Capitolium

capitolium
Egyike Róma hét dombjának, s mind közül a legkisebb. Nagysága mindössze 480 X 200 méter. A Forum és a Mars mező között helyezkedik el. Nevét a hagyomány szerint a „fej” szóról kapta, pontosabban arról a koponyáról, amit a város alapításakor a Iuppiter templomban találtak.

Építészetileg északkeleti tájolású egészen a Kr. u. VI. századig, amikor Santa Maria in Aracoeli felépítésével ezt teljesen megváltoztatták. Az eredeti tér mai alakját lényegében a reneszánsz korban nyerte el, mikor is 1536 és 46 között Michelangelo tervei alapján rendezték a területet. A korábban a Forum irányába tájolt épületegyüttes szimbolikusan új, az épülő Szent Péter bazilika irányába, a pápai állam felé nyitott. A tér közepén ma annak a Kr. u. 166-ban készített Marcus Aurelius-szobornak a másolata áll, melyet a pater patriae cím odaítélése alkalmával készíttettek az uralkodó számára. Bár magassága a dombnak nem volt nagy, de mégis Róma első komoly természetes erődítménye volt. Jelentőségét meredek sziklafalai, a Tiberis-sziget, illetve a Tiberis gázlót ellenerőző szerepének köszönhette. Tulajdonképpen nem egyetlen domb, hanem két magaslattal rendelkező együttes, amit alacsonyabb mélyedés, vagy nyereg választ el egymástól.

Északi csúcsa az Arx, ami kissé magasabb a délinél, 48 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A másik csúcs, aminek a neve a területet is elnevező Capitolium, három méterrel alacsonyabb. A két magaslat közti mélyebb területen (inter duos lucos) volt az Asylum, amit a hagyomány szerint a város alapításakor Romulus alakított ki a közeli településeket kényszerből elhagyók számára. A jelenlegi ásatások is megerősítik, hogy valahol ezen a helyen jött létre az első település, ugyanis legkorábbi lakói a korai bronzkorban (Kr. e. 1200–1000 körül) telepedtek meg ezen a dombon. Magát a helyet azonban jóval később tették meg megerősített és felszentelt hellyé. A sok magánház között a késő római hagyomány a palatinusihoz hasonlóan itt is őrzött egy bronzkori kunyhót, mint Romulus házát (Casa Romuli). Ennek sorsáról Kr. u. 78. után semmit sem tudunk.

Kr. e. 390-ben a gallok feldúlták a várost, a Capitoliumot ezek után megerősítették. Teraszos kiképzésével egyúttal a védművek szerepét is betöltötte. A Capitolinus szakrális funkciói mellett politikai fontosságát bizonyította, hogy innen indultak a hadjáratokra kinevezett hadvezérek, s a győztesek triumphusa is erre a helyre vezetett. A köztársaság korában a népgyűlések színhelye is volt, valamint a consulok itt kapták meg ünnepélyes keretek között hivatali jelvényeiket.

A Capitoliumon az államiság legfontosabb szimbólumának tekintett szakrális épületek mellett számos lakóházat emeltek. A kora bronzkori-vaskori telep helyén insulák emelkedtek, amit kitüntetett helye és a Forumra való szép kilátás miatt a Kr. e. IV. századtól fokozatosan az arisztokrácia házai váltottak fel, különösen az Arxon.

A Capitolinusra csak három út vezetett. A legősibb Clivus Capitolinus, ami a Forumról kanyargott a Capitolinus magaslatára, illetve a Centum gradus rupis Tarpeiae. Az Arxra csak a Scalae Gemoniae, illetve a ennek meghosszabítása a Gradus Monetae vezetett.

Az Arx, vagy Arx Capitolina

a Capitolium dombjának északi magaslata. Egyes források arra utalnak, hogy bár állandó katonai jelenlétről nem tudunk, de a sabin időktől fogva megerősített hely, talán itt és nem a Capitoliumon volt a fegyveres őrség.

A magaslat szakrális jelentőségét legkorábban az adta, hogy innen szabad kilátás nyílt a 27 kilométerrel távolabb fekvő Mons Albanusra (Albai-hegy), a városalapítók korábbi szülőföldjére. Ezen a helyen történtek a madárjóslatok, itt volt az Auguraculum, ahonnan a madarak röptét figyelték. A nyitott tér eredeti formájában egészen Augustus idejéig megmaradt, de ő Romulus házával együtt mindkettőt a Palatinusra helyeztette át. Maga a hely az Arx délkeleti sarkában volt, közvetlenül a clivus Argentarius fölött, közel ahhoz a helyhez, ahol ma a Santa Maria in Aracoeli apszisa áll.

Ugyancsak az Arxon állt Iuno temploma (Aedes Iunonis Monetae, Templum Iunonis Monetae).

