottevő maradványai.
  • Thermae Neronianae – Róma második nyilvános fürdője volt. Nero építtette a Pantheon mellett 64-ben. Topográfiai azonosítása vitás, az Aurelius Victor által említett helyen ugyanis nem a fürdő, hanem Nero 62-ben épült Gymnasiuma állt. A fürdő topográfiai meghatározását segíti, hogy a mai Palazzo Madama udvarában 1871-ben találtak egy hypocaustumot, majd a közelben egy másikat is. 227-ben Alexander Severus újjáépíttette ezeket a fürdőket, és ettől kezdve az irodalmi források thermae Alexandrinae néven említik.
  • Thermae Novatianae – Novatianus vagy Timotheus fürdője.A mai S. Pudenziana templom mellett  épült a Kr. u. II. század közepén, Antoninus Pius uralkodása alatt . Maradványai ma a via Urbana talajszintje alatt vannak. Eredetileg a vicus Patriciuson állt. Szép, tengeri állatokkal díszített mozaikpadlója volt. A IV. században a fürdőt templommá (Santa Pudenziana) alakították, és szerkezetét ennek megfelelően átalakították.A Novatianus építtette fürdő és a Timotheus fürdő azonosítása több forrásból fakadóan helyes, de vannak kétségek is, miszerint két fürdő állt egymás mellett.
  • Thermae Septimianae – vagy  Balnea Severi.A Historia Augusta egyetlen említése alapján: Septimius Severus építtette a Porta Septimiana mellett. A Septizonium és a Thermae Severianae között kellene lennie. Feltárása a jelenlegi Palatinus-project része.
  • Thermae Severianae – Septimius Severus építtette a Caracalla fürdőtől délre. 354-ben avatták fel a Septizodiummal együtt. Az Aqua Antoniniana táplálta. A IV. századból származó források említik utoljára. Pontos helye ismeretlen.
  • Thermae Suranae – Az Aventinuson épült fel. Építtetője Traianus barátja, Licinius Sura volt. A S. Priscától kissé északra helyezkedett el.

Nézd meg térképen is!  Nagyobb méret.  A cikkekhez a képre kattintva lehet eljutni.

© T. Horváth Ágnes