Az Arx területén a fentieken kívül még több templom jelenlétére is utalnak a források, ezek közül bizonyosnak vehető a létezése egy Concordia templomnak, s talán itt állt Vediovis és Aedes Honoris et Virtutis is. Ugyancsak itt, az Arx keleti részén jelzik a források egy Aedes Concordiae létét.

A Capitolinus

A dombnak ma is nevet adó magaslat némiképp nagyobb, kicsit tágasabb lehetősége több építménynek adott helyet. Két nagyobb nyitott tere az Aequimelium és az Area Capitolina volt.

Area Capitolina

A Iuppiter templom előtti tér, amelynek délkeleti oldalán a meredek Tarpeia szikla (saxum Tarpejum vagy rupes Tarpeia) áll. Az Areát rengeteg emlékművel gazdagították, épületek, szobrok, aediculák, győzelmi oszlopok és szökőkutak szövevénye borította. Számos emlékének nyoma mára is fennmaradt. Építményeinek jó része azonban csak egyes szórt történelmi utalásokból következtethető.

A területen belül álló templomok és nevezetesebb épületek:

Aedes Iovis Optimi Maximi Capitolini

capitolium

  • Aedes Tensarum (4) – Egyetlen katonai diploma felirata említi ezt a helyet, de több hasonló is lehetett a városban. Az épület azoknak a kocsiknak a tárolására szolgált, amelyeken a körmenetekben az istenek szobrait hordozták körül. Egyes feltételezések szerint a Iuppiter Capitolinus oldalánál a Iuppiter Feretrius szentély szomszédságában állt.
  • Atrium Publicum ˜˜– Egyike volt a római nyilvános hivataloknak. Livius szerint állami levéltárként funkcionált, míg Kr. e. 214-ben bele nem csapott egy villám. Ebben hivatalban őrizhették Polybios szerint (III.26.1)  Róma és Carthago békeszerződését.
  • Templum Martis Ultoris – A templomról nem sokat tudunk létén kívül, avatásának napját azonban évről évre megünnepelték május 12-én. Eredeileg Augustus építtette, magas podiumon álló, kerek templom sátortetős fedéssel. Gazdagon díszített, belsejében Mars kultuszszobra állt hadijelvényekkel. Egyes éremképeken csak a hadijelvények láthatók.(8)

A Capitolinus területén álló oltárok:

  • Iuppiter nagy oltára (ld. Iuppiter Optimus Maximus templom)
  • Iuppiter Soter oltár
  • Isis és Serapis oltára: Kr. e. 48-ban lebontották.
  • Sacellum Bellonae: kis szentély vagy oltár volt, amit Kr. e. 48-ban véletlenül romboltak le, amikor Isis és Serapis szomszédos szentélyét lebontották.
  • Genius Populi Romani, Venus Victrix és Felicitas oltára: egyszerre ünnepelték felszentelésüket október 9-én. A források alapján eldönthetetlen, hogy egyenként, vagy egyszerre szentelték fel őket
  • Ara Pietas: ma a gens Iuliának szentelt oltárral (Ara Gentis Iuliae) azonosítják. Felállításának apropója Livia Kr. u. 22-beli betegsége. Az oltár egy időben épült az Ara Pacisszal, méreteiben is nagyjából megegyezik azzal.

A Capitolium területén álló szobrok:

  • Iuppiter: hatalmas szobrát Sp. Carvilius állíttatta Kr. e. 293-ban, s Plinius közlése alapján úgy tűnik, hogy Iuppiter Latiaris albai szentélyéből való. Magas posztamensen állt, és Kr. e. 6. után arccal kelet felé fordult.
  • Hercules: Kr. e. 305-ben helyezték el itt egy szintén hatalmas méretű szobrát, majd egy másikat, Lysippos munkáját is ugyanide hoztak Kr. e. 209-ben Tarentumból.

Volt itt szobra ezeken kívül Marsnak, Liber paternek, Iuppiter Africusnak és Nemesisnek is.

Az istenszobrokon kívül Róma neves férfiainak szobrait felállították, de nem tudni, hogy ezeket a templomokban, vagy a szabad ég alatt helyezték el. A történetírók szerint szobrot állítottak Róma királyainak és Brutusnak, L. Scipiónak, M. Aemilius Lepidusnak, a Metellusoknak, Q. Marcius Rexnek, T. Seiusnak, Pinarius Nattának, később a császárok közül Domitianusnak, Claudiusnak, Aurelianusnak. Ezeknek a szobroknak a száma úgy megszaporodott, hogy közülük Augustus jó néhányat átvitetett a campus Martiusra.

Ezeken kívül még számos győzelmi emlék, mint a Mariusé, a Germanicusé is itt kapott helyet.

A Capitoliumon az épületek falai, a szobrok és emlékek talapzatai bronz táblákon megörökített szerződések, törvények, katonai diplomák sokaságát őrizték.

© T. Horváth Ágnes

A részletes leírásokat a térkép segítségével találsz  Egy nagyobb térképen is böngészhetsz